Betonkeverő, boroshordó vagy ketrecbe zárt malac, amelyik az utolsó útjára tart – mindenfélével találkozhatunk az utánfutókon, ha faluban vagy kisvárosban járunk. Így van ez évtizedek óta, hiszen a terjedelmes, de viszonylag könnyű holmik szállításához nem feltétlenül kell platós kisteherautó vagy furgon. A legtöbb autósnak mégis tabu az utánfutózás, fel sem merül, hogy érdemes számolni vele.
Ennek egy egyik oka, hogy a lakásban élők többsége csak szökőévente tudná kihasználni, ráadásul
egy parkoló villanyoszlopához kötve hamar lába kelhet,
hiába védi erős motorlakat. Így aztán minél nagyobb egy-egy település, arányaiban annál ritkábban tűnik fel vontatmány, Budapesten a lomtalanításokat kivéve főleg átutazók autói vagy szakik kocsijai mögé kötve látni őket.
Csakhogy aranyat ér a plusz két tengely, amikor el kéne hozni a kanapét a nagyitól, vagy muszáj elvinni szerelőhöz a lerobbant robogót. Ha nem számít a pénz, nyugodtan lehet telefonálni egy fuvarosnak, ha viszont van egy kicsi kalandvágy, plusz a pakoláshoz némi rokoni vagy baráti segítség, sokat spórolhatunk egy bérelt utánfutóval. Költözésnél akár százezres megtakarítás is elérhető.
Budapesten a Kölcsön Taliga Kft.-nél már napi 2500, a pest-budai utánfutó-kölcsönzőnél 3000 forint a díj, rövidebb fuvarokhoz pedig az 500 forinttól induló óradíj éri meg. Mindegyik helyen lemásolják a bérlő papírjait, 10 ezer forint kauciót kérnek, és meg kell téríteni a sérüléssel okozott kárt, vagy a koszosan visszahozott utánfutó takarítási költségét. Összességében azonban a legtöbb telephelyen lazák a feltételek, és különféle méretű, ponyvás vagy anélküli típusokat lehet bérelni.
Már 120 ezer forintért lehet vadonaújat venni
Használtan már 50-60 ezer forinttól lehet vásárolni utánfutókat, százezerért már olyat is lehet találni, ami laprugós (vagyis sokkal kevésbé pattog). A legolcsóbbaknál főleg érdemes ügyelni arra, hogy rendben legyenek a papírjai, különben aránytalanul sok pénzt és időt emészthet fel az átírás. Nem a világvége viszont, ha lejárt a műszaki, sokkal egyszerűbb szerkezetek ezek, mint az autók.De lássuk, mi kell ahhoz, hogy mezei úrvezetőként beléphessünk a szállítók világába! A jó hír az, hogy elég a mezei B-s jogosítvány, ha könnyű, vagyis legfeljebb 750 kilós össztömegű pótkocsit húznánk. Feltéve, hogy nem friss az a jogsi, mert a megszerzéstől számított
két évig semmit sem szabad vontatniuk a kezdő sofőröknek.
Általában könnyű utánfutók állnak a kölcsönzők és a családi házak udvarán, rendszerint fékezetlen kivitelben. A 750 kiló feletti, úgynevezett nehéz pótok már rendszerint speciális típusok, például kéttengelyes teherkivitelek, nagyobb lakókocsik, vagy az autó-, gép- és lószállítók.
Ha mégis jachtot vagy Üvegtigrist vontatna, ügyeljen arra, hogy az utánfutó össztömege nem haladhatja meg a vontató autó saját tömegét – ha máshonnan nem, videókból jól tudjuk, milyen az, amikor a farok csóválja a kutyát. Van még egy fontos szabály, ami főleg a trélerezőket érinti: a teljes szerelvény össztömege nem haladhatja meg a 3,5 tonnát, különben a B mellett E kategóriás jogsira is szükség lesz, amit letenni legalább 120 ezer forint. Új, olcsóbb abb alternatívaként ott van még a B96 engedély is, ezzel maxiumum 4,25 tonnáig lehet vontatni.
Természetesen a vontatás első számú feltétele az arra alkalmas autó. Az átkosban jobb híján Trabantokra és Kispolszkikra is akasztottak pillekönnyű futókat, de egy normális méretűhöz legalább 850-900 kilós gép dukál – ennyit bőven nyomnak a tíz év körüli kisautók is. Ha már van kocsi, horog is kell rá, ez
szereléssel együtt típustól függően 25-45 ezer forinttól érhető el.
Mindez a gyártmánytól, a lökhárító esetleges kivágásától, a hegesztés módjától és sok minden mástól is függ.
Tovább bonyolítja a dolgot, ha a kocsi CAN-Bus rendszeréhez kiegészítő elektronika kell, vagy a horog beletakar a hátsó rendszámba - ilyenkor levehető fejűt kell választani. Ha gyári extraként rendeljük, bele lehet szaladni több százezres kiadásba is, amit indokolhat, hogy olykor erősebb hűtőt vagy generátort, netán utánfutó-stabilizálós ESP-t is beépítenek az eleve vontatásra szánt új kocsikba.
Ha valaki használt autóra akar horgot rakatni, készüljön fel arra, hogy külön le kell vizsgáztatnia miatta, tehát
célszerű a felrakást a legközelebb esedékes műszakira időzíteni.
Kétségtelen, hogy a vonófej értéknövelő extra, bár olyanok is vannak, akik sosem húznak semmit, csak koccanás elleni védelemnek szánják. Másrészt az is igaz persze, hogy senki nem akar elgyötört vásározó autót kifogni.
Az egyszerű felépítésű, kisebb utánfutókat üresen jó az autóhoz kapcsolni, mégpedig úgy, hogy felhajtjuk a támasztólábat, a vonófejet pedig felemelt nyitókarral ráakasztjuk a horog gömbjére. Reteszelés után meg kell vizsgálni, stabil-e a rögzítés. A 750 kilónál nehezebb típusokból néhányat megpakolva is fel lehet tenni, ha a horoggal precízen alátolatunk, itt feltekerhető kitámasztókereket alkalmaznak. Ha van kézifék, ki kell engedni, különben elfüstöljük a futó rögzítve húzott abroncsait.
A járművek párosítását az elektromos csatlakozók összekapcsolása koronázza meg, de annak, aki külföldről használtan behozott autóval vagy utánfutóval próbálkozik, ez kellemetlen meglepetést is tartogathat. Nálunk ugyanis más a csatlakozószabvány, mint Nyugaton, ilyenkor egy megoldás van: egy-kétezer forintért vásárolni egy 13/7 pólusú átalakítót.
Van egy régi szabály, amiről legtöbben nem is hallottak a KRESZ-vizsga óta: naponta elindulás előtt
ellenőrizni kell a világítás és a gumik állapotát.
Az utánfutókat tényleg érdemes gyakran átnézni, legalább a felcsatolásokhoz időzítve. A romosabb vagy kölcsönkért példányoknál sokszor elfordulnak kiégett izzók vagy kontakthibák, ezt könnyen kiszúrja a rendőr. Alattomos a lapos kerék, és mivel az utánfutókra még a kocsinál is kevésbé költenek az emberek, gyakori a félrekopott, töredezett gumi.
A pótkocsiszüzeknek az első kilométerek után az fog feltűnni, hogy nem is olyan nagy ördöngösség így vezetni. Amíg nincs megpakolva, addig a kisebb utánfutó nem rontja drasztikusan a kocsi viselkedését, bár kanyaroknál ügyelni kell a nagyobb ívekre, a sávváltásoknál hosszabb helyekkel kell kalkulálni, és mindig korábban kell fékezni. Aki óvatos, nem keveredik bajba, legfeljebb a futó pattogása és zörgése idegesítő.
Ponyvás pótot húzva viszont bonyolódik a helyzet, mert hátrafelé semmit sem lehet kilátni, és az oldalszél sokkal jobban megcibálja. Márpedig ha nem akarjuk közszemlére tenni, amit vontatunk, vagy megóvnánk az antik bútort a szakadó esőtől, a fedett futó az egyetlen választásunk.
Nyitott típusnál sem árt, ha magasított az oldalfal,
biztonságosabban lehet hozzá rögzíteni például a hűtőt vagy a szekrényt. Ezzel el is érkeztünk a kritikus részhez, a pakoláshoz.
A borulásra hajlamos magas tárgyakat hátratolva, a raktér sarkaiba állítsuk, arra is ügyelve, hogy a két oldal között egyenletes legyen a terhelés. Nagyobb súlyt inkább az utánfutó kereke fölé érdemes tenni, és semmiképp sem a platóajtó felőli végéhez, és a holmikat egyenletesen elosztva, kitámasztva jó felrakni. Ezután jön a lényeg, racsnis hevederrel mindent masszív pontokon átfűzve rögzíteni, a gumipókokra inkább csak könnyű holmik vagy fedőhálók rögzítését bízzuk.
Aki sajnál plusz negyedórát a gondos pakolásra, saját magának és másoknak is nagy kárt okozhat az elszabaduló cuccokkal. Tipikus, hogy színültig pakolt kocsira akasztanak futót, ez drasztikusan rontja a menettulajdonságokat.
Csak akkor nem ül le ilyenkor a far, ha van szintszabályozás.
Ne feledjük, hogy egy fél tonnával megpakolt, fék nélküli futó lassításnál eleve rendesen tolja maga előtt a kocsit.
Szintén öreg hiba, hogy túlpakolják az utánfutót, ami viszont a könnyebb vontató autót egy óvatlan manőverre belengeti, és szalagkorláthoz vagy árokba csapja. Bármilyen ijesztően is hangzik, gyors visszakapcsolás és padlógáz a gyógyír, ki kell húzni a szerelvényt a kígyózásból. Általánosságban finom kormánymozdulatokra van szükség vontatáskor, mintha csúszós úton vezetnénk.
Semmiképp sem érdemes száguldozni, és a KRESZ is ősidők óta keményen szabályoz: ugyanolyan tempóval kell baktatni utánfutóval, mint egy 40 tonnás teherautóval. Ez országúton 70 km/h-s, autópályán pedig örökkévalóságnak tűnő 80-as tempót jelent. Legalább a személyautó mögé akasztott pótkocsira nem kell külön sztrádamatrica, feltéve, hogy a szerelvény 3,5 tonna össztömeg alatti. Kisáruszállítóknál viszont duplán kell fizetni.
A végére hagytuk a legkacifántosabb kérdést, a parkolást. Bármilyen furán hangzik is, az utánfutóra akkor kell külön jegyet váltani, ha rá van kapcsolva az autó vonóhorgára,
leakasztva viszont ingyen álldogálhat.
Ennek egyszerű az oka, a cetlit a vontató jármű szélvédője mögé kell kirakni, amire egy magányos pótkocsinál nincs mód, a rendelet pedig senkit sem kényszeríthet elektronikus díjfizetésre.
Persze azoknak, akik nem rutinos vontatók, nem a parkolócetli, hanem sokkal inkább a manőverezés miatt fő a fejük. A kezdeti nehézségekhez vannak azonban mankók: rövid időre orral előre, kifliként kanyarodó szerelvénnyel is be lehet állni a rövidebb párhuzamos helyre, ha nem zavarjuk az úttest és a járda forgalmát. Amikor pedig szűk helyről kell kitolatni, a kínlódásnál egyszerűbb leakasztani és kitolni az utánfutót. A kisebbet – ha nincs megpakolva – egy ember is simán elbírja.
Annak, aki sosem próbálkozott, érdemes egy üres parkolóban begyakorolnia a tolatást. Az alapelv egyszerű, pont a másik irányba kell tekernünk a kormányt, mint amerre terelnénk az utánfutót, de jó ívválasztás és
sok korrigálás kell ahhoz, hogy pont a kívánt irányba tartson.
Tipikus hiba, hogy bebicskázik a szerelvény, vagy hátrafelé nézve meghúz valamit a kocsi kitérő orrával. Némi gyakorlással azonban nem nehéz ezt megtanulni, utána pedig nagy logisztikai és anyagi könnyebbséget hoz az utánfutózás.