Vágólapra másolva!
Hétfőn este meghalt Rátgéber Kosárlabda Akadémia serdülő fiú csapatának vezetőedzője, Bolyos Róbert.

A kiváló edzőről így emékezett meg az Akadémia a közösségi oldalán.

"Tudod, Robi, mindig nagyon szerettem Veled találkozni az Akadémián. De nem csak én voltam így ezzel, hanem mindenki, aki ismert. Jöttél a szemed sarkában bujkáló csibészes mosolyoddal, kicsit borostásan, jókedélyűen, életvidáman, és nem volt olyan alkalom, hogy ne álltunk volna meg legalább egy kézfogás erejéig, és hogy megkérdezzük egymástól, minden rendben van-e. Most nagyon nincs rendben semmi sem.

Hiányozni fog a vicces megszólításod: Trinchieri! Hidd el, utánanéztem a neten, és azt kell mondjam, igazad van, tényleg hasonlítunk egymásra. Mindig jót mosolyogtam rajta, amikor ezzel ugrattál – ahogy nekem, úgy mindenki másnak is rendre vidámmá tudtad tenni a napját.

Nem mellesleg, mindig ott voltál, amikor kellettél. Egy-egy torna, egy-egy külföldi túra előtt rendszerint elcsíptelek valahol az Akadémián, hogy elmagyarázd, mit is vársz majd a serdülő csapatodtól az előttetek álló mérkőzéseken. Persze, nyerni akartatok, Te pedig látni akartad a fejlődést, az előrelépést az általad olyannyira kedvelt játékosaidon. Mégsem ez ragadt meg bennem. Hanem az, amit szinte mindig megjegyeztél ilyenkor, és amit nem mindig írtam meg, pedig talán ez a leglényegesebb gondolat: „A legfontosabb az, hogy a gyerekek szeressenek kosárlabdázni, szeressék ezt a játékot"!

Enélkül tényleg nem megy, Robi! Tudnod kell, hogy mindenki, akivel Te foglalkoztál, Neked köszönhetően megszerette ezt a játékot, amiért Te is olyannyira rajongtál! A játékosaid tűzbe mentek Érted, a kollégáid pedig nagyon szerettek és tiszteltek – az pedig, hogy a legutóbbi szezonban bajnoki címet ünnepelhettél a serdülőkkel, csak hab volt a tortán.

Az Akadémiánk nem pusztán egy kiváló szakembert veszített most el. Annál sokkal többet: egy olyan embert, aki hároméves ittléte alatt mindenkinek a szívébe belopta magát.

Hiányozni fogsz, Robi!"