Rékasi Károly arról beszélt legutóbbi interjújában, hogy a műsor producerével együtt hozták meg a döntést, miszerint elhagyja a farmot.
A nézők a vágóasztalon született adásokból formálnak véleményt, legyen szó egyes személyekről vagy magáról a játékról. Ott voltam, mert azt gondolták a szervezők, rendezők, hogy ennek a pasinak a jelenléte érdekes lehet. Én viszont a megélt élményeim alapján tudok beszélni a történtekről
– kezdte a Borsnak a színész, aki nehezen engedte el a versenyt.
Nekem pokoli volt megélni – hiszen sokkal hosszabb időre készültem –, hogy egy tőlem független dolog miatt kellett megválnom a Farm VIP-tól. Nem tudtam mit csinálni, mert a szervezetem így reagált a túlterhelésre.
Az orvosok először egy mélyvénás trombózisra gyanakodtak, ami önmagában is már komoly dolog, aztán kiderült, hogy egy pangó folyadék okoz újabb problémákat a lábamban, ami gátolja a keringést. Amennyiben ez nem tud eltávozni, műtétre kerül sor, vagy a legrosszabb esetben elhal a végtag, és elveszíthetem a lábamat. Az előre vetített lehetőségektől pedig igenis megijedtem, elmondták, amennyiben nem jegelem, és nem pihentetem minimum 10-12 napon keresztül, ezekkel következményekkel számolnom kell" – magyarázta Rékasi Károly. Ahogy fogalmazott, úgy gondolta, nincs értelme annak, hogy közel két héten át fölpolcolt, jegelt lábbal csak feküdjön, ezzel gátolva a versenytársai előrejutását. Ők voltak, akik felhívták a figyelmét arra, hogy valami nincs rendben a lábával.
"Amikor a napi feladat után összeült a csapat, egyikük kérdezett rá, látom-e, hogy másfélszeresére duzzadt az alsó lábszáram. A lányok és Zsolti gazda unszolására vállaltam, hogy bevigyenek a kórházba. Bevallom őszintén, összeomlottam a diagnózis hallatán."
Elárulta, a családjára: feleségére, Pikali Gerdára és gyerekeire is ráijesztett.
Nem kicsit kapott frász a családom. Féltem, hogy ők majd ehhez mit szólnak. Annyi mindenen vagyok túl, annyi mindent éltem túl, hogy nem ijedek meg a legrosszabbtól sem. De látni azt, hogy a számomra fontos embereknek mit okozott ez az egész, szívszorító volt. Mellém álltak, nem estek kétségbe.
A fiam szállított rendszeresen kontrollvizsgálatokra, még csak véletlenül sem hagyta, hogy félrevetítsek az állapotommal kapcsolatban. Ott volt bent, és ő kérdezte a vizsgálatot végző szakorvost. Elképesztő volt! Én már a tíz nap letelte előtt úgy éreztem, tudok járni, de figyelmeztettek: tilos. Ekkor Zsigmond azt mondta: "édesapa, kezdj el járkálni, és tedd a dolgodat, de tudd, hogy én semmiben nem leszek a segítségedre a továbbiakban, amennyiben bármi lesz a következménye!" Nem volt más választásom, komolyan kellett vennem, és szót fogadtam az utasításoknak."