Egy robot kecses, de határozott mozdulattal fogja a tetőablakot, ragasztócsíkot húz a szélére, majd fejjel lefelé fordítva kitolja egy tapadókorongos állványra, becsületes nevén manipulátorra. Odalép egy fiatal, tetovált srác, és a soron következő autó, egy CLA Shooting Brake fölé tolja, aztán megnyom pár gombot, és ezzel már helyére is ragasztotta az üveget. A kecskeméti Mercedes-gyár végszereldéjében járunk, mellettünk jobb kéz felől külön szalagnál szorgoskodnak a munkások a kocsik leszerelt ajtóin. Egy hangyaboly szervezettsége semmi ahhoz képest, amilyen kimért precizitással itt zajlik a munka, mégpedig túlnyomó részt emberi erővel - a gépek inkább a gyártás korábbi fázisaiban dominálnak.
Továbbsétálunk a végszereldében, és olyat látok, amit eddig még egy gyárban sem: árukosarak kísérnek minden autót a soron, ebben összegyűjtve találhatók a kézzel beépítendő alkatrészek, amiket valahol a nagyvilágban megrendelt a leendő tulajdonos. Így kevesebbet kell rohangálniuk a munkásoknak, de természetesen, a konkrét autókhoz tartozó kódok azonosítanak minden egyes elemet, így kizárt, hogy például egy jobb első ajtókárpitra tévedésből diófa helyett ezüstbetétet rakjanak be. A szalag végén összegyűlnek a kiürült kosarak, és egy szenzoros pálya mentén önállóan vonatoznak vissza az újabb adagért. Egyelőre bevált a gépi segédmunkás, nemsokára fel is váltja a gyárban robogó targoncákat.
Persze a cég lelke máig az ember, aki a robotokkal ellentétben megőrül attól, ha ugyanazt a fedelet kell naphosszat a helyére illesztenie, ezért vetésforgóban cserélik őket az egyes munkaállomásokon. Nyilván a végső tesztelés a legirigyeltebb hely, monszunesőt szimuláló esőkamrával és rázóburkolatos próbapályával, de ehhez nagyon kifinomult érzékek kellenek. Ahogy erről beszélgetünk egy vezetővel a fémdetektoros gyárkapu előtt, százával jönnek kifelé a munkások, műszakváltás van. Busszal ingázik a többség, de a parkolóban szép számmal állnak dolgozói autók is, persze többségben nem Mercedesek. Sokan bringával tekernek munkába, és még egy piros Babettát is látunk leláncolva.
Nem Kecskemét a hazai autóipar úttörője: az esztergomi Suzuki- és a szentgotthárdi Opel-gyár 1992-ben indult, bár utóbbiban hét éve kizárólag motorok és váltók készülnek. Fordított stratégiával dolgozott az Audi: 1993-ban motorok építésével kezdett Győrben, majd jött a TT-összeszerelés kész elemekből, csak mostanra települt ide a teljes gyártási folyamat. A Mercedesnél kezdettől fogva többről van szó szimpla összeszerelésnél, itt préselik a lemezeket, helyben építik fel a karosszériákat, de a motorok és a váltók készen érkeznek külföldről, akárcsak a Suzuki esetében. Már elkészült a 300 ezredik autó, egy CLA, és itt épült fel a Mercedes első külföldi szerszámtervező központja is. Erre főleg azért van szükség, hogy azonnal a ráncfelvarrásokhoz lehessen igazítani a présüzem robotjait.
A gyár megépítéséről 2008-ban döntöttek Stuttgartban, ötven kelet-európai helyszín közül esett a választás Kecskemétre, sokáig Miskolc is a lehetséges befutók közt szerepelt. Szűk három év alatt húzták fel az üzemet 441 hektáros (618 focipályányi) telken, és 35 ezer tonna acélt használtak fel hozzá, amiből öt Eiffel-torony is kijött volna. Külön EU-s jóváhagyással az állam is támogatta a 800 millió eurós beruházást, a bekötőutat pedig, amit Gottlieb Daimlerről neveztek el, a kecskeméti önkormányzat építette. Még saját vasúti leágazás is került a Budapest-Szeged vonalra, napi öt vonat szállítja rajta odafelé az alkatrészeket, vissza a kész autókat.
Mára három műszakban közel négyezer dolgozóval termel a kecskeméti üzem, ami elmarad a 11 ezer embernek munkát adó győri Auditól, de itt csak 2012 márciusában indult el a termelés. Vannak persze hazai beszállítók is, így összesen tízezer embernek ad munkát nálunk a Daimler, ám nem mindig jó hírek érkeztek a háza tájáról. Tavaly egy hónap alatt három bombariadó is volt a gyárban, az egyiket egy 17 éves fiú, a másikakat pedig belső konfliktusai miatt egy alkalmazott követte el. De van más is, a Spiegel információit egy igazgatótanácsi tag megerősítette: az európai terrorveszély miatt minden egyes dolgozóját átvilágítja a Mercedes, amire állítólag a német törvények miatt van szükség, ezt már a párizsi merényletek előtt eldöntötték.
Sokat elárul egy-egy autógyár filozófiájáról, hogy mennyire aktívan van jelen a városok életében: az egyik végletet a szigetszerű esztergomi Suzuki, a másikat a Győr fejlődéséhez bőkezűen hozzájáruló Audi jelenti. A Mercedes ősszel adja át a gyári dolgozók bölcsődéjét és óvodáját, duális képzésben segíti a szakmunkásképzést és a főiskola járműmérnöki karát, szponzorálja a helyi kosárlabda- és labdarúgó-akadémiát, és kórházat, karitatív szervezeteket támogat. Nemcsak pénzzel, hanem kétkezi munkával, hisz segítettek már játszóteret felújítani, koraszülöttosztályt költöztetni, és a gyárigazgató egyszer maga is a mentőállomás kertjében gazolt. Ez a marketingértéken túl is fontos gesztus.
Úgy tűnik, érdekli az embereket a gyár működése, hiszen már 20 ezren vettek részt látogatáson, idén első félévben pedig minden hely betelt a magyar nyelvű vezetésekre - de német vagy angol turnusra is bármikor lehet menni. Nemcsak a magánszemélyek, de újabban az állam érdeklődését is felkeltette a márka, az egyre több városban megnyert busztender után a korábbi egy-egy delegációs jármű helyett a rendőrségnél is tömegesen megjelennek a Mercik: 2013-ban 104 darab csapatszállító és furgon kivitelű Sprinter érkezett a készenlétiekhez, a mostani közbeszerzésen pedig 225 összkerékhajtású, benzines, helyi gyártású B osztály kerül állományba, egyenként 6,3 millió forintos beszerzési áron.
Felsővezetői szinten az Audik és a Volkswagenek dominálnak (Orbán Viktor és kísérete is ilyenekkel érkezett), de ki tudja, mit hoz a jövő. Tény, hogy az államapparátus csúcsán nagy hagyománya van a Mercedeseknek, a szocializmusban ennek a márkának limuzinjait rendszeresítették, Kádár Jánost is egy nyújtott S osztállyal szállították. De a jelenhez visszatérve, magyar reprezentálás nélkül is jól megy a márkának világszerte, részben azért, mert Gorden Wagener dizájner vezényletével öreguras helyett modern ruhába öltöztették a kompakt modellcsaládot, és ki is bővítették azt: az A és az egyterűs B osztály mellé az elmúlt években bemutatták a kupészerű limuzint CLA néven, valamit a GLA szabadidő-autót.
Sokáig meg volt győződve arról a nemzetközi és a magyar sajtó, hogy a terepjárós beütésű GLA lesz a harmadik modell, amit Kecskeméten gyártanak (az első a B osztály volt, a második a négyajtós CLA), de tévedtek: a GLA a német Rastattban készül, de jövőre a nagy potenciállal kecsegtető dél-amerikai piacra Sao Paulóban is megkezdődhet az összeszerelése.
Magyarországon egy érdekes résmodell, a CLA Shooting Brake jelenik meg helyette a futószalagokon, ami tulajdonképpen egy kompakt kombi. Ilyet egyelőre az Audi és a BMW nem gyárt, csakis a tömegmárkák, de egyikük sem ennyire dögös. Bár az új modell a klasszikus shooting brake iskolába nem illik bele (azok meredek hátú, háromajtós sportkocsi-leszármazottak), annyira merész és feltűnő, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.
A mozgalmas dizájnnak mindig ára van, amit a lépcsős hátú, a gyári zsargonban Coupé néven emlegetett modellbe hátra beülve sok felnőtt megtapasztalhatott: beszállásnál beverte a fejét a szűk ajtókivágásba, aztán az alacsony tetőkárpit alatt kuksolgatott. Szerencsére a tágasabb dizájnkombi nem szaporítja a dudorokat, bár helykínálat terén inkább a kategória sereghajtóihoz tartozik. Jól használható viszont a 495-1354 literes csomagtartója, sok kényelmi és biztonsági extra kérhető hozzá, és a motorkínálata is széles: két dízel (136 vagy 177 lóerő) és háromféle benzines turbó (122, 156, 211 lóerő) alkotja, utóbbi akár a sima front- helyett felárért összkerékhajtással is kombinálható.
Akárcsak a CLA limuzin, a Shooting Brake is szenzációsan alacsony légellenállással büszkélkedhet, az alaktényezője sportkocsikat megszégyenítően mindössze 0,26. Aki azt szeretné, hogy úgy is menjen, mint ahogy kinéz, megveheti majd ebből is az AMG-csúcsmodellt kétliteres, de alaposan felpiszkált, 360 lóerős turbómotorral és alapáras 4x4-hajtással. Ez garantáltan nem lesz olcsó mulatság, igaz, egyelőre a mezei CLA kombik árairól sincsenek még információk. Nálunk csak márciusban indul az értékesítés, de Németországban már van ára, ott mindössze 600 euróval, vagyis átszámítva 190 ezer forinttal lesz drágább a limuzinnál, amiből nálunk a legolcsóbb kivitel 8 427 000 forintba kerül.
Orbán Viktor az új modellt köszöntő ünnepségen egyebek között arról beszélt, hogy reméli, eljön az idő, amikor a magyarok nemcsak gyártani, hanem megvenni is tudják majd a Mercedeseket. A miniszterelnök méltatta a dolgozókat, amiért világszínvonalon prémiumtermékek készítésére képesek. Thomas Geier gyárigazgató felidézte, hogy a hipermodern üzem a pusztában, egy kukoricaföld helyén épült fel, és a stuttgarti modelloffenzíva egyik motorjává vált, Markus Schäffer igazgatótanácsi tag pedig konkrétumok nélkül nagy terveket lebegtetett Kecskemét kapcsán. Talán arra célzott, hogy a kompaktautó-család utolsó, hatodik tagja is itt gördül majd le egyszer a szerelőszalagról.