Európában ma nincs népszerűbb járműkategória a szabadidő-autókénál, azon belül is a B-szegmensbe, vagyis a kiskategóriába tartozó kocsik iránt nő a legnagyobb mértékben a kereslet:
pár év alatt a többszörösére duzzadt a piacuk.
Még Magyarországon is egy ilyen kocsiból, a Suzuki Vitarából adták el a legtöbbet 2016-ban.
Ebbe az osztályba érkezett 2016 végén a legkisebb terepes Audi, a Q2, és a Kia Niro is. Utóbbi papíron
a létező legdivatosabb kombináció, hiszen szabadidő-autó és hibrid
egyszerre, míg az Audi szimplán egy kis városi SUV, amit benzines és dízelmotorokkal árulnak. Valójában egyik sem alkalmas terepjárásra, csak emelt hasmagasságú személyautó mindkettő: az Audi az A3-asból kölcsönvett MQB platformra épül, a Kia viszont a Hyundai Ioniq padlójára, amit hibrid és elektromos autók számára fejlesztett a koreai konszern.
Európa nyugati felén a legtöbben még dízelmotorral keresik ezeket a kocsikat, de a Volkswagen dízelbotránya, számos nagyváros dízelkitiltási fenyegetése, és a várhatóan kisebb szervizszámlák miatt manapság
egyre többen fordulnak újra a benzinmotor felé.
Az Otto-motor ráadásul olcsóbb, simább járású, a kipufogógáza pedig kevésbé büdös és rákkeltő, mint a dízelé, igaz, 30 százalékkal többet fogyaszt.
Az Audi Q2 és a Kia Niro is benzines, automata váltós, a teljesítményük 150 lóerő körüli, a tömegük 1,3, illetve 1,4 tonna. Korábban ilyen paraméterekkel egy szabadidő-autó városi fogyasztása egyet jelentett az anyagi csőddel, ezek a kocsik azonban ügyes trükköket vetnek be az étvágy csökkentésére.
Az Audi például az európai ciklus szerint csak 5,2 liter benzint fogyaszt, a valóságban is elég neki 7-8 liter vegyesen. Hogy mi a trükkje? Először is a
downsizing, vagyis a méretcsökkentés.
A motorja csupán 1,4 literes, de olyan erős, mint egy kétliteres szívómotor. Egy turbó segítségével hoznak ki belőle 150 lóerőt és 250 Nm-t, utóbbi ráadásul már 1500-as fordulattól rendelkezésre áll, bár ebből nem sokat érezni, érzésre inkább 2000 körül jön meg az ereje, de onnan tényleg jól húz.
Általában az ilyen kis turbómotorok csak akkor fogyasztanak jól, ha nem pörgetik őket, és a gázpedáljukat hímes tojásként kezelik. Ez különösen igaz az 1,4-es TFSI-re, mert ez részterhelésnél olyan trükkre képes, amit általában csak a sok tízmilliós luxusautók sokhengeres motorjai:
menet közben lekapcsolja hengerei felét.
Ha nem kérünk többet a motortól 100 Nm-nél, a fordulatszám pedig 1400 és 3200 között van, akkor a 2. és a 3. henger leáll, vagyis nem fogyaszt üzemanyagot.
Ebből vezetés közben nem sokat érezni, csak a pillanatnyi fogyasztás mutat meglepően kis értékeket. Szintén a fogyasztáscsökkentést szolgálja a
vitorlázó funkció:
a Drive Selectet takarékos üzemmódra állítva gázelvételre az S-tronic váltó lekapcsolja a motort a hajtásból. Hátrány, hogy ilyenkor nincs motorfék, és gázadáskor kicsit több ideig tart, mire újra megjön az erő.
Csak az Audihoz rendelhető összkerékhajtás
Egyik tesztautó sem volt összkerékhajtású (ebben a kategóriában erre nincs túl nagy igény), de az Audi nem lenne Audi, ha legalább a nagy motorokhoz nem kínálná a Quattrót. A Q2-eshez egy teljesen automata Haldex-kuplungos rendszer rendelhető, amely csak nevében hasonlít a jóval komplexebb és igényesebb, Torsen differenciálműves rendszerre, amit az A4-estől fölfelé kínálnak.A Q2 8,5 másodperces gyorsulása és a 212 km/órás végsebessége nemrég még a „hot hatch”-ekre jellemző értékek voltak, de menet közben a német kocsi nem érződik ilyen gyorsnak, ami persze szubjektív, és nyilván a remek hangszigetelés is tehet róla. A dupla kuplungos váltó gyorsan és simán kapcsol, közben olvas a vezető gondolataiban. Kár, hogy a kormányfüleket nem adják hozzá alapáron.
Bár a hátul csatolt lengőkaros futómű egyszerű, mint a faék, de a hangolása remekül sikerült, a Q2-est még a rokon A3-asnál is nagyobb élvezet vezetni, pedig magasabban van a súlypontja. Ebben a kissé szorulósan nehéz kormányzásnak is van szerepe, ugyanis
a változó áttételezés miatt kis mozdulatokkal lehet terelgetni az Audit,
és közben még némi visszajelzés is érkezik. A feszes S-line futómű hátránya, hogy rossz úton ráz, de a lengéscsillapítás minőségéről sokat elmond, hogy igazán kényelmetlenné ekkor sem nem válik.
A Niro egész más módszerrel képzeli el a spórolást:
a hajtáslánc hibrid, de egyszerűbb, mint a Toyota Priusé.
Ebben nem egy CVT-váltót mímelő bolygóműves rendszer osztja be a motor és a villanymotor erejét, hanem egy direkt kapcsolatot adó, hatfokozatú dupla kuplungos váltó. Ennek a házában helyezték el a 43 lóerős villanymotort, amely besegít a gyenge, 105 lóerős szívó benzinesnek, sőt, néha még önálló hajtásra is képes, még ha csak nagyon rövid távokra is.
A slusszkulcs elfordítására látszólag nem történik semmi: a Niro némán, villanymotorral indul el, de nem kell nagyon taposni a gázt ahhoz, hogy kicsivel később a benzinmotor is beinduljon. Egy Priusban ezt alig lehet észrevenni, a Kiában azonban azonnal, mert a benzines viszonylag hangos, és vibrációi az utastérben is megjelennek.
Érződik a hajtásláncon, hogy ez a Kia első hibridje: a dupla kuplungos váltó sokat gondolkodik, és lassan vált, sokszor meglepően sokáig húzatja a motort egy fokozatban, amivel a hibrid Toyoták fokozatmentes erőátvitelét másolja. A körülményes váltóval és a néha be-be kapcsolódó villanymotorral
a teljesítményleadás minden, csak nem lineáris.
Nem túl nagy az elektromos hatótávolság a mindössze 1,56 kilowattórás kapacitású lítiumos akku miatt, de még 80-90 km/h körül is előfordul, hogy kikapcsol a benzinmotor, és pár kilométeren a villanymotor hajt némán. Az akkut nemcsak a fékezéskor termelődő energia tölti, hanem gyakran a benzinmotor is, amiről a hibridmonitor tájékoztat. Valamiért a vezérlés fél alá soha nem engedi esni a töltöttséget.
A Kia elég visszafogott 11,5 másodpercet ad meg százra gyorsulásra, aminél azonban gyorsabbnak érződik a Niro, főleg sport üzemmódban. Ekkor a 265 Nm kombinált nyomaték is végre érezhetővé válik, viszont a benzinmotor is hangosabb lesz, mert később kapcsol fel a váltó.
Autópályán hamar elfogy a Niro lendülete,
ilyekor – fékezéskor visszatáplált energia híján – a villanymotor is kevésbé tudja támogatni a benzinest. A végsebesség mindössze 162 km/h, pedig a karosszéria alaktényezője jó, 0,29.
Ezzel a hibrid hajtással
inkább városban érzi otthon magát a Niro,
ott könnyedén 5-6 liter környékén lehet tartani a fogyasztását, ami bő két literrel kevesebb, mint az Audié, bár a 3,8-as gyári adattól ez is elmarad. Minél több a dugó, annál jobban kijönnek a hibridség előnyei, kis tempónál sokszor a villanymotor ereje is elég.
Szinte minden hibridre igaz, hogy a fékpedál nyomáspontja nem határozott, mert a lenyomás első szakaszában csak a generátorüzemre váltó villanymotor lassít, az üzemi fék csak később kapcsolódik be. Ez a Kiára fokozottan igaz, nehéz kitapintani a középső pedál nyomáspontját, ami eleinte fokozott figyelmet kíván a vezetőtől.
Ahogy a hibridektől megszokott, a vezetési élmény a Kiában is elég visszafogott: a keskeny gumikkal a tapadás szerény, a futómű hamar eléri korlátait, és akkor orrtolásra vált. A kormány szinte semmi visszajelzést nem ad, igaz, legalább direkt és pontos. Érződik a Nirón, hogy
olyan embereknek tervezték, akiket nem érdekel a vezetés,
és az autót pusztán használati tárgynak tekintik.
Hiába dolgozott a Hyundai-Kia dizájnfőnöke, Peter Schreyer korábban az Audinál, vajmi kevés hasonlóság fedezhető fel a két autó formája között. A Kia a lágyabb, lekerekített vonalakra szavazott a Niro esetében, a crossoverlázat láthatóan nagyon szeretné meglovagolni. A 16-os kerekek lötyögnek a nagy kerékjáratokban, ha a kocsi oldalán nem futna végig egy fekete betét, és nem lenne tetősínje, akkor semmi szabadidő-autós nem lenne benne, inkább egy kompakt kombinak tűnne.
A szögletesebb, magasabb Audi formája sokkal karakteresebb, fekete betétek nélkül is azonnal látszik rajta, hogy SUV-nak tervezték. Bár valójában
minden irányban kisebb pár centivel a Kiánál,
ha nincsenek közvetlenül egymás mellett, nagyobbnak tűnik.
A Q2 még a Q modellcsaládon belül is önálló egyéniség, amire az a magyarázat, hogy kifejezetten a fiatalok számára tervezték: érdekes élek szabdalják az oldalát, lecserélhető színes betétek borítják a C-oszlopokat, a hátsó lámpa 3D-s formát kapott, és még a single frame hűtőmaszkot is megreformálták a kedvéért.
Hosszban 16, tengelytávban 10 centi a Kia előnye, ami a belső térkínálaton is érződik. Akkora a hátsó lábtér a Niróban, hogy két kategóriával feljebb is megállná a helyét, szinte
keresztbetett lábakkal is elfér két felnőtt.
Mivel a hibrid rendszer akkumulátorát a hátsó ülések alá helyezték el, a csomagtartó is teljesen korrekt méretű, 427 literes.
Bár az Audi minden irányban kisebb pár centivel a Kiánál, ebben is viszonylag kényelmesen elfér négy felnőtt, ami főleg annak köszönhető, hogy a hátsó ülőlapok magasan vannak, és jól megtámasztják a combokat. Ebben a méretkategóriában elfogadható, hogy a csomagtartó csak 405 literes, lehajtott ülésekkel azonban már 375 liter a hátránya.
Mérőszalaggal mérve tehát kikap az Audi, azonban a tapintható-érzékelhető minősége sokkal jobb, mint a Kiáé, de ez egy prémiumautó, tehát nem kell meglepődni. A műszerfal az A3-asé, de az itt-ott előforduló olcsóbb anyagok azért jelzik, hogy ez a Q2 a márka ranglétráján alul helyezkedik el. Viszont a tekerő- és nyomógombok, kapcsolók olyan finom reccenéssel ugranak egyik állásból a másikba, hogy az ember önkéntelenül is azon kapja magát, hogy állandóan játszik velük.
Nem olcsó, de igen látványos a 242 ezerbe kerülő, kormányról vezérelhető digitális műszerfal. Kicsit szokni is kell a használatát, mert az egyszerre mutatott túl sok információ eleinte összezavarhatja az embert. Jobban formázott, szélesebb háttámlája és keményebb tömése miatt
kényelmesebb a Q2 vezetőülése a Niróénál,
és magasabban van, ezért a két kocsi közül csak a németben érzi azt ember, hogy tényleg szabadidő-autóban ül. A magasabb ülés a ki- és beszállást is megkönnyíti, és a kilátást is javítja.
Ami az Audiban igazán döbbenetes, az az összerakottság-érzés.
Olyan, mintha egy darabból faragták volna ki:
tömör, merev, még az úthibákon sem zörög, pedig a futóműve ezzel az S-line csomaggal nem éppen ringatóan puha. Ezzel szemben a hasonlóan kemény futóművű Kia zörög és nyöszörög az úthibákon, és a hangszigetelése is elmarad az Audiétól. Nemcsak a motor-, hanem a szél- és gördülési zaj is erősebben jelentkezik benne, a szériában adott akusztikus szélvédő ellenére.
A fogyasztást és a helykínálatot leszámítva az Audi meggyőző fölénnyel nyeri a tesztet, persze jóval többet is kell fizetni érte, mivel prémiumtermék. Igaz, hogy az alapára ugyanúgy 7 millió forint, mint a Kiának, de ezért a pénzért Ingolstadt csak egyliteres motort és viszonylag szerény felszereltséget ad. Ha a nagyobb motort, automata váltót, vezetéstámogató rendszereket, LED-es fényszórót és más extrákat is megrendelnek hozzá, akkor
simán be lehet kerülni a 10-15 milliós ársávba
(a gazdagon felszerelt tesztautó 13,9 millió volt), ennyiért viszont már új Q5-öst is lehet venni, ami két kategóriával nagyobb és komolyabb SUV.
A Kia kínálata jóval egyszerűbb: az alap LX változat 7, a jobban felszerelt EX 7,6 millióba kerül, és ebben ugye már a hibrid hajtás és az automata váltó is benne van. Ha abszolút mindent megrendelünk a Niróhoz a bőrüléstől a tetőablakig, akkor is megáll 9,7 milliónál a konfigurátora, ami azért jelentős különbség az Audihoz képest, és a 7 éves garanciát sem szabad elfelejteni.
Igaz,
a német kocsi legalább annyival jobb is, mint amennyivel drágább,
és tapasztalatból tudom, hogy az egyliteres motorral és kevesebb extrával is remek kombinációt alkot.
Műszaki adatok
Audi Q2 1.4 TFSI S-tronic
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1395 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/5000. Nyomaték: 250 Nm/1500. Sebességváltó: hétfokozatú dupla kuplungos automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/ tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4191/1794/1508 mm. Tengelytáv: 2600 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1547/1541 mm. Tömeg: 1280 kg. Terhelhetőség: 560 kg. Csomagtartó térfogata: 405-1050 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0–100 km/óra): 8,5 mp. Végsebesség: 212 km/h. Átlagfogyasztás: 5,2 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 7,9 l/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 119 g/km.
Kia Niro
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1580 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 104 kW (141 LE)/5700. Nyomaték: 265 Nm/2400. Sebességváltó: hatfokozatú dupla kuplungos. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/ tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4355/1805/1545 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1542/1534 mm. Tömeg: 1425 kg. Terhelhetőség: 627 kg. Csomagtartó térfogata: 427-1425 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0–100 km/óra): 11,5 mp. Végsebesség: 162 km/h. Átlagfogyasztás: 3,8 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,1 l/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 88 g/km.