Kitépték az újságíró kezéből a telefont és őrjöngve ordítani kezdtek

Bár a ferőeri KÍ Klaksvík focicsapata két héttel ezelőtt éppen a Ferencváros elleni BL-selejtező visszavágóján is csinált egy csodát Budapesten, az ennél is nagyobb szenzáció szerdán este Göteborgban következett, amikor a BL kvalifikációs szakasz második köréből is továbbjutott a félamatőr KÍ. Ez pedig már valódi sporttörténelem, hiszen a feröeri bajnok lesz az első csapat a szigetországban, amely biztosan ott lehet valamelyik nemzetközi kupasorozat főtábláján. Akár a BL-ben, akár az El-ben is. De a Konferencia Ligában már biztosan. A kis ország első, igazán meghökkentő focicsodáját is Svédországban írták. Nem ma történt. 1990. szeptember 12-én Landskronában. Svédországban.

33 évvel ezelőtt még nem tudtuk, mi az a közösségi média. Nem ismertük az internet szót.

1990. szeptember 12-én késő este a Kossuth rádió hallgatóinak talán fel sem tűnt, amikor az ügyeletes sportszerkesztő, Vass István Zoltán annyit mondott, hogy a labdarúgó Európa-bajnoki selejtezők 4-es csoportjában a Feröer-szigetek 1-0-ra nyert Ausztria ellen a svédországi Landskronában.

Már csak azért sem kelthetett mindez idehaza feltűnést, mert ugyanezen a napon a magyar labdarúgó-válogatott Londonban, a Wembley Stadionban játszott barátságos meccset az angolokkal és a Mészöly Kálmán irányította csapatot Gary Lineker góljával 1-0-ra legyőzte Anglia.

Az események egy nappal később, 1990. szeptember 13-án gyorsultak fel. Az aznap esti Telesport adás műsorvezetője rejtélyesen a következőket mondta.

Most mindenki kapaszkodjon a szék karfájába, mert ilyet még nem látott, hallott."

Majd vett egy nagy levegőt és kimondta az addig tényleg elképzelhetetlen mondatot: a Feröer-szigetek labdarúgó-válogatottja Európa-bajnoki selejtezőn 1-0-ra nyert Ausztria ellen a svédországi Landskronában.

Jens Martin Knudsen, Feröer nemzeti hőse. Gyapjúsapkája ma már a helyi múzeumban van Forrás: AFP/Janek Skarzynski

Az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon az osztrák csapat is részt vett. A csoportmérkőzések során 1-0-ra verték az amerikai együttest, ugyanilyen arányban kaptak ki a rendező olaszoktól és a csehszlovákoktól is. Két ponttal, 2-3-as gólkülönbséggel kiestek. Ez nem különösebben rázta meg az osztrákokat, mondhatni, szereplésük papírforma volt.

Nem úgy a szeptemberi Eb-selejtező, amelyre úgy utaztak el Svédországba, hogy számukra csak a gólkülönbség volt a kérdéses.

Azaz, hogy mennyit hintenek a nemzetközi mezőnyben teljesen ismeretlen Feröer-szigeteknek. Az előzetes nyilatkozatokat olvasva annyira nem foglalkoztak az ellenféllel, hogy az már szinte bántó volt mindenkire nézve. Mindenkire, de különösen a Feröer-szigetek válogatottjára, amely tényleg teljesen esélytelenül vágott neki a kvalifikációs sorozatnak. Ezt tükrözte nagyjából az osztrák szövetségi kapitány, Josef Hickersberger meccs előtti nyilatkozata, aki az ellenfélről gyakorlatilag egy szót sem ejtett. Ez már csak azért is volt arcátlanság,

mert a feröeri válogatottnak ez volt az első nemzetközi tétmérkőzése bármely selejtező sorozatban.

De térjünk most vissza a Telesport adásához, ahol a következők hangzottak el.

Egy amatőr, gyapjúsapkás sportoló kivédi a világbajnokságon járt osztrák labdarúgó-válogatott szemét."

Majd következett az az összefoglaló, amelyet most önök is láthatnak a Feröer-szigetek–Ausztria labdarúgó Eb-selejtezőről, amelyet a skandináv csapat 1-0-ra nyert meg a kissé dölyfös sógorok ellen. A feröeri kapuban egy furcsa ember ugrált bojtos fehér gyapjúsapkában.

Ő volt Jens Martin Knudsen, aki a szigetek mindmáig leghíresebb és legismertebb sportolója.

Bár könnyen lehet, hogy ez a tény szerdától másképpen lesz, mert az első helyet átveszi a KÍ csapata.

De Knudsen Feröeren tényleg hős. Olyannyira az, hogy kalandos életéről a Bojtos sapkás kapus címmel önéletrajzi könyv is megjelent. Büszkén mondom, hogy nekem ez a könyv megvan, sőt a főhős dedikálta is nekem. 2013-ban találkoztam vele egy runavíki bisztróban. Éppen a helyi halfeldolgozó üzemből érkezett, azt vezette. Az osztrákok elleni meccsről így beszélt:

Svédországban kellett játszanunk, mert a dánokkal azonos selejtezőcsoportba kerültünk, így hiába szerettük volna a hazai meccseinket Dániában játszani, az UEFA nem engedélyezte ezt"

– mondta Knudsen. "Akkor egyetlen pályánk sem volt alkalmas arra, hogy nemzetközi mérkőzést rendezzünk a szigeteken.

Emlékszem, a kissé nagyképű osztrákok az összecsapás előtt azon mulattak, hogy a bojtos gyapjúsapkámban futottam ki a gyepre.

Később már nem vigyorogtak: győzelmünk után lehajtott fejjel hagyták el a stadiont. Nem úgy, mint mi. Akkoriban nem létezett mobiltelefon, hazámból egyetlen újságíró jött a meccsre. Neki volt egy vezetékes telefonja a sajtópáholyban; oda rohantunk fel, kitéptük a kezéből a kagylót, és valamennyien a szüleinket hívtuk.

A boldogságtól ordítva, őrjöngve tudattuk velük, hogy nyertünk. Az öltözőben és a repülőgépen is folytattuk az ünneplést. Aztán mikor hazaértem, apám azzal fogadott, hogy tévésztár lettem. A kontinens valamennyi televíziós társasága napokig mutatta ennek a mérkőzésnek az összefoglalóját."

Jens Martin Knudsen önéletrajzi könyve, a Kalapos kapus Forrás: Lantos Gábor

2013-as találkozásunk alkalmával Jens Martin Knudsen másról is mesélt.

Aktív pályafutásom idején heti három alkalommal, reggel hattól nyolcig edzettünk, majd ment mindenki a dolgára. Szó szerint, mert abban a csapatban valamennyi játékosnak munkahelye volt. Ki postásként, ki asztalosként tevékenykedett."

Ekkor csak megkérdeztem Knudsentől, hogy hol van a sapkája? „A városi múzeumban. Nem passzióból hordtam: egy gyermekkori fejsérülés volt az oka annak, hogy a meccsek közben is viselnem kellett. Az idő múlásával hozzám nőtt. Sokan kérdezték: hány ilyen fejfedőm volt? Tudom, meglepő lesz a válasz, de csak egy.

Sokat mostam, ám jó birka gyapjából készíthették, mert mindent kibírt."

Ma már az is bájos tévedésnek tűnik, ahogy a Nemzeti Sportban Knudsen gyapjúsapkáját sísapkának nevezték. Hogy a magyar sajtó mennyire nem tudott mit kezdeni Feröer 1-0-s győzelmével Ausztria ellen, arra álljon itt néhány korabeli idézet. A Népszabadság 1990. szeptember 14-i számában Várnai Iván külön cikkben elmélkedett Feröerről. Az északi csapat osztrákok ellen aratott sikerét ahhoz a Kamerunhoz hasonlította, amely az 1990-es világbajnokságon szenzációs játékával nyerte el az egész világ szimpátiáját. Várnai így folytatta:

Talán amikor eme sorokat olvassák, a feröeri gólszerző, Torkil Nielsen éppen ott ül az egyik feröeri sziget lankáján, s a hegyoldalban legelésző juhokat nézi. S pipáját szívva arra gondol, hogy ugyan mire olyan nagyon büszkék ezek a kontinenslakók. Aztán egy kövön kiütögeti az elhamvadt dohányt, és betereli a rábízott jószágokat az akolba. Tudja, hogy jön a tél és ilyenkor jobban kell vigyázni a nyájra."

A szerző dedikálta a könyvet a cikk szerzőjének Forrás: Lantos Gábor

A Nemzeti Sport a meccs után két nappal idézte az osztrák szövetségi kapitány, Josef Hickersberger nyilatkozatát.

Kizárt dolognak tartom, hogy a soron következő, jugoszlávok elleni Eb-selejtezőn is én üljek a kispadon. Szombaton (a meccs után 3 nappal) egy sajtótájékoztatón vonom le a szükséges következtetéseket."

Le is vonta, nem volt, nem lehetett maradása.

Hogy a svéd bajnok, a BK Häcken háza táján mit gondolnak a szerda esti kiesésről, azt nem tudni pontosan, de már azért is hálát adhatnak az UEFA-nak, hogy eltörölték az idegenben lőtt gólok szabályát.

A régi rendszer szerint ugyanis a KÍ már 90 perc játék után továbbjutott volna,

hiszen a feröeri első meccsen elért 0-0 után idegenben rúgott két gólt, a 2-2 is nekik kedvezett volna. Ám az új szabály szerint hosszabbítás következett, amelyben a svédek vezettek 3-2-re. Ez sem roppantotta össze a KÍ-t, amely újra egyenlített, majd a tizenegyes-párbajban ki is ejtette a svédeket.

Meddig juthat el a kis feröeri csapat? Fotó: Csudai Sándor - Origo

A csütörtök reggel megjelent svéd cikkek sem tudtak mit kezdeni ezzel az eredménnyel és azzal, ami Göteborgban történt.

A nagyobb újságok kínjukban abba kapaszkodtak, hogy a KÍ nem véletlen ejtette ki a Ferencvárost az első körben, s a svéd bajnok eltakarítása csak megerősítette azt, hogy nem lehet lenézni őket.

A Häcken edzője ólomlábakon vánszorgó játékosairól, meg arról beszélt, hogy a kettős terhelés miatt (Svédországban zajlik a bajnokság) a focisták nagyon fáradtak voltak. Mi mást mondhatott volna? Legfeljebb annyit, amit 1990 őszén az osztrákok kapitánya, aki az Eb-selejtezős fiaskó után azonnal lemondott.

A KÍ ezzel sporttörtnelmet írt, mert a Feröer-szigetekről még egyetlen csapat sem jutott be valamelyik nemzetközi kupasorozat főtáblájára.

Azzal, hogy a Klaksvík kiejtette a svéd bajnokot, a Konferencia Liga főtábla már biztosan megvan nekik. De ők ennél többre vágynak. A BL-ben a következő ellenfél a norvég bajnok Molde lesz, az első meccset most Norvégiában rendezik majd, s a visszavágóra kerül sor Tórshavnban. Azért ott, mert ezen a szinten a KÍ már nem játszhat a saját stadionjában, amely borzasztó igazságtalan döntés. Miben különbözik egy első selejtezős kör a harmadiktól? Semmiben.

Ugyanakkor az is gaz, hogy a Feröeren kitörő és egyre magasabbra csapó futball-láz miatt arra is van esély, hogy a Tórsvøllur Stadionban is telt ház legyen.

Az esélyekről a történtek után azért felesleges beszélni, mert a KÍ sem a Fradi, sem a Häcken ellen nem volt esélyes. A Molde ellen sem lesz az. De itt már tényleg bármi megeshet.

Így ünnepelte a továbbjutást a KÍ csapata Göteborgban Forrás: AFP/Adam Ihse

Amennyiben a KÍ a norvégok ellen is továbbjut, akkor az Európa-liga főtáblás szereplés biztos, s játszhat a BL-playoffban is. Amennyiben a Molde nyer, akkor a feröeri csapat az Európa-liga playoffba esik le. Ott az EL-főtábláért játszhat, ha ott kikap, akkor jöhet számukra a Konferencia Liga főtáblája.

Elvileg az sem kizárható, hogy a KÍ újra összekerülhet a Fradival a harmadikszámú kupasorozat csoportkörében - de a Fradinak oda el kell jutnia, míg a KÍ már ott van.

Sok egyéb kérdést vet még fel ez a főtáblás szereplése a Klaksvíknak. Az már biztos, hogy 2023 késő őszén, november 30-án hazai meccset rendeznek Feröeren, ha a sorsolás úgy hozza, hogy az 5. fordulóban otthon játszik a KÍ. (Ilyenkor az UEFA azért figyel az időjárási és a földrajzi körülményekre és irányított sorsolást rendel el, szóval, azt nagyjából kizárhatjuk, hogy december 14-én Feröeren játszik a Klaksvík.)

A feröeri bajnok számára amúgy nagy fejtörést okoz, hogy az ország bajnokságának leállása után a csapatnak csaknem 2 hónapig együtt kell maradnia és így készülnie a főtáblás meccsekre.

Kérdés továbbá, hogy az amatőr vagy félamatőr státuszban lévő játékosok munkaadói mennyire tolerálják azt, hogy a játékosoknak beesett egy kis extra meló a KÍ csapatában. Eddig ugye csak nyáron kellett ezzel számolni, azt meg lehetett tervezni júliusra meg augusztusra. Most azonban kissé más lett a helyzet.

Klaksvik városa, ahol Turi Géza a bajnokcsapat kapusedzőjeként dolgozik Forrás: robertharding via AFP/Patrick Dieudonne/Patrick Dieudonne

A KÍ csodájára most már egész Európa felfigyelt. A közösségi médiában látható kommentek és megjegyzések azt mutatják, hogy ennek a félamatőr csapatnak egyre többen szurkolnak. Mert a mesék a mai, modern fociban ritkán léteznek. És azokat sem a sziklákon ülő, pipázó juhpásztorok írják.