Demeter Szilárd: Ferenc színeváltozásáról

A szociáldemokratára maszkírozott szocialistára maszkírozott kommunisták egykori üdvöskéje, a magyar ellenzék állócsillaga esszét írt az Indexre, írja Demeter Szilárd.

Majdnem nem olvastam el, mert a következő mondatnál elkerekedett a szemem: „Valamiből meg kell élni, ezért általában dolgozni kell, hacsak nem születtünk vagy házasodtunk be egy gazdag családba, esetleg örököltünk rengeteg pénzt."

Hacsak nem. Gyurcsány Ferenc erről tényleg tudna mesélni személyes tapasztalatai alapján. A nevetéstől kicsordult könnyek kitörölve, olvasok tovább, polgári Magyarország, Szekfű Gyula Mi a magyar-antológiája, nemzeti identitás, „magyarnak lenni egyszerűen jó".

Percekig lefagyott bennem az értő olvasó.

Már látom is, amint az újmarxista futóbolondjaink Parászka Borókával az élen megnyomják a pánikgombot,

és füstölő billentyűzettel a woke nevében figyelmeztetik Ferit: már csak egy lépésre van a nácizmustól, éberség, elvtárs! Azt eddig is tudtuk kutatásokból, hogy a magyar társadalom az elmúlt évtizedekben jobbra tolódott, na de ennyire...

Úgy látszik, hogy Gyurcsányék is mérnek, kutatnak, és rádöbbentek arra, hogy a magyar ellenzéki szavazónak nem csak az a fontos, hogy ellenzéki, hanem az is, hogy magyar. Ha jól értem Gyurcsány dolgozatát, akkor most épp feltalálja a nemzeti szivárványt, és hát tényleg színes a magyar ellenzék: kívül zöld, belül vörös, a foga fehér, a köpenye barna. És a rózsaszín cukormáz se hiányzik róla.

Üdvözöljük hát a nemzet kebelére megtérő tékozló Ferencet.

De azért gyanakodjunk. Róla tudjuk önbevallás alapján, hogy bevett gyakorlata szerint hazudik reggel, éjjel, meg este. És azt a december 5-i népszavazást megelőző kampányt sem tudjuk feledni a 23 millió román vendégmunkásról. Nem emlékszem rá, hogy azóta bocsánatot kértek volna azért a gyalázatért.

Annyi reményt engedjünk meg magunknak, hogy feltételezzük, Gyurcsány Ferenc végre megértette az ifjúgyurcsán szemüvegén keresztül románnak láttatott Arany Jánost, aki egyebek mellett ezt írta: „Költő az legyen, mi népe, – / Mert kivágyni kész halál (....) // Légy, ha birsz, te 'világ-költő!' / Rázd fel a rest nyugatot: / Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott; / Onnan kezdve, ezer szállal / Köt hazámhoz tartalék: / Puszta elvont ideállal / Inkább nem is dallanék."