Tényleg küszöbön áll, hogy benzin helyett hidrogént tankoljunk?

Két napon át egy különleges rendezvényen láttuk és hallottuk, hogyan képzeli el a Toyota a mobilitás jövőjét. Az üzemanyagcellás technológia elképesztő ütemben fejlődik, és messze túlmutat az autózáson, de a hidrogénalapú társadalom egyelőre még csak vízió. Érdekes volt ugyanakkor látni, miben nyújt többet a technológia az oly divatos akkus villanyautóknál, és a Mirait is vezethettük.

A vízből veszi ki a hidrogént, tetszik érteni?

Szerencsére sokan ezt teszik, a Toyota is sok évtizedre előre próbál a jövőbe nézve agyalni, hogyan fogunk helyet változtatni az évszázad második felében. Mindeközben a hidrogénhajtásba olyan cégek fektetnek nagyon nagy összegeket a Toyota mellett, mint a Shell, az OMV vagy a BMW.

Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ezek a cégek kőkemény profitot akarnak,

de ha tönkremegy a Föld és eltűnnek a fogyasztók, az nekik sem lesz jó.

Így lebeghet fura mód ugyanaz a cél az ökoaktivisták hippik és az öltönyös üzletemberek szeme előtt: egy fenntartható és zéró károsanyag-kibocsátású energia-ökosztisztéma. A hidrogénalapú társadalom nem a japán autógyártó rögeszméje, hiszen valójában nem is az autóiparról szól. Londonban jártunk egy 37 emeletes felhőkarcolóban, amely évi 290 tonna CO2-kibocsátástól kíméli meg a légkört, mert hidrogénnel üzemeltetik a hűtő- és fűtőrendszert és az elektromos hálózatot.

Láttunk hidrogénhajtású drónt repülés közben és jártunk a világ egyetlen teljesen önellátó üzemanyagcellás hajóján, az Energy Observer nevű katamaránon, amely

az elektrolízist is a fedélzeten végzi tengervízből.

Így gyakorlatilag elmondható, hogy vízzel (vagyis az abból nyert hidrogénnel) hajózik a föld körül több mint másfél éve. Ennyire energiahordozóktól független hajtást csak a vitorlások tudnak produkálni, de annak az ősi technológiának is megvannak a maga korlátai.

Évtizedek óta kísérleteznek vele az autógyártók

Igazán izgalmas ügy tehát az autózáson túli közlekedés, hiszen a világ károsanyag kibocsátásáért legkisebb részben a személyautók felelősek, sokkal inkább a kamionok vagy az óceánjárók, és minden olyan eszköz, amelyiknél tíz vagy száz tonnákat kell megmozdítani. Nem véletlen, hogy már járnak Londonban hidrogénhajtású buszok, léteznek ilyen teherautók és terveznek üzemanyagcellás vonatot, hajót, sőt repülőt is.

Természetesen, ahogy az akkumulátor által hajtott autók, a hidrogénhajtás sem újdonság, a technológia régóta ismert. Az üzemanyagcellát 1839-ben találták fel,

az első ilyen autó pedig már az 1960-as években rótta a kilométereket,

s azóta számos gyártó kísérletezik vele. Mostanra azon a ponton vagyunk, ahol egyrészt felismertük, hogy súlyos következményekkel jár, ha nem csinálunk valamit a CO2-kibocsátással, másrészt ott tart a technológia, hogy van is lehetőség valamit tenni.

Egyértelmű, hogy az autóipart tekintve nincs egyetlen jó megoldás. A hibridek, a plug-in hibridek, az elektromos és az egyelőre szűkös kúthálózattal és magas árral sújtott hidrogénhajtású autók sokáig egymás mellett fognak élni. Rövidtávon, kisméretű járművekben igenis van jövője az elektromos autóknak, ahogy leggyorsabban nagy valószínűséggel hidrogént tankolva tudunk majd kontinenseket átszelni. Bárki, aki csípőből elutasítja egyiket vagy másikat, téved.

Nagy-Britannia már készül a hidrogénhajtásra

Az üzemanyagcella ígéretes jövő előtt áll és akár az egész energetikai szektort átalakíthatja. Ehhez azonban nem elég a Toyota vagy a Shell erőfeszítése, szükség van az egyes országok döntéshozóinak aktív hozzájárulására is. Angliában már úgy tűnik, felismerték, hogy a zéró károsanyag-kibocsátáshoz ez az út tűnik ma a legkönnyebbnek – London városa egymilliárd font körüli összeget tervez arra költeni, hogy

2050-re függetlenné váljanak a fosszilis energiahordozóktól.

Ebben benne vannak a taxik, a közművek, a fűtés és az addigra talán a fejünk felett repkedő házhoz-szállító drónok is. Még az is lehet, hogy a minket körülvevő hidrogén, az általam soha meg nem értett (és emiatt méltán gyűlölt) periódusos rendszer első tagja, az ismert univerzum leggyakoribb eleme fogja megmenteni a világ energiagazdálkodását – vagy legalábbis nagy szerepet kap a mobilitásban. De lássuk, hogyan működik az üzemanyagcella fő közlekedési eszközünkben, az autóban!

Mirai: ismerős valahonnan, mégis más világ

A Mirai a Toyota első üzemanyagcellás autója, szegről-végről a márka hibridjeinek rokona, formája is a 4-es Priusra emlékeztet. Fontos különbség ugyanakkor a jókora, 4,9 méteres hossz, és persze a különleges hajtáslánc. Azt, hogy

a motor helyén üzemanyagcella, a benzintank helyén pedig hidrogénpalack van,

az autón nem lehet látni vagy érezni. Hasonlóan a Prius-hoz D-be pöccinti az ember a váltót és teljes csendben elindul.

Hagyományos értelemben vett vezetési élmény nincs, de, aki ült már Priusban, nem fog meglepődni. A 9,6 másodperces 0-100-as gyorsulás átlagos, a végsebesség 180 km/óra körül van. A kormány melletti H2O gomb viszont már ad némi okot a tanácstalanságra. Ha megnyomom valahonnan víz fog folyni? És igen, a kipufogó hűlt helyén csorog ki ilyenkor a végtermék – iható, teának is tökéletes forró víz: ezzel az autóval nem lehet szomjan halni.

Üzemanyagtartályába 5 kiló hidrogén fér, ez nagyjából életszerű körülmények között 450 kilométer körüli hatótávot eredményez. Tankoltunk is, ez pedig, kapaszkodjanak meg, tényleg olyan, mintha tankolnának.

Egy kúthoz állva a hidrogéncsövet az autó töltőnyílásába illesztjük

és mehet bele a hideg H2 gáz. Az egész procedúra - a rémhírekkel ellentétben - nem tart sokkal tovább, mint a benzinvételezés, nagyjából 4-5 perc.

Nem lett tömegmodell, vajon az utódja az lesz?

A Mirai nálunk – mivel még egyetlen hidrogénkút sincs Magyarországon – nem kapható, de a világ szerencsésebbik felén igen, a 2015-ös bemutatása óta globálisan 9500 példány kelt el belőle. A kis példányszámnak az egyik oka az egyelőre nagyon kevés hidrogénkút – az Egyesült Királyságban alig két tucat, a kifejezetten környezettudatos Németországban is alig 50 akad.

Ritkaságának másik oka a magas, 20 millió forint körüli ár, ami a kis példányszámban gyártott autók tipikus problémája.

Egyébként hidrogénnel autózni ma nem olcsóbb, mint benzinnel,

a Mirait teletankolni nagyjából ugyanúgy 20 ezer forintnyi fontba kerül, akárcsak egy benzines autót. Persze ez a későbbiekben megváltozhat, például az állami támogatások növekedésével.

Az első generációs, általunk is próbált Miraira nehéz azt mondani, hogy szép lenne, és belülről is inkább tűnik egy 6-8 milliós autónak. Reményre ad okot, hogy a sajtóúton képeken megmutatták a 2020-ban érkező utódot, ami egy jóval kecsesebb Lexus-szerű limuzin. Aztán a Tokiói Autószalonon élőben is megmutatták a hátsókerék-hajtású, várhatóan 650 kilométeres hatótávú tanulmányt, amely szériaváltozatán a 2020-as olimpián hirdetheti a világnak: az autózás jövője elkezdődött.