A hatnapos háború, ami után elismerték Izraelt mint független országot

jóm kipúri háború
A Szuezi-csatornán átkelő egyiptomi erők
Vágólapra másolva!
Ötven éve, 1973. október 6-án jóm-kipúrkor, a zsidóság legfontosabb ünnepén az Egyiptom és Szíria által vezetett, arab államokból álló koalíció megtámadta Izraelt. A negyedik arab-izraeli háború felkészületlenül érte Izraelt, amelyet kezdetben az összeomlás veszélye fenyegetett. A zsidó állam végül súlyos vérveszteségek árán győztesen került ki a háborúból, Egyiptom pedig az újabb katonai kudarc után változtatott politikáján. Anvar Szadat elnök tárgyalásokba bocsátkozott Izraellel, ami az 1978-ban megkötött Camp David-i egyezményhez vezetett.
Vágólapra másolva!

Izrael védhető határokat biztosított magának

Az ENSZ Közgyűlése 1947. november 29-én határozatot fogadott el arról, hogy Palesztina területén egy arab és egy zsidó állam jön létre, Jeruzsálem semleges terület lesz. 1948. május 14-én kikiáltották Izraelt, amelyet nyomban megtámadtak arab szomszédai. A háborúból a zsidó állam került ki győztesen, és olyan területeket is elfoglalt, amelyeket az ENSZ határozata a majdani palesztin államnak ítélt, az arab lakosság többsége elmenekült.

Az 1956-os szuezi válság nyomán kirobbant második arab-izraeli háborúnak az ENSZ és a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió beavatkozása vetett véget.

A Szuezi-csatornán átkelő egyiptomi erők Forrás: Wikimedia Commons

A harmadik, hatnapos arab-izraeli háború 1967. június 5-én kezdődött, és a múlt század egyik legrövidebb (132 órán és 30 percen át tartó) fegyveres konfliktusának végén életbe lépett tűzszünet mindhárom fronton teljes izraeli győzelmet szentesített. Izrael védhető határokat biztosított magának, megszállta Jeruzsálem óvárosát, Ciszjordániát, a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 novemberében elismerte Izrael jogát a biztonságos határokhoz, ugyanakkor a fegyveres erőinek visszavonására szólította fel az elfoglalt területekről.

Az arab országok kitartottak a nincs béke, nincs tárgyalás politikája mellett, amelynek „eredménye" 1973-ban a jóm-kipúri háború lett. A konfliktusban az Egyesült Államok Izraelt támogatta, a Szovjetunió pedig az arab államok mellé állva próbált politikai tőkét kovácsolni a térségben.

Riadókészültségbe helyezték a hadsereget

Anvar Szadat egyiptomi elnök szovjet repülőgépekkel, tankokkal és rakétákkal fegyverezte fel hadseregét, és szeptember utolsó hetében nagyszabású csapatösszevonásokat hajtott végre a Szuezi-csatorna környékén.

Ezzel egy időben a szíriai hadsereg is behívta a tartalékosokat és csapatokat vont össze az Izraellel határos tűzszüneti vonalon.

A háromszázezer főnyi izraeli szárazföldi hadsereg 1700 angol és amerikai gyártmányú harckocsival és ötszáz harci repülőgéppel rendelkezett, Egyiptom és Szíria együttvéve egymillió katonát, 3300 szovjet gyártmányú harckocsit és közel ezer repülőgépet vethetett harcba. A két arab országot különböző mértékben támogatta katonailag Jordánia, Irak, Marokkó, Algéria és Szaúd-Arábia.

A jóm kipúri háború térképe Forrás: Wikimedia Commons/Department of History

Az izraeli vezetés számolt a támadás lehetőségével, ha nem is tartotta azt valószínűnek, október 5-én riadókészültségbe helyezték a hadsereget és mozgósították a tartalékosok egy részét.

David Elazar vezérkari főnök teljes mozgósítást és megelőző légicsapást javasolt Golda Meir miniszterelnöknek, aki ezt nem engedélyezte. Egyiptom és Szíria október 6-án inított összehangolt támadást a Sínai-félszigeten és a Golan-fennsíkon kijelölt tűzszüneti vonalakon. Az izraeli légierő a háború első 48 órájában elvesztette élvonalbeli gépei egyhatodát, az elsöprő túlerőben lévő arab csapatok mélyen benyomultak az izraeli védvonalak mögé. Az egyiptomi páncélosok átkeltek a Szuezi-csatornán, a maroknyi izraeli védőnek fel kellett adnia a megerősített Bar-Lev vonalat, ez a front október 9-ére megmerevedett.

Légihídon érkeztek a fegyverszállítmányok

Az izraeli hadsereg a kezdeti súlyos vereségek után összeszedte magát, egy hét múlva mind gyakrabban ragadta magához a kezdeményezést. Paradox módon az, hogy a támadás a legszentebb ünnepen érte a zsidó államot, megkönnyítette a mozgósítást, hiszen a tartalékosok otthon voltak, az utakon pedig nem akadályozta a forgalom a katonai konvojokat, az Egyesült Államokból légihídon érkeztek a fegyverszállítmányok.

A szíriai támadást a stratégiai tartalékok bevetésével október 8-án sikerült megállítani, az ellentámadás során az izraeli hadsereg két nap alatt elérte az 1967-es tűzszüneti vonalat, egy héttel később már szíriai területről Damaszkusz külvárosait lőtték.

Elpusztított egyiptomi oszlop a Sínai-félszigeten Forrás: Pinterest

A Sínai-félszigeten az egyiptomiak október 14-én újabb offenzívát indítottak, de súlyos veszteségeket szenvedtek, az azonnali ellentámadás során az izraeli páncélosok hídfőt alakítottak ki a Szuezi-csatorna nyugati partján, ahová újabb és újabb erőket dobtak át, ezek október 19-én már száz kilométerre megközelítették Kairót.

A szuperhatalmak nyomására az ENSZ október 22-én „azonnali és tartós" fegyverszünetet hirdetett, de Egyiptom csak három nap múlva, a harmadik egyiptomi hadsereg teljes bekerítése után törődött bele az újabb vereségbe.

A fegyverek október 25-én hallgattak el, a háborút 1973. november 11-én hatpontos egyiptomi-izraeli tűzszüneti megállapodás zárta le.

Beszüntették az olajszállítást

A háború alatt ismerkedett meg a világ az olajválság fogalmával, a kőolajtermelő országokat tömörítő OPEC ugyanis 17 százalékkal felemelte a nyersolaj árát és beszüntette az olajszállítást a háborúban Izraelt támogató nyugati országoknak.

1974-ben Egyiptom és Izrael között két, Szíria és Izrael között egy megállapodás jött létre a haderők szétválasztásáról, „ütköző övezetek" létesítéséről.

Móse Daján, a modern izraeli hadsereg megteremtője, későbbi védelmi miniszter. Itt 1956-ban a Sínai-félszigeten csapatokat szemlél Forrás: Wikipedia

A nyugati hatalmak felé orientálódó Szadat 1978 márciusában felmondta a szovjet-egyiptomi szerződést, szeptember 17-én pedig a washingtoni Fehér Házban aláírták a Camp Davidben született közel-keleti keretegyezményeket.

Noha a háború októberben volt, Izraelben minden évben jóm kipúrkor, az engesztelés ünnepén tartják a megemlékezéseket, amely idén szeptember 25-re esett.

(MTVA Sajtóarchívum)