Akárcsak a korábban nálunk járt benzines CC, ez a tesztautó is megkapta a VW új parkolást segítő rendszerért, távolságtartó tempomatját és sávtartó rendszerét, amely nem csupán csipog az elszunyókáló sofőrnek, hanem finoman korrigál is, előzékenyen visszaterel minket a sávunkba a kormány elfordításával. A parkolást segítő rendszer ugyan remek móka, ennek ellenére bőven elég - sőt kötelező - ha csak parkolóradart rendelünk a CC-hez, hátra ugyanis meglehetősen keveset látni. Tesztautónk elejében ezúttal a dízel kínálat csúcsa, a 170 lóerős, kétliteres közös nyomócsöves motor volt a VW-konszern hőn szeretett DSG váltójával társítva. Erről a párosításról csak ódákat lehet zengeni: a motor halk - nyoma sincs a régi TDI motorok zakatolásának - nyomatékos, 7 liter körül el lehet vele járni átlagban, a váltás nyűgével meg szerencsére nem kell foglalkoznunk, megoldja helyettünk a duplakuplungos automata, de ha nagyon forszírozzuk a kézi kapcsolást, mi is váltogathatunk, öt perc után garantáltan megunjuk. Ebben a kocsiban akkor járunk a legjobban, ha csak hátradőlünk a beállított tempomat mellett, élvezzük az utazást és időnként bezsebeljük az elégedett vagy éppen irigykedő pillantásokat.
Kihozták a maximumot az alapformából
(Még több fotó a kiállításról a galériában. Kattintson a képre!)
Ebben a konfigurációban 9,9 millió a Passat CC alapára, amit - akárcsak tesztautónk esetében - jócskán megtoldhatunk a végtelenül hosszú extralista kipipálgatásával. Ezzel a motorral és váltóval az alap Comfortline felszereltségű Passat nagyjából egymillióval olcsóbb, csak ebbe azt is bele kell kalkulálni, hogy akármikor megállhat mellettünk egy CC, és onnantól kezdve nem fog tetszeni az autónk.
Műszaki adatok |