Mint minden mai Peugeot-ban, a 208-asban is meglepően hosszú ideig kell nyomni a Start feliratú gombot, ha be akarjuk indítani, vagy le akarjuk állítani az 1,2 literes szívó benzinmotort. A 75 lóerős teljesítmény csak 1-2 személlyel használva, városi környezetben elég ahhoz, hogy ne érezzük lassúnak a mindössze 1023 kilós Peugeot-t.
Jól jelzi a kis szívómotor képességeit, hogy
14,9 másodperc kell a százas sprinthez,
ennél a jelenlegi kisautók közül csak a Dacia Sandero gyorsul rosszabbul. A viszonylag korán, 2750-es fordulaton leadott 111 Nm-es nyomatékcsúcs még a valósnál is kevesebbnek érződik, amiről főleg a kis fogyasztás érdekében hosszúra vett váltó-áttételezés tehet.
Emiatt van az, hogy rendszeresen azon kapjuk magunkat, hogy eggyel alacsonyabb fokozatban használjuk a 208-ast, mint egy átlagos kisautót,
a fokozatok nehezen fogynak el, pedig 5500-nál már pirosba ér a fordulatszámmérő.
Szerencsére az ötfokozatú váltót nem kellemetlen használni, mert bár a karja kicsit lötyögős, a kulisszában pontosan és rövid úton mozog.
Azért a gyenge szívómotornak vannak előnyös oldalai is. Például jók a gázreakciói, meglepően csendes, és alig vibrál, a wartburgos, háromhengeres brummogás csak magas fordulaton tör elő belőle. Még ennél is fontosabb, hogy a fogyasztását csak keményen tiporva lehet 7 liter közelébe emelni, egyébként
6 literes átlagot mértem városban.
A gyári WLTP adat ugyanúgy 5,5 liter, mint a 100 lóerős turbós verziónál, de kétlem, hogy az a gyakorlatban ne fogyasztana 0,5-1 literrel többet.
Franciásan lágyan fut a 208-as, még a rossz minőségű utak ütéseit is remekül csillapítja az egyszerű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a 16-os kerekekkel.
A kényeztető puhaság miatt a karosszéria dőlése kicsit nagyobb az átlagosnál,
és erős fékezésnél is van némi bólintási hajlam. Ezektől eltekintve jó vezetni a kis Peugeot-t, mert kis méreteivel bármekkora résbe befér, a túlszervózott kormánya pontos, a tapadása jó, és kanyarban kiszámíthatóan viselkedik.
Persze egy Fiesta vagy Ibiza nagyobb élményt ad, cserébe a 208-as valamivel komfortosabb náluk, és a hiányzó valódi sportosságot
a kisméretű kormány gokartos érzése
feledteti. Városban csak a túlbuzgó ráfutásra figyelmeztető rendszer lehet bosszantó, nálam túl gyakran pittyegett, hogy közel vagyok az előttem lévőhöz. Persze lehet, hogy igaza volt, de más autók nem szoktak ennyiszer riasztani.
Az utóbbi évek Peugeot sikermodelljei, a 3008-as és az 508-as magasra tették a lécet a 208-as számára, de a jó hír az, hogy a kisautó a legtöbb tekintetben méltó tudott lenni a nagy testvéreihez. Kívül-belül izgalmas a formája, jó a minősége, tele van hasznos kütyükkel, és még vezetni sem rossz.
A legnagyobb hiányossága a szűk utastere,
de erre megoldás lehet az azonos technikájú, szintén új 2008-as szabadidő-autó, ami sokkal nagyobb, ezért teljes értékű családi autónak is beválik. Igaz, azonos motorral és felszereltséggel legalább 500 ezer forinttal lesz drágább, de még így sem lesz rossz az ár-érték aránya.
A 208-as alapára Like felszereltséggel és 75 lóerős motorral
3,99 millió forint,
ebben tekerős az ablak, halogén a fényszóró, kisebb a kerék és az érintőképernyő, viszont van benne manuális klíma, központi zár, sávtartó asszisztens, táblafelismerő és tempomat is. A tesztben szereplő Active felszereltségű autó ennél 430 ezerrel kerül többe, mert ebben már benne van a hangszigetelt szélvédő, a 16-os kerék, a 7 colos érintőképernyő, az EcoLED fényszóró, az elektromos ablakemelő, a bőrkormány, a telefontükrözési lehetőség és a jobb hifi is.
Ez eddig 4,42 millió lenne, az importőr azonban 500 ezer forint értékben külön extrákat (tolatóradar és -kamera, ülésfűtés, elektromosan behajtható tükör, elektromos hátsó ablakemelő, ülésfűtés, teljes értékű pótkerék) is rendelt a kocsiba, amