A Ford válasza a Bogárra - Taunus 12m (1966) veterán teszt

A Ford ezzel az autóval akarta megállítani Amerikában a Volkswagen Bogár térhódítását az olcsó kisautók piacán, de nem igazán jött be az elképzelés, ezért fogták a terveket és áthozták Európába. Nálunk persze siker lett és 1952-től 68-ig gyártották ezt a szériát.

A németországi Ford 1952-ben kezdte el gyártani a Taunus M-szériát (a névben az M jelentése a "Meisterstück", azaz mestermű), amit több generáción keresztül, sokféle modellváltozatban 1968-ig készített. Cikkünk főszereplője a harmadik szériából való, annak is az utolsó évéből, 1966-ból. Igazi nagy sorozatban gyártott, polgári népautóról van szó, amely elsőkerék-hajtásával úttörő volt a Fordnál. A típus érdekessége, hogy alapjait Amerikában, az úgynevezett Cardinal-project keretében fejlesztették ki; az akkori Ford-főnökség ezzel (kisméretű, gazdaságos, de kényelmes utasterű és olcsó modellel) próbálta útját állni a VW Bogár térhódításának az USA kisautó piacán, de nem igazán jött be az elképzelés, így a terveket és az elkészült példányokat átadták a németeknek.

Főszereplőnk története bővelkedik fordulatokban, de a bosszúsággal és nehézséggel teli felújítás végül happy enddel zárult. A tulajdonos gyerekkori álmát szerette volna megvalósítani, amikor Taunus vásárlásra adta a fejét: keresztapja 1967-től húsz éven át egy éppen ilyen kétajtós modellt használt, az emlékek ma is élénken élnek benne. Az autóhoz nem értő fiatalember ráakadt egy OT-s rendszámú példányra, s bár látszott, hogy a gép nem hibátlan, bízva a minősítésben, megvette. Nem tartott sokáig az öröm, mert hozzáértők hamar felnyitották a szemét: nagy bajok vannak a Taunus-szal. A Zukról származó első lámpakeretek, a Trabant első irányjelzők, a későbbi sorozatról való hátsó lámpák, a barna műbőr üléshuzattal elfedett szörnyű állapotú ülések csak a jéghegy csúcsát jelentették.

Jól áll neki a kétszínű fényezés. A szögletes tetőnek köszönhetően hátul is van elég fejtér. A gumírozott babás lökhárítókat ma már nagyon nehéz beszerezni

A látszólag ép lemezek zömét belülről már rágta a rozsda és a motor is a halálán volt. Mindez először letargiába taszította az új gazdát, de szerencsére rátalált egy remek pesti restaurátorra, aki lelket öntött belé, így nekivágtak a rendbehozatalnak. A teljes karosszériát fémtisztára pucolták, így rögvest előbukkant a rozsdaerdő; a padlólemezt újra kellett építeni, a hátsó sárvédőíveket és a küszöböket németországi forrásból pótolták. Szerencsére az élet produkált további erőt adó kellemes meglepetést is: a tulajdonos keresztapja véletlenül összefutott azzal az emberrel, aki 24 éve megvette tőle a Taunust; az azóta garázsban tartott autó még mindig meg volt, s sikerült is megszerezni donornak.

Az első és hátsó ablakgumik nem típuspecifikusak, de jól illeszkednek, így nem is ázik be az autó. A 12m típusjelzés a motor méretére utal deciliterben. Készült négyajtós szedán, kétajtós kupé és kombi is ebből a szériából, amit 1962-1966-ig gyártottak

Hazaszállítás után azonnal "műtőasztalra került". Oszlopokkal együtt levágták a tetejét, mivel közben az is világossá vált, hogy a felújítandó autó tetőlemeze a gittelés alatt olyan göröngyös, mint a Hold felszíne, ezért a legjobb megoldásnak a csere tűnt. A donorból emelték át többek között az összes belső kárpitot és az üléseket, a szélvédőt, a külső típusfeliratok egy részét, az első és hátsó lámpákat, a szőnyegeket, és az össze-vissza barkácsolt motort helyettesíteni hivatott, vele azonos típusú V4-es benzinest is. A mostani szürke-fehér fényezés nem az eredeti, de mivel ilyen volt a donor is, erre esett a választás; némi utánajárás és internetes keresgélés után találták meg a megfelelő árnyalatot.

A kormány az eredeti autóból való, a műszerpult teteje (a külső levegőt beengedő, felfelé néző kerek rostélyokkal együtt) már a donorként felhasznált tartozéka volt. A lámpákat, az ablaktörlőt és a fűtő-hűtő levegőt stílusos húzókapcsolókkal lehet működtetni, illetve szabályozni. A kézifék a kormánytól balra alul kikandikáló "esernyővég", az ablakspricnit a takarásban lévő lábpumpa működteti

A négyhengeres, OHV-benzinmotor könnyen kel életre. Bár hangja nem tolakodó, járása (gyárilag) egyenetlen és némi remegést is közvetít az utastérbe. A négygangos kormányváltó sémája gyorsan kiismerhető, a kar remekül kézre áll, a fokozatok bekattintása viszont határozott kezet igényel. A gyárilag 40 lovas erőgéppel nem dinamizmusáról volt híres a Taunus, ám ha türelmesen gyorsítunk, elérhetjük a kényelmes, 70-80 km/órás utazótempót, amivel nemcsak az autó, de használója is elégedett lesz; a gyatra egyenesfutás és úttartás, a nem túl komfortos rugózás, a kanyarban nagyot dőlő kasztni, a túláttételezett volán és a harmatos fékek miatt nagyobb sebesség már bátorságot és elszántságot kíván.

A 6 V-os rendszer nemcsak gyenge (ha több fogyasztó is üzemel, a 200 W teljesítményű dinamó már nem elég a töltéshez, s könnyen le is merülhet az akksi), de nehéz beszerezni hozzá a borsos árú telepet. A hűtőrendszerhez nem csatlakozik ventilátor, ezért félő, hogy városi araszoláskor felforrna a víz

Az autó végül öt kemény év alatt vált forgalomképessé, de néhány apróság (például a feketék helyett krómozott ablaktörlők, a jobb oldali sárvédőről hiányzó gyári Ford embléma) még hiányzott a fotózás idején. Persze ezek az elmúlt öt év nehézségei után már csak levezető kocogásnak tűnnek, s az autó maradéktalan élvezetét sem gátolják.

Az autó ékkövei a szilvamag alakú lámpák; belsejük egyterű, az irányjelző a féklámpa is egyben. A kerek tolatólámpa és a tanksapka fogja közre a rendszámot, a mai Ford emblémát akkor még piros-fehér alapú címer helyettesítette. Meghökkentő, de az OT-s autón a Taunus szó eredeti kezdőbetűjét a megvásárláskor még a Trabant felirat T betűje pótolta

Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, folyadékhűtéses, OHV-vezérlésű, négyütemű benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1183 cm3. Teljesítmény: 40 LE/29 kW (4500/perc)
Nyomaték: 78 Nm (2400/perc). Végsebesség: 123 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú, szinkronizált kéziváltó, elsőkerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl háromszög lengőkaros, keresztlaprugóval, hátul merev tengely hosszanti laprugókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfék. Hosszúság x szélesség x magasság: 4247 x 1595 x 1458 mm. Tengelytáv: 2527 mm. Önsúly: 845 kg.