A halál torkából vissza a csúcsra - sportolók, akik a halál arcába nevettek

Christian Eriksen élete nagy lehetősége előtt áll, alig egy évvel azt követően, hogy a focipályán megállt a szíve és összeesett. Egy éve az életéért küzdöttek, de nem csak hogy életben maradt, a pályafutása sem ért véget, sőt. Eriksen inspiráló története nem az egyetlen a sportvilágból. Bemutatunk pár esetet, amelyből egy átlagember aligha került volna ki győztesen, de a világsztár sportolók még innen is képesek voltak visszatérni a csúcsra vagy annak közvetlen közelébe.

Egy év alatt a halálból a Manchester Unitedhez

Aki látta a 2021-re halasztott Európa-bajnokság Dánia-Finnország csoportmeccsét, amit Koppenhágában rendeztek, az biztosan soha nem felejti el azokat a drámai képsorokat, amikor a pályán kellett újraéleszteni a hazaiak legjobb játékosát, Christian Eriksent.

Június 12-én a dán focisták körbeállták a pályán az életéért küzdő Eriksent, akinek a párját később a pálya mellett vigasztalta a csapatkapitány, Simon Kjaer. Csapattársainak, valamint az orvosi stáb gyors beavatkozásának köszönhetően meg tudták menteni a sportoló életét. A dán focistát defibrillátorral élesztették újra, az életmentő beavatkozás után pedig kórházba szállították, ahol hat napot töltött, szívritmusszabályozót kapott, majd hazatért.

Éppen Christian Eriksen életéért küzdenek Forrás: AFP/Mads Claus Rasmussen

Az máig vitatéma, hogy miért kellett lejátszani a meccset, miközben a csapattársak nem lehettek akkor még biztosak benne, hogy a kórházba szállított barátjuk és csapattársuk életben marad, de ez más téma.

A történet utólag jobban nem is alakulhatott volna, ugyanis Christian Eriksen nem hogy túlélte az esetet, de élete lehetőségét kapta meg. A 30 éves Eriksen az akkor olasz bajnoki címvédő Internazionale focistája volt, de a milánói klub decemberben felbontotta a szerződését, mert Olaszországban nem léphet pályára olyan labdarúgó, akinek szívritmusszabályozót ültettek be a szervezetébe.

Christian Eriksen idén már hat meccset játszott a dán válogatottban Forrás: AFP/John Thys

A 115-szörös válogatott játékos már télen kijelentette, mindent megtesz azért, hogy visszatérhessen a pályára, mert a Katarban sorra kerülő idei világbajnokságon szeretne a dán keret tagja lenni. Januárban Eriksent a Brentford szerződtette, ahol pályára is lépett, többek között a Premier League-ben is, ahol 2013 és 2020 között már szerepelt a Tottenham csapatában.

Eriksenre 2022 nyarán kisebb meglepetésként a világ egyik legnagyobb klubja, a Manchester United csapott le.

A manchesteriek új edzője, Erik ten Hag bízik a dánban, aki hozzá hasonlóan korábban az Ajaxnál is szerepelt és ismeri az angol, valamint a holland módszereket is. Eriksen alig egy évvel azután, hogy a halál torkából visszatért, most pályafutása legnagyobb kihívására készülhet, ami szinte mesébe illő történet.

Eriksen kapcsán gyűjtöttünk össze pár hasonlóan varázslatos visszatérést a sportpályákra.

Koponyatörés és félrekezelt sérülés

Folytassuk a sort egy újabb focistával. A Chelsea korábbi legendás kapusa, Petr Cech 2006-ban, egy Reading elleni bajnoki első percében ütközött az ellenfél játékosával, Steven Hunttal. Hunt térde csapódott Cech koponyájába, ami el is tört, a cseh kapust meg is kellett műteni. Akkor sokan a kapus életéért és a pályafutásáért aggódtak, nagyjából egyéves kihagyással számoltak az esetében.

„Az utolsó dolog, amire emlékszem, a meccs előtti kézfogás. Magam előtt látom, hogy a hotelből a stadionba tartunk, a bemelegítést, majd utolsó momentumként azt, hogy John Terry sorsol, és nekem át kell mennem a másik kapuhoz. Aztán semmi" – mondta később az esetről Cech.

Petr Cech a sérülése után csak fejvédőben szerepelt Forrás: AFP/Paul Ellis

Cech mindent megtett a sikeres visszatérésért, három hónappal később újra edzett, majd nem sokkal később a pályára is visszatért. Igaz, fejvédő nélkül ezt követően már nem láttuk a pályán, de így is mindent megnyert, amit klubszinten meg lehet.

Egészen elképesztő történetet tudhat most már maga mögött az Arsenal korábbi spanyol ásza, Santi Cazorla. Cazorla ugyan közvetlen életveszélybe nem került, de előfordulhatott volna, hogy nem tudják megmenteni a lábát. Cazorla 2016-ban szenvedett Achilles-sérülést, ami után alig egy év alatt nyolcszor kellett operálni. Elfertőződött a sebe, a lába és a pályafutása is veszélybe került, volt olyan időszak, amikor abban sem lehetett biztos, hogy a kertben focizhat majd a gyerekeivel.

A több sikertelen műtét után a szalagjai olyan rosszul gyógyultak, hogy a jobb lábában nyolc centiméterrel lett rövidebb az egyik, mint a balban. Cazorla elfertőződött sebére bőrt is kellett átültetni a karjáról, ezért is van egy kis tetoválásdarab a bokáján.

Santi Cazorla évekig nem focizhatott Forrás: AFP/IKImages/Glyn Kirk

Cazorla végül hazatért Spanyolországba, ahol a Villarrealban visszatért, sőt, a válogatottba is meghívták 2019-ben és még ma is focizik a Közel-keleten.

Eric Abidalnál, a Barcelona francia védőjénél még 2011 márciusában diagnosztizáltak májtumort, amit két nappal később el is távolítottak. Nem sokkal ezután már pályára lépett, ott volt a Manchester United ellen megnyert BL-döntőben is.

2012 elején azonban rosszabbodott az állapota, áprilisban sikeres májátültetésen esett át, ám ehhez több műtét is kellett, miközben elviselhetetlen fájdalmak gyötörték.

„Nagyon sokat szenvedtem. Májátültetésről volt szó, de valójában négy vagy öt műtétem volt gyors egymásutánban, lefogytam tizenkilenc kilót. Soha nem gondoltam a halálra, mert tudtam, hogy Isten dönt a sorsomról.

Nagyon komoly fájdalmaim voltak, és amikor egyszer besokalltam, azt mondtam az orvosoknak, hogy helyezzenek kómába, mert nem bírom" -

nyilatkozta Abidal később az esetről.

Abidal a májátültetés után majdnem egy évvel, a Mallorca elleni 5-0-ra megnyert bajnokin tért vissza a Barcába, a Nou Camp telt házas közönségének hatalmas ünneplése közepette. Két héttel később már kezdő volt, a szezon végén ő vehette át a bajnoki címért járó trófeát, de nyáron eligazolt a Monacóba.

Niki Lauda csodálatos megmenekülése

Niki Lauda a Nürburgringen 1976-ban kis híján halálra égett, de versenyzőtársai kimentették a roncsból, és hat hét múlva újra versenyzett. Az akkor még csak egyszeres világbajnok a szalagkorlátnak csapódott, kigyulladt a Ferrarija, és ha a szervezésen múlik, bennégett volna – megálló versenyzőtársai húzták ki a roncsból. A pályára visszapattanó autó lángba borult, a mögötte érkezők közül többen is nekimentek.

A Zöld Pokolnak hívott Nürburgring 23 kilométer hosszan tekergett az erdőben, kanyarjainak száma közelebb volt a kétszázhoz, mint a százhoz, a legjobbaknak is 7 percig tartott körbeérni rajta. Aki bajba került, nagy bajban lehetett: a segítség nagyobb távolságra volt, és persze ne feledjük, a kommunikációs lehetőségek is korlátozottabbak voltak.

