Egy akkutöltőre szerelt lámpával, egy állvánnyal és egy sárga mellényt húzó szerkesztő-riporterrel elértük azt, amihez a KRESZ és a bírságok fenyegetése is kevés: a megengedett értékre csökkentettük az autósok sebességét. Néhány gyorshajtó korrupcióval próbálta elsimítani a szabálysértést.

FEK!!! SPEED? - figyelmezteti az Árpád fejedelem úti automata sebességjelző a magyar szavakat ékezet nélkül is értelmezni képes vagy angolul legalább alapszinten értő autósokat.

LASSITS! - utasítja előbbi csoportot a berendezés. Közben villog a sebességérték, ha az magasabb, mint az útszakaszon megengedett maximális 50 km/óra. Az esetek túlnyomó részében magasabb: a kerékpárosokon kívül gyakorlatilag mindenki tartja a forgalom nagyjából hatvanas tempóját. A szürke, borús időben biztosan látják a kijelző sárga karaktereit, ám pontosan tudják, a készülék csak jelzi a pillanatnyi sebességet, de nem fotózza vagy filmezi azt, aki gyorsabban hajt az előírtnál.

Nyilvánvaló tehát, hogy az autósok nem elfeledkeznek magukról, hiszen akkor sem veszik le a gázról a lábukat, ha tudatosítják bennük, hogy szabálytalanok. Az automata kijelzők értelme így legfeljebb annyi, hogy az autós érdekességképpen ellenőrizheti, mennyit csal kocsijának kilométerórája a traffipaxhoz képest.

A tavaly májusi szigorítás ötvenes megengedett sebességnél már a 65-tel autózókat is 30 ezer forintos bírsággal sújtja, aki 76-tal megy, már 40 ezres csekket kap (a sokat emlegetett 300 ezer forintos büntetéshez legalább 126-tal kell száguldani.

Videónkon látszik, mekkora a viszonylag magas pénzbírság visszatartó ereje. Az automata sebességmérő alatt elhaladó járművek átlagsebessége öt perc alatt a megengedettnél 12 km/órával több, 62 km/óra volt. Egy fényreklámnak valószínűleg hasonló befolyása lenne a közlekedésre - azt a számadat ismeretében feltételezni sem merjük, hogy a mérőberendezésnél lassabban közlekednek az autók a szokottnál.

Számos cikket írtunk a szabályozás szigorításáról, a közlekedésbiztonságról, a traffipaxokról, de be kell ismernünk, soha nem értünk el akkora hatást, mint ezúttal. Nem közöltünk újabb írást, nem váltottunk az érzelmekre ható bulvárosan véres vagy a tudatra ható fenyegető stílusra. Helyette egy néhány száz forintos láthatósági mellénybe bújtattuk kollégánkat, és egy gondosan összebarkácsolt és állványra helyezett kameraakkumulátor-töltőből és kamera fejlámpából álló, mindenféle hasznos funkcióra képtelen egység mögé állítottuk.

Nem fokoztuk a hatást a menetiránnyal szemben álló fehér Skodával, nem villogtattunk vakut, tányérsapka vagy a rendőrségnél rendszeresített egyéb fejfedők helyett szerkesztő-riporterünk piros ujjú dzsekijének kapucnijával próbált védekezni a hideg ellen.

 

 

Egy csapásra JO SEBESSEG és JO UTAT! OBUDA felirat váltotta a gyorshajtásra figyelmeztetőket, az Árpád fejedelem útjának dél felé tartó forgalma pedig nem hogy 50 km/órára, de jó néhány autós esetében negyvenes tempó alá csökkent, az átlagsebesség ötperces intervallumban számolva 46 km/óra lett.

Láthatóan lassítottak a járművek, akik pedig ezt nem vagy csak későn tették, azok közül néhányan meg is álltak és visszasétáltak. Egy kérdést sem tettek fel riporterünk és a civil kocsiban ülő operatőrünk tevékenységét illetően, viszont őszinte, megbánó magatartást tanúsítottak. Autójuk sebessége felől érdeklődtek, a hetvenhez közeli értéket hallva megdöbbentek, és a nyilvántartásból lekérdezős majd az üzembentartónak csekket küldő rendszernél gyorsabb, és lehetőleg olcsóbb megoldás közös kitalálásában kérték segítségüket. Igyekezetüket látva becsületes kollégáink pénzmozgás nélkül engedték útjára a megtévedteket.