Az 1997 óta piacon lévő, mára már a negyedik generációnál tartó Priusról mindenki tudja, hogy a legjobb hibrid, ha valaki csak városban használja, és nem szeret gyorsan menni.
Kényelmes, csendes, alig fogyaszt, és olcsó a fenntartása,
nem véletlen, hogy a taxisok kedvence. Az eleve takarékos, Atkinson-ciklusú benzinmotor mellett villanymotor is hajtja, amely besegít a gyorsításoknál, és önálló hajtásra is képes, igaz, csak 1-2 kilométeren át. Viszont nem sokkal később, amint visszatöltöttük az akkut pár fékezéssel, ismét le tud állni a benzinmotor, ha nem megyünk túl gyorsan vagy agresszíven.
Aztán a Toyota kitalálta, hogy beépít egy nagyobb akkumulátort – nikkeles helyett korszerű lítium-ionos technológiájút –, hogy a Prius többet tudjon menni benzinfogyasztás nélkül, és ezzel együtt jött a konnektoros töltés lehetősége is. 2010-ben jelent meg a harmadik generációs Priusból kialakított Plug-in verzió, ami már kaphatott nálunk zöld rendszámot, mivel az elektromos hatótávja épp hogy elérte a feltételként megadott 25 km-t.
A konnektorosból idén érkezett a második generáció, ami a teljesen átalakított orr- és farrész miatt
alig hasonlít a normál Priusra.
A nem konnektoroshoz képest a következő eltérések vannak még: csak négyszemélyes, nem pedig öt, mivel hátul valamiért csak két ülőhelyet alakítottak ki. Kisebb a csomagtartója az alatta lévő nagyobb akkumulátor miatt: 501 helyett 360 literes, de valójában kb. 200-nak érződik. Csak lapra szerelt IKEA-cucc fér be, abból is csak az 1 méternél nem hosszabb oldalú, de semmiképp se legyen magasabb a harminccentis iskolai vonalzónál.
A klímaberendezést – világújdonságként – gázbefecskendezéses hőszivattyú működteti, amely
-10 fokban is képes a benzinmotor beindítása nélkül felfűteni az utasteret,
minimumra csökkentve ezzel a fűtés fogyasztásnövelő hatását. A Plug-in Priusban emellett egy új akkumulátor-melegítő rendszer is működik, amely feltöltés közben akár -20 fokban is üzemi hőfokra fűti fel a lítium-ion cellákat, ami jót tesz az élettartamuknak és a teljesítményüknek.
A 2017-es Prius Plug-in elméletileg már 50 kilométert is meg tud tenni tisztán elektromosan, mert a 4,4 kilowattórás akkumulátorát 8,8-asra növelték. Más kérdés, hogy
a gyakorlatban a 40-nek is örülni kell,
ami egy hibridnél sok, egy villanyautónál viszont kevés, valószínűleg egy temetőkben használt, ősrégi elektromos Puli is messzebbre jut egy töltéssel.
Persze a 40 kilométer a munkába járásra a legtöbbünknek elég, a töltés konnektorból is 3 óra alatt megvan, a hosszabb utakra pedig ott az 1,8-as benzinmotor, és a hagyományos hibrid hajtás. A gond csak az, hogy hiába növelték meg a Plug-inben a két villanymotor összekapcsolásával 72-ről 103 lóerőre az elektromos hajtás teljesítményét (amitől 80-ig egész jól gyorsul zéró emissziós EV üzemmódban, a villanyvégsebesség pedig 85-ről 135 km/h-ra nőtt), a bolygóműves Toyota-hibrid rendszer sajátosságai miatt
az összteljesítmény maradt a mindössze 122 lóerő,
ami ugyanannyi, mint a jóval olcsóbb normál Priusé.
Tehát ugyanolyan erős (gyenge), de 130 kilóval nehezebb a nagyobb akku miatt, nem csoda, ha lomhább, mint a testvére: 0-100-ra 10,6 helyett 11,1 másodperc alatt gyorsul, a végsebessége 180 helyett csak 162 km/h. Különösen akkor fájó a Plug-in lomhasága, ha figyelembe vesszük, hogy hasonló pénzért egy 252 lóerős hibrid 3-as BMW-t, vagy egy 218 lóerős, hibrid Passatot is lehet venni, amelyek 6,2 illetve 7,8 másodperc alatt érik el a százat, és a végsebességük jócskán 200 feletti.
A tesztautó átvételétől számított röpke harminc perc múlva kint is voltam vele a kapun. Három perc telt el a cuccaim átpakolásával, egy a kijutással. A maradék huszonhat percben
megpróbáltam rájönni, hogy lehet kivenni a töltőfejet a nyílásból.
Elmondom, mert sose jönnek rá, nekem is a kézikönyv segített végül. A fekete műanyag térplasztikában több furcsa formájú, kiálló, világító dolog is van. Ezek közül az egyik, amit a töltőfej és a töltőfej-sapkatartója közé álmodtak, megnyomható. Ez oldja a reteszt, mint megtudtam a kézikönyvből. Máshol már a központi zár oldja. De legalább sikerült megismernem az "összehajthatatlan, vastag kábelek nagy műanyag darabokkal" tárolására szolgáló 20 x 20 x 100 centis lecsukható rekeszt a csomagtartó elejében.
Innentől nyugodt volt az életem, a Prius hazavitt villannyal, zéró benzinfogyasztással, csendben. Ugyan az USB-csatlakozót sikerült olyan ügyesen elhelyezni, hogy legalább két könyök kellene, hogy előrehajlongás nélkül tudjam behelyezni a pendrive-ot, de ne ragadjunk le ilyen polgári dolgoknál, mert az indukciós töltési elven működő vezeték nélküli telefontöltő foglalja el a hely jó részét, ahol az USB lehetne.
De nem érdemes vesződni a saját zenék hallgatásával, mert a hifi annyira dobozhangon szól, hogy tekerhettem én bárhova, levettem minden mélyet, magasat, de hiába, nem lett jobb. Ugyanakkor kiszakított a magyar valóságból azáltal, hogy megszólaltak rajta az eszéki, és egyéb külföldi adók is. Ezért örökké hálás leszek neki.
Estére bedugtam, feltöltötte magát, reggel irány a Balaton. A ruháink a hátsó lábtérben utaztak, a csomagtartó szűkössége miatt, igaz, az utastér legalább olyan tágas, amit egy 4,65 méteres családi autótól elvár az ember. Martonvásárig elvitt bennünket villannyal, Eco mód, csend, 110-120-as, spórolós tempó, lágy ringatózás, a normál Priushoz képes áthangolt, valamivel lágyabb futóművön.
Majd elfogyott a delej az akkuból, én pedig állati kíváncsi voltam, most mi lesz.
Hirtelen a semmiből beröffentette a benzinmotort,
és üveghangon kezdte bőgetni a fokozatmentes váltóként működő hibrid erőátvitel, hogy elég nyomatékot vigyen át az autópályás tempó tartásához. Hiába javítottak sokat a hangszigetelésen a normál Priushoz képest (akusztikus első ablakok, tömítés a motorháztető oldalain, utólagos szigetelőanyagok a sárvédők mögött és a padlóban), amikor a benzinmotor felpörög, az még mindig zajos és fura az addigi csend után.
Mivel a Balatonon a majd nyolcvanéves nyaraló falba gipszelt tyúkbél kábelein reménytelen lett volna a töltés (3,3 kilowattórával lehetne amúgy), innentől már normális hibridként használtam az autót. Eddig 3,5 literes fogyasztással jöttem, ami nagyon jó eredmény, két fő, plusz csomagok, plusz sztráda viszonylatban, ami a várossal ellentétben nem a Prius természetes közege.
Lemerült akkuval a fogyasztás annyi, mint a sima Priusé, 4-5 liter közötti,
vérmérséklettől és a használat helyétől függően, városban kevesebb mint országúton vagy pályán. Feltöltött akkuval akár 1000 kilométeres hatótáv is elérhető, mivel a tank 43 literes.
Ügyetlen asszisztensek
Eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy az adaptív tempomat csak normál D üzemmódban működik, a nagyobb visszatöltést (és ezáltal motorféket) adó B-ben már nem. Aztán kiderült, hogy a Prius akkora követési távolságot próbál tartani, hogy az az M7-esen abszurd, még a legkisebbnél is mindenki befurakodott elénk.
Ráadásul egy robotporszívó ügyességével bánik a helyzetekkel: ha például 200 méterre kijön elénk valaki, vagy csak akár belóg a sávunkba, vagy csak ő hiszi azt, hogy belóg a sávunkba, mert kanyar jön, de a kormányszögből ez még nem derül ki számára, jókorát ráfékez. Az ember egy idő után megpróbál ösztönösen védekezni, és mindig kicsit kanyarodva közlekedik, hogy a kormányszögjeladót átverje. Vagy padlógázzal felülbírálja, esetleg kikapcsolja. Előzni ugyanekkora szenvedés a tempomattal, akkor sem gyorsít, amikor mehetnénk, ő inkább mélázik, mert, gondolom, kicsi neki az oldaltávolság, és persze nem tudja, hogy mögöttük már feltorlódtak a Siófokra tartó X6-os BMW-k. Csodálkozom, hogy senki se akart megverni vagy besatuzni elém.
A táblafelismerő is megéri a pénzét: egy-egy kamion hátán felismeri a 90-es matricát, és magára nézve kötelező érvényűnek elismerve, sípol randákat, ha mégse akarom betartani, és ezt nyomatékosítja is egy piros BRAKE felirattal is a képernyőn.
A Plug-in verzió alapára 12,6 milliótól indul, de a Solar csomaggal, azaz a két négyzetméteres napelemmel a tetőn már 13,5 milliót kóstál. A napelem miatt azonban le kell valamiért mondani a head up display-ről, holttérfigyelőről, a keresztirányú forgalomfigyelőről. Pedig úgy örültem, amikor ezeket nem találtam, hogy végre egy fapados Prius, amilyet még sose láttam, és tessék, a full extra az új fapad.
Visszatérve a napelemre. Álló helyzetben a lítiumos akkut tölti, menet közben pedig erről mennek a beltéri fogyasztók. Összességében napi 5 kilométernyi villanyautózáshoz elegendő energiát termel, ha a tűző napon aszalódik az autó egész nap, ilyen feltételek mellett 10 nap alatt teljesen fel is tölti az akkut.
9,7 milliótól indulnak a nem konnektoros Priusok, én nem érzem indokoltnak a Plug-in közel 3 milliós felárát a jobb felszereltség ellenére sem, mivel kisebb csomagtartója és négyszemélyes utastere miatt csorbul a használati érték, és még lassabb is az eredetinél.
Persze aki mindennap töltőre dugja, és szinte nulla forint üzemanyagköltséggel autózik vele, nyilván máshogy gondolja, de, mint már írtam, konnektoros hibridből is vannak komoly alternatívák ennyiért, más kérdés, hogy a legkiforrottabb, legmegbízhatóbb hibrid technológiája még mindig a Toyotának van.