„Niki feje előre dőlt, és nem próbált kimenekülni" – mondta Harald Ertl, az egyik versenytárs. „Elsőre el sem hittem, de már nem volt rajta sisak." Ertl egy beavatkozó bíróval közösen próbálta megfékezni a lángokat, de csak csillapítani tudták a kis oltókészülékkel, a többiek ezalatt húzták ki Laudát, ehhez nagyjából egy perc kellett. Laudát akkor tudták kikötni, amikor már elájult, de később magához tért.

Niki Lauda 1976 szeptemberében Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hartmut Reeh

„Eszméleténél volt, és folyamatosan beszélt. Kérdezgette, hogy mennyire égtem meg" – nyilatkozta a mentéshez később csatlakozó John Watson, hozzátéve, hogy 5-6 perc telt el, mire rendes elsősegélyben részesítették Laudát. „Ahhoz képest, mennyi ideig volt az égő autóban, nem nézett ki annyira szörnyen" – állapította meg Ertl.

Ha kívülről ez nem is látszott, a baj komoly volt: a lángoktól és a belélegzett mérgező gázoktól Lauda életveszélyes állapotba került. Egy égési sérülésekre szakosodott klinikára szállították, ahol napokig küzdöttek az életéért.

A kórházra így emlékezett vissza a BBC-nek: „Nagyon fáradt voltam, aludni szerettem volna, de tudtam, az nem alvás lenne. Minden idegszálammal harcoltam, füleltem minden hangot, hogy ébren maradjak és felkészítsem a testem a küzdelemre."

A baleset utáni kedden papot hívtak hozzá, hogy feladja az utolsó kenetet, de szerdán már önállóan lélegzett, csütörtökön kiszállt az ágyból, pénteken sétálgatott és az újbóli versenyzésről beszélt. A balesete utáni 40. napon már ismét F1-es autóban ült az Olasz Nagydíj pénteki edzésén. Az újraindított Német Nagydíjjal együtt csupán három versenyt hagyott ki.

Lauda később a csúcsra is visszatért, még két világbajnoki címet szerzett pályafutása során, 2019-ben halt meg.

Egy ép csont nem maradt az arcában, idén már szakaszt nyert a Touron

Azt mindenki tudja, hogy az országúti kerékpározás nem a gyáva emberek sportja. A bringások akár 80 fölötti tempóval is közlekednek, védőfelszerelésként pedig csak egy bukósisak van a fejükön. A kiesebb esések sajnos mindennaposak, de vannak nagyon szerencsétlen, akár halálos kimenetelű balesetek is.

Majdnem végzetes balesetet szenvedett két évvel ezelőtt a holland Fabio Jakobsen, aki a lengyel körverseny egyik sprintjében bukott. Jakobsen a kordonok közé esett, miután honfitársa, Dylan Groenewegen odébb tette a jóval 70 fölötti tempójú sprintben. Jakobsen teste és kerékpárja feltépte a reklámtáblákat és a kordonokat, esés közben lejött a fejéről a bukó. Elsőként Florian Sénéchal ért mellé, elmondása szerint gyors döntést kellett hoznia, mert Jakobsen szája tele volt vérrel, de nem lehetett biztos benne, hogy nincs gerincsérülése. Sénéchal végül megmozdította a fejét, hogy a vértől ne fulladjon meg.

Jakobsent helikopterrel vitték kórházba, ahol öt órán át tartó életmentő műtét várt rá, lélegeztetőgépre is került. A szerettei is alig ismerték fel, ugyanis szó szerint nem maradt ép csontja a fején és fogai is alig.

A győztes holland Fabio Jakobsen, a Quick-Step Alpha Vinyl Team csapat versenyzője a 43. Tour de Hongrie országúti kerékpáros körverseny harmadik, 154 kilométeres Sárospatak-Nyíregyháza szakaszának befutója után Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

„Voltak repedések a koponyámon, erős agyrázkódást kaptam, eltört az orrom és a szájpadlásom. Csak ott nyolcvan öltéssel varrtak össze. Tíz fogam kiesett. A felső és az alsó állkapcsom súlyosan roncsolódott. Vágások voltak az arcomon, beszakadt a dobhártyám, eltörött hüvelykujjam, sérült a vállam és a tüdőm. Ráadásként a hangszalagokat irányító idegek is megsérültek. Mikor elhagytam a korházat Lengyelországban, még nem tudtam beszélni. Az arcom szépen gyógyult, az orrom sokáig úgy nézett ki, mintha Mike Tysonnal bokszoltam volna" – mondta később Jakobsen, aki első két otthon töltött hónapja alatt egy sötét szobában feküdt, tilos volt tv-t vagy telefont néznie.

A Quick-Step bringása 2021 áprilisában versenyzett újra, majd bő 3 hónappal később a vallon körversenyen megszerezte a bukása utáni első győzelmét. 2021-ben három szakaszt is nyert a Vueltán, 2022 nyarán bekerült a Quick-Step Tour-keretébe és ott is nyert egy szakaszt.

Még 2019 nyarán bukott hatalmasat edzésen a brit Chris Froome, aki akkor még az Ineos bringásaként az ötödik Tour de France-sikerére készült. Froome egy lejtőn haladva közel 60km/h sebességgel nekicsapódott egy kőfalnak. A baleset azért következett be, mert a brit versenyző az orrát fújva elengedte a kormányt, és eközben egy hirtelen széllökés eltérítette útjáról a biciklijét.

A brit sportoló a combcsontját, a csípőjét, a könyökét és több bordáját is eltörte, az eszméletét is elveszítette. A hat órán át tartó operációt követően elmondták, hogy a versenyző két liter vért veszített és legalább hat hónapig egészen biztosan nem versenyezhet, még a legjobb esetben sem.

Chris Froome nem tudta befejezni az idei Tour de France-ot Forrás: AFP/Marco Bertorello

„Tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok azzal, hogy itt vagyok, és hogy mennyivel tartozom a verseny mentőinek és orvosi csapatának. Miközben ez egy visszalépés, ráadásul elég jelentős, már a jövőre koncentrálok. Hosszú út áll előttem a felépülésig, de ez a felépülés már most elkezdődött, és teljesen arra fókuszálok, hogy a legjobbamhoz térjek vissza" – mondta akkor Froome, aki a 2020-as év elején ült újra nyeregbe, ma már az Israel csapat színeiben próbálja visszanyerni bukása előtti formáját.

A kerékpárosok között muszáj megemlítenünk a legendás Lance Armstrongot is, akit 1996-ban diagnosztizáltak rákkal. 1996. október 2-án az akkor 25 éves Armstrongnál harmadik stádiumú hererákot állapítottak meg. A rák áttétet okozott a tüdejében, a hasüregében és az agyában.

Azonnali operációra és kemoterápiára volt szüksége, hogy életben maradjon, de az orvos kevesebb mint 50 százalékos esélyt adott Armstrongnak a túlélésre.

Lance Armstrong a betegsége után került a legjobbak közé Forrás: AFP/Franck Fife

A műtét után Armstrong kemoterápiát kapott, de később tüdejére és versenyezési akaratára való tekintettel egy másik kezelést választott. Az Indiana Egyetemen sikeresen eltávolították a két daganatot az agyából.

1997-ben – egy évvel betegsége után – gyógyulttá nyilvánították és megalapította a Lance Armstrong Alapítványt, mely a rákban szenvedőknek nyújt támaszt, majd 1998 januárjában komoly edzések árán fel tudta magát erősíteni annyira, hogy helye legyen a U.S. Postal csapatában. Testalkata, mentalitása, életszemlélete radikálisan megváltozott a betegség hatására. 7–8 kilót fogyott, szikárabb, szálkásabb izomzatú lett, ami után rekordszámú, hét Tour de France-ot nyert, amit később doppingolás miatt vettek el tőle.

Minden idők egyik legjobbja is visszatért

Minden idők egyik legjobb hokisa, Mario Lemieux úgy is páratlan karriert tudhat maga mögött, hogy rengeteg sérülés és betegség hátráltatta. 1997 és 2000 között három és fél szezonra vissza is vonult hátfájdalmai miatt, de ez sem volt annyira sokkoló, mint amikor 1993. január 12-én bejelentette, hogy Hodgkin-kóros, azaz a nyirokrendszerét megtámadta a rák. Lemieux karrierje legjobb időszakában volt akkor: az előző két évben bajnoki címig vezette a Pittsburghöt, ebben a szezonban pedig

olyan mennyiségben termelte a gólokat és a pontokat, hogy Wayne Gretzky nem evilági rekordjait veszélyeztette,

azaz megdönthette volna az egy szezonban szerzett gólok (92) és pontok (215) csúcsát is.

Aztán egy csapásra megváltozott minden, és az életéért küzdött. Akkor még a Hodgkin-kórnak közel sem volt olyan magas a gyógyulási aránya, mint manapság, Lemieux viszont erős sportember volt.

Agresszív sugárkezelésnek vetette alá magát, ami természetesen iszonyatosan legyengítette, és bár az élete egy idő után már nem, a karrierje még mindig kockán forgott.

Ehhez képest az utolsó kezelésének napján, a diagnózis után kevesebb mint két hónappal játékra jelentkezett:

a Penguins az ősi rivális Philadelphia otthonában lépett jégre, Super Mario csapattársainak pedig fogalmuk sem volt arról, hogy a csapatkapitány visszatér, akárcsak a hazai szurkolóknak.

Mario Lemieux igazi harcos volt a pályán és azon kívül is Forrás: AFP/David Maxwell

A philadelphiai drukkerekről érdemes tudni, hogy Észak-Amerika legelvetemültebbjei, akiknek semmi sem szent, bárki legyen az ellenfél, a lényeg, hogy pokollá tegyék az életét. Lemieux-t viszont állva tapsolták, hiába volt ő a gyűlölt ellenség csapatkapitánya.

A fanatikusok is tudták, hogy itt most többről van szó, a sportág egyik halhatatlanja tért vissza a jégre. És nem is akárhogyan: egy gólt és egy gólpasszt jegyzett. Nem sokkal később a Penguins elképesztő diadalmenetbe kezdett, zsinórban 17 meccset nyert meg, majd döntetlennel zárta az alapszakaszt, Lemieux pedig régi fényében tündökölt: amikor visszatért, a kanadai táblázaton 12 pontos hátrányban volt Pat LaFontaine-hez képest. Ebből aztán 12 pontos előnyt csinált 20 meccs alatt, végül 60 mérkőzésen összesen 160 pontot gyűjtött, amivel pontkirály lett és megválasztották az alapszakasz legértékesebb játékosának. Ha egészségesen végigjátszhatta volna a szezon minden meccsét, akkor 224 pontot szerzett volna, amivel darabokra törte volna Gretzky máig is fennálló rekordját.

Újjászületett a 100. olimpiai bajnok

Hegedűs Csaba története is ide kívánkozik a nagy visszatérők közé. Münchenben ő szerezte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét 1972-ben, de 1973 áprilisában majdnem véget ért a pályafutása mellett az élete is.

Budapesten az autójával összeütközött a BKV egyik teherautójával. „Hegedűs Csaba medence és combcsonttörést szenvedett, fontos belső szervei is megsérültek. Erős szervezete azonban reményt ad, hogy megbirkózik a súlyos sérülésekkel" – írta akkor a Népsport.

Hegedűs állapota lassan javult, de úgy tűnt, maradandó károsodásai lehetnek, ezért a magyar szakemberek svéd segítséget kértek. Bengt Johansson svéd professzor kétszer operálta meg Hegedűst, az első beavatkozás hat órán át tartott.

Hegedűs 1974. március 17-én tért haza, vagyis majdnem egy évvel a balesete után. Feljebb ment egy súlycsoportot, 1975-ben negyedik lett a világbajnokságon, egy év múlva újra ott volt az olimpián, majd 1976-ban és 1977-ben is Európa-bajnok lett, ráadásul már nem 82, hanem 90 kilogrammban.