Kötelező kvótával kerülné meg Brüsszel a magyarokat

Magyarország már a kezdetekkor nemet mondott az illegális bevándorlók Európa-szerte felfordulást okozó, nyakló nélküli befogadására és Soros György betelepítésről szóló tervére. Ennek szimbóluma a déli határzár, melynek első, 175 méter hosszú mintaszakasza éppen nyolc évvel ezelőtt készült el. A határvédelem jól működik, Brüsszel azonban kötelező migránskvóta segítségével kerülné meg – 2023-ban is - írja az Alapjogokért Központ.   

A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont

– mondta Orbán Viktor még 2015 januárjában, s mint tudjuk, a magyaroknak nem igaza van, hanem igaza lesz. Ebben az esetben tegyük hozzá: sajnos igazunk lett, hiszen a közelmúlt franciaországi képsorai, a kontinens nyugati felét rettegésben tartó terrorcselekmények és a párhuzamos társadalmak megerősödése nem csak emberéleteket követeltek, hanem a hagyományos európai társadalmi és kulturális örökség lerombolásának kísérőjelenségeiként is értelmezhetők.

Míg az európai mainstream média a „Wilkommenskultur" jelszavát harsogta, Magyarországon a tömeges illegális migráció elutasítása és a határvédelem hamar nemzeti egyetértési pontokká váltak. Mindezt a kezdeti közvélemény-kutatási adatok mellett később két nemzeti konzultáció és a kvótanépszavazás eredményei is hűen tükrözik. A kormány a magyar emberek túlnyomó többségének oldalára állt, és a fizikai védelmi rendszert jogi eszközökkel is megerősítette. Ezzel szemben a baloldali pártok már akkor is úgy táncoltak, ahogy Soros György és a nemzetközi liberális elit fütyült. „A legrosszabb ösztönökre épít a kormány, amikor kerítést akar húzni a határra" – mondta Gyurcsány Ferenc, amikor felmerült a biztonsági határzár felépítéséről szóló javaslat.

A nyílt társadalom eszméjét hirdető spekuláns a nemzeti határokat jelölte meg útban álló akadályként, és megalkotta az ezek kikerülését célzó tervét is. Az illegális bevándorlók szétosztását, vagyis a kötelező kvótát az uniós felelősségmegosztás alapjának nevezte, vagyis ahova kívülről nem érkeztek még migránsok, oda a befogadó országokon keresztül juttatott volna.

Javaslatát Brüsszel hosszú évek óta igyekszik minden lehetséges eszközzel megvalósítani, a magyarországi baloldal képviselői pedig az összes adandó alkalommal megszavazták az erre vonatkozó előterjesztéseket, hogy aztán a nyilvánosság előtt rendre letagadják azok létezését is.

Migránsok a vajdasági Horgos központjában 2020. január 28-án. Hajnalban több mint hatvan határsértő próbált áttörni a Horgos és Röszke közötti közúti átkelőnél Forrás: MTI/Molnár Edvárd

A kvóta áterőltetésére vonatkozó sorozatos kudarcok után annak szószólói a háború és az abból fakadó nehézségek leple alatt ismét leporolták a régi tervet, és egy brüsszeli belügyi tanácsülésen elfogadtatták a döntéshozóknak is csak húsz perccel korábban bemutatott javaslatukat. Ennek megfelelően az Európai Unió területére érkező migránsok 28 százalékának menekült státusz iránti kérelmét Magyarországon kéne elbírálni, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy itt jönne létre a közösség legnagyobb migránsgettója. Ezen felül azokat az országokat, amelyek nem hajlandóak befogadni a rájuk kirótt számú bevándorlót, migránsonként 22 ezer euróra büntetnék. Mindeközben azon valódi menekültek ellátásához, akiket az Ukrajnában dúló háború borzalmai űznek el otthonaikból, és akiket első biztonságos országként hazánk az emberiesség és a nemzetközi jog szabályainak megfelelően fogad, Brüsszel mindössze 200 euró hozzájárulást ad. A két szám közötti ordító különbség jól mutatja, hogy a progresszívok hangzatos szólamai mögött valójában kíméletlen politikai megfontolások húzódnak meg.

Az eljárás ismét rámutat az európai liberális elit demokráciafelfogásának visszásságaira. Ahogy újabban a háború kapcsán, úgy a migráció ügyében sem érdekelte őket soha a magyar emberek túlnyomó többségének akarata. A népszuverenitás csak addig érték számukra, amíg az emberek azt mondják, amit ők hallani akarnak. Márpedig, a megengedő bevándorláspolitika következményeivel hazánkban is mindenki tisztában van, és a franciaországi migránslázadás mellett a kerítés túlsó oldalán zajló bandaháborúk is azt erősítik, hogy nem tévedett az a 3,4 millió választó, aki a 2016-ban tartott népszavazáson nemet mondott a kvótára. Mások hibás döntéseinek következményeit nem lehet a magyarokra róni, nem csoda hát, hogy a Nézőpont Intézet vonatkozó felmérése szerint még a baloldali szavazók többsége is elutasítja, hogy Brüsszel a kormány beleegyezése nélkül bevándorlókat telepítsen hazánkba. A Századvég kutatása azt is igazolta, hogy – ha tényleg megvalósul a javaslat – a megkérdezettek majdnem hetven százaléka szerint Magyarországnak ellen kell állnia, és tovább kell harcolnia a kvóta ellen. Ennek megfelelően a kötelező elosztásra vonatkozó, oktrojált döntést a magyar kormány nem fogadja el, és a miniszterelnök szavai szerint annak jogi és politikai módját keresi, hogy ne hajtsa végre azt. Az uniós döntés még nem végleges, ezért a kabinet legfontosabb feladata jelenleg az, hogy szövetségeseket keressen, és blokkoló kisebbséget verbuváljon annak érdekében, hogy soha ne is váljon azzá.

Az elmúlt évek tehát bizonyították, hogy a nyugati migrációs modell megbukott, a határvédelemre épülő magyar megoldás viszont működik, fenntartása nemzeti érdek.

A jelenlegi kvótapuccs lényegében nem más, mint ennek a beismerése. A migrációpárti kormányok most erőnek erejével próbálnak szabadulni a bevándorlóktól, és hazánkba, illetve más közép-európai országokba küldenék őket. Azon már meg sem lepődünk, hogy a dollárbaloldal továbbra sem a magyar embereknek, hanem az apjánál is nagyobb politikai szerepet vállaló Alex Soros akaratának próbál megfelelni.

Szerző: Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője