Halálos árazástól a világ legértékesebb ingatlanpiacának összeomlásáig: 9 bizarr esemény a pénz világából

Az elmúlt 2000 évben áruhiányok, pénzügyi spekulációk, háborúk, éhínségek és buborékok tarkították a gazdaságtörténetet. Ezek pedig időnként egészen különleges eseménysorokhoz vezettek a világban. Mutatunk 9 bizarr példát a gazdaságtörténetből.

Mióta gazdaságról beszélhetünk az emberi társadalmakban, azóta övezik különleges események a pénzügyek történetét. Elég csak a történelem első klasszikus gazdasági buborékjára, a holland tulipánmániára gondolni, vagy arra, amikor a rumkereskedelem állt egy lázadás középpontjában. Mutatunk 9 példát arra, milyen bizarr eseményeket jegyez a gazdaságtörténet elmúlt 2000 éve.

Halálos, majd még halálosabb árak

Azért, hogy megállítsa az egyre emelkedő inflációt és a fizetőeszköz elértéktelenedését, Diocletianus római császár (284-305) úgy döntött, fix hatósági árat vezet be a fogyasztói termékek jelentős részére.

Ezt pedig úgy kényszerítette ki, hogy halálbüntetés járt azért, ha valaki a hatósági árnál drágábban kínálta a termékét.

A rendkívüli szigor viszont árufelhalmozáshoz vezetett, amire a császár úgy reagált, hogy törvényileg megtiltotta az árufelhalmozást is. Halálbüntetés terhe mellett.

Az egyre kétségbeesettebb kereskedők erre elkezdték bezárni a boltjaikat. És hogy mi volt a császár válasza? Halálbüntetés járt azért, ha valaki bezárta a boltját. Nem ez volt a legkönnyebb időszak a római kereskedők számára.

Amikor eltűnt a pénz Angliából

Amikor a Római Birodalom összeomlott az 5. században, vele bukott a római pénzügyi rendszer is. Ennek részeként pedig megszűnt a római pénzérmék utánpótlása, ami az akkori, később Angliának hívott területeken okozta talán a legnagyobb problémát.

Olyannyira, hogy a régészeti leletek alapján gyakorlatilag eltűntek a pénzérmék a brit szigetekről,

a lakosságnak pedig vissza kellett térnie a cserekereskedelemre.

A pénzérméket majd csak évszázadokkal később vezették be újra a területen, amikor az angoloknak védelmi pénzt kellett fizetniük a vikingeknek, hogy azok leállítsák a rendszeres fosztogatásokat.

A 99,9 százalékosan tiszta sör

A 15. századi Németországban gabonahiány lépett fel, amit a gazdaság talán még el tudott volna viselni. A folyamat viszont rendszeres sörhiányhoz vezetett, ami már elfogadhatatlan volt az országban.

Számos német sörfőzde a mai napig tartja magát az egykori sörtisztasági törvényhez Forrás: www.germany.travel

A hiányra válaszul több városi sörfőzde (például Münchenben és Regensburgban) elkezdett különböző magokat és fűszereket használni a sör ízesítéséhez. Mindez a sör minőségének hosszú távú romlását vetítette előre, így a német hatóságok közbe is léptek.

Megalkották a bajor sörtisztasági törvényt (Reinheitsgebot), amely előírta, hogy a sörfőzéshez csak vizet, árpát és komlót lehet felhasználni

– a törvény egyik fő célja a búza felhasználásának visszaszorítása volt.

A törvényt 1871-ben egész Németországra kiterjesztették, és egészen 1987-ig érvényben volt. Noha – könnyítésekkel, de ma is számos sörfőzde kötelező érvényűnek tekinti a történelmi szabályt.

Francia luxus

Miközben a Napkirály, XIV. Lajos versailles-i palotaépítése önmagában is súlyos adósságokba verte Franciaországot a 17. században, a pénzügyminisztere, Jean-Baptiste Colbert elképzelései még tovább rontottak a helyzeten.

XIV. Lajos pénzügyminisztere úgy gondolta, minden francia megérdemli a luxust Forrás: Photo by leemage / Leemage via AFP

Colbert adópolitikája és a költségvetési deficit fokozása egyaránt kiürítette az államkasszát, de a miniszternek emellett volt egy sajátos elképzelése is. Úgy gondolta, hogy a franciák megérdemlik a lehető legnagyobb luxus termelését és fogyasztását, vagyis a gazdaságpolitikájával egyre inkább kiszorította az átlagos fogyasztói cikkeket. A miniszter vágyálmából rémálom lett. A parasztság körében súlyos éhezési hullám söpört végig, hozzájárulva egy véres forradalom kirobbanásához.

Közép-európai ingatlanláz

Az 1860-as években a frissen létrejött Osztrák-Magyar Monarchia vezetői azzal kívánták támogatni a gazdaságot, hogy jelentősen lazítottak a bankok hitelezési szabályain. A cél a birodalom gazdasági növekedésének fokozása volt.

Az eredmény azonban egy rendkívül erős spekulációs buborék kialakulása lett az építőiparban, amely idővel súlyos gazdasági válságot eredményezett Közép-Európában.

A válság hullámai azonban messzire értek. Eljutottak az Egyesült Államokba is, előidézve az 1873-as pánikot,

amelyet még ma is az amerikai gazdaságtörténet fontos eseményeként tartanak számon. A buboréknak köszönhetjük azonban, hogy ebben az időszakban épült meg több is Európa legszebb épületei közül.

A Mississippi-buborék

John Law skót bankár és üzletember 1717-ben vette át a Mississippi Company nevű francia vállalkozás irányítását. Néhány év alatt a céget a francia gyarmatok fő gazdasági erejévé változtatta. A társaság részvényeinek árfolyama az 1719-es körülbelül 500 livre-ről 1720-ra 10.000 livre-re emelkedett – a livre 781 és 1794 között volt fizetőeszköz francia területeken.

Egy évvel később viszont a részvények árfolyama összeomlott, Law elmenekült Franciaországból, és a francia kormány (mint elsődleges részvényes) kénytelen volt elengedni adósságkötelezettségei jelentős részét, így a hitelezők világszerte tönkrementek. A közgazdászok az epizódot "Mississippi-buborékként" emlegetik.

A déli hiperinfláció

Sokan halottak a Weimari Köztársaság hiperinflációs időszakáról, amikor az árak (1920 és 1923 között) 3,25 millió százalékkal emelkedtek az I. világháborúban vesztes Németországban. Az emberek a pénzüket inkább elégették, hogy azzal fűtsenek, mivel ez olcsóbb volt, mint fát venni.

Azt viszont már kevesen tudják, hogy az amerikai konföderációs államokat is érintette egy hiperinflációs időszak – noha a weimarinál kisebb mértékben. 1861 és 1864 között a déli államokban az árindex havonta 10 százalékot is emelkedett. A polgárháború végére a megélhetési költségek 92 százalékkal voltak magasabbak, mint a háború előtt.

Egy furcsa hiány Amerikában

Az Egyesült Államokban, 1943-ban, súlyos hiány mutatkozott számos nyersanyagból. A második világháború idején így nem volt elég papír és bőr sem.

Ez pedig oda vezetett, hogy az USA-ban tényleges hiány lépett fel Bibliából,

ugyanis a nyomdászok és könyvkötők számára nem volt elég nyersanyag a könyvkészítéshez.

Tokió összeomlása

Japán a 20. században hatalmas gazdasági felfutáson ment keresztül. Az 1980-as évek végére az ingatlanok olyan értékesek lettek, hogy az ingatlanpiac összértéke négyszerese volt az amerikainak. Egyedül Tokió városában az ingatlanok összesített értéke meghaladta az USA összes ingatlanának teljes értékét.

Az 1990-es években drámaian omlott össze a tokiói ingatlanpiac Forrás: Getty Images/Pascal Rondeau

A század végére azonban bekövetkezett az összeomlás.

Az 1989-es csúcsához képest a tokiói tőzsde elvesztette értékének 60 százalékát, az ingatlanpiac értéke pedig nagyjából 80 százalékot zuhant.

Számos elemző szerint a tokiói eset jó példa arra, milyen hatalmasra tudnak nőni az ingatlanbuborékok, és milyen óriási összeomlásra képesek.