Lehetséges, hogy a természet formálta a gízai Nagy Szfinxet

Szfinx
A laboratóriumi Szfinx egy vízcsatorna áramlásában. Az objektumot agyagba és fluoreszcein festékbe burkolták, és a fotó a “sáv térfogatot”, vagy az áramlás 3D régióját kapta el, ami időnként belépett a határrétegbe és erodálta a felszínt.
Vágólapra másolva!
A New Yorki Egyetem kísérleti fizikusai és alkalmazott matematikusai bizonyítékot találtak arra, hogy Egyiptom gízai Nagy Szfinxe természetes formáció lehet. A Physical Review Fluids magazinban publikált tanulmányukbanmegvizsgálták a természetes erózió folyamatát és tesztelték, hogy az erős szelek létre hozhatták-e a Szfinxet. - írja a phys.org.
Vágólapra másolva!

Anekdotikus bizonyíték azt mutatja, hogy az erős szelek a sivatagban hosszú idő folyamán képesek kőből pihenő pozícióban lévő állatokra hasonlító alakokat létrehozni. Az ilyen formációk egy formáció különböző részeiben lévő lágyságbéli és keménységbéli különbségek miatt jelennek meg. Ezeknek a gyakori formációknak a neve: szélvájta kőzetek.

A múlt század folyamán a tudósok azt vetették fel, hogy hasonló kondíciók vezethettek egy olyan óriási kő formációhoz, ami hasonlít egy pihenő oroszlánhoz - és hogy az emberek aztán saját faragásokat csináltak, aminek eredménye az, ami most a gízai Nagy Szfinx. Ezeket az elméleteket alátámasztja a tény, hogy a Szfinxet egyetlen kőből készült, ami azt jelenti, hogy faragva kellett legyen, nem pedig építve, mint a piramisok. A kutatók tanulmányukban megkísérelték utánozni azokat a kondíciókat, amik a kezdeti Szfinx alak formációjához vezethettek.

A laboratóriumi Szfinx egy vízcsatorna áramlásában. Az objektumot agyagba és fluoreszcein festékbe burkolták, és a fotó a “sáv térfogatot”, vagy az áramlás 3D régióját kapta el, ami időnként belépett a határrétegbe és erodálta a felszínt. Forrás: https://phys.org/news/2023-11-nature-great-sphinx-giza.html

Egy agyagba zárt műanyag hengert egy vízzel teli tartályba helyeztek. Az áramló víz helyettesítette a szelet. Azt találták, hogy amikor hengert épp az agyag darab megfelelő részébe helyezték, az agyag az erózió olyan alak felé haladt, ami hátborzongatóan emlékeztet a Szfinxre, hosszúkás mancsokkal és mindennel. A további vizsgálatok azt mutatták, hogy az erózió dinamika a szimulált szikla (a műanyag henger) a vizet lefelé ömlesztette a vizet, ami eróziót okozott lent. Így a hengerből egy vékony nyak feletti hatalmas fej lett és bizonyos fokig, a test. A kavargó mozdulatok még lejjebb egy teret hoztak létre a között, amik a kinyújtott lábak és mancsok lettek.

(Forrás: https://phys.org/)