A Mégane kupé-kabrió változata annyiban hoz újdonságot az eltüntethető keménytetős kocsik világába, hogy ebbe mindig árad befelé a napvilág, fényben fürösztve az utasokat: a tető ugyanis üvegből készül. További érdekesség, hogy az e járműjellegben szokatlan dízelmotorral teszteltük az életművészek autóját.

Sokféleség - ez a mai autóipar egyik jelszava. Üvegtetős, dízelmotoros kupé-kabrió még nem volt, márpedig bizonyosan vannak, akiknek éppen ez tetszik, gyártsuk hát! Az ötlet és a megvalósítás érdeme az új Mégane-sorozat keretében a Renault-é, beszállítójuk pedig, miként másoké is, a német Karmann cég. A modul súlya 78 kiló, ebből 15-tel, tehát egy ugyanekkora acéllemezénél többel részesedik a 3,15 milliméter vastag üvegpanel. Venus 40 fantázianevű anyaga bizonyos mértékig kiszűri a hőt, de hogy ennek hatása nyár derekán is elegendő-e, azt az alig 20 fokos nyárelőn nemigen tudtam megállapítani. Mindenesetre van egy rolósan kihúzható árnyékoló a finoman színezett üveg alatt. Az viszont biztos, hogy nagyon jól néz ki az egész, s az autóból remek a kilátás, felfelé és körben is. Merész döntés volt, hogy ezt a világújdonságot beletették az alapfelszerelésbe, de felülmúlnak vele mindent, ami eddig megjelent a piacon.

Katonás kiképzés

Vadászrepülős üvegkupolám alatt nekivágtam a páncélos-gyakorlóterepet idéző budapesti úthálózatnak: lássuk, milyen strapabíró a kicsike... Nos, még a Pusztaszeri út háborgó aszfalthullámain sem esett szét, le a kalappal! Sőt, nagyon jól bírta a kiképzést, karosszériája merevnek mutatkozott, ám a brutálisabb ütésektől hallhatóan megrázta magát a tetőszerkezet. Amúgy csak enyhe hangok jönnek belőle, mintha finom eső szitálna rá. Kinn a szabadban ezt elnyomja a szélzúgás, amely 130-tól még csukott tetővel is eléggé rátelepszik az utastérre. Azt, hogy a típusra jellemző ez a tünet, vagy csak a tesztkocsin hagyott kívánnivalót az elemek passzítása, csak egy másik példány kipróbálása tisztázhatja majd. A tető egyetlen gombnyomásra, 22 másodperc alatt tűnik el, de ehhez meg kell állni, nem elég lelassítani, mint más típusok esetében. Hirtelen zápor a csúcsforgalomban, kerülj el! Nyitott állapotban megfelelő a szélvédelem, különösen, ha fenn hagyom az oldalablakokat. Ha leengedem, nagyon berreg a vállam mögött a biztonsági öv.

Csomagtéri rekord

A Mégane CC jól szabott hátulja a kategória legnagyobb, 490 literes csomagterét rejti. Ha kinyitjuk, elámulunk az űrtartalmán! Igaz, kissé lépcsős az alja, a padló alatt viszont maradt hely néhány apróságnak, ami más autókban ide-oda hányódik. A csoda persze most sem csoda: ehhez az autóhoz nem jár pótkerék, annak helyét nyertük meg, defekt esetén gumijavító kulimászra vagyunk utalva. Ha meggondolom, hogy az utóbbi tíz évben hányszor kaptam defektet (kétszer), akkor jónak tartom az ötletet, de ha éppen az út szélén szerencsétlenkednék... Kabrió állapotban 190 liternyi térfogat marad a poggyásznak, ez a vetélytársak színvonala. Nem sok, de egy kiránduláshoz éppen elég. S az utastér? Méreteiben és kialakításában elöl épp olyan, mint a testvérmodell, csak 2,5 centivel alacsonyabb az ülés. Perfekt a pozíció, kényelmes a hely, hosszú úton viszont jól esne kissé hosszabb ülőlap. Na és hátul? "A tágas Mégane CC mindenkinek teljes méretű, könnyen hozzáférhető, kifogástalanul kényelmes ülést kínál." Ezt a sajtóinformációból idéztem, mert úgy vélem, meg kell magyaráznom. Nos, igaz az állítás, feltéve, hogy hátra a) láb nélküli szabóbábut, b) mellszobrot, c) kerti törpét ültetünk. Emberi lények esetében szükség van bizonyos kompromisszumkészségre, de hát ez a járműjellegből adódik, abszolút természetes - épp ezért be lehetne ismerni...

Dízel? Igen!

Dízelmotor egy szívautóba? Régebben elképzelhetetlen lett volna, ma viszont nagyon jó választás. Hangja szinte semmi, különösen autópályán, a néha kicsit karcosan kapcsoló váltó hatodik fokozatában. Húzóereje viszont óriási, s mindig "ott van". Szinte elfeledteti, hogy eléggé súlyos jármű a Mégane CC, gyorsulása nem kirobbanó ugyan, de kellemesen húzós. Arra ösztönöz, hogy jól megküldjük egy-egy vonzóan ívelő országúton, ahol szinte repüléssé változtatja az autózást. Jó partner ilyenkor a futómű is, mert nagyon jól beletámaszt a kanyarokba, kifogástalanul stabil, a kormány precíz, a fék erős. Minden adottság együtt van tehát egy élvezetes túrához. Csalódottságot talán a benzinkutasok éreznek majd, mert az ő forgalmuk szerény marad: rendesen meghajtva sem eszik többet 8 liternél a CC, de könnyen hat alatt maradhatunk. Az olcsóbbikból...

Örömszerzők

Nálunk a Dynamique változat járt, eléggé rendes alapfelszereléssel, amelyben benne van például a 17 literes, hűtött, központi zárral óvott kesztyűtartó, meg jó néhány egyéb kellemes dolog. Aki beéri ennyivel, hatmillió alatt megússza a vételt, de a kipróbált példány jóval többet kínált. Mintha jóvá akarta volna tenni, hogy a specifikáció összeállítói kissé fura módon csak magnós rádiót rendeltek belé, gusztusos bőrüléssel, menetstabilizálóval, remek xenon fényszóróval, 17 colos könnyűfém kerékkel és sebességszabályozó berendezéssel szerez örömet vezetőjének. Így már persze feljebb kúszik egy kissé az ár, viszont semmit sem kérnek a CC legnagyobb attrakciójáért, a csukott és nyitott állapotban egyaránt világos belsőért, a derűs hangulatért, az akadálytalan kilátásáért és a Nap sugaraiért, amelyek erre az autóra mintha még szebben mosolyognának, mint egyébként.

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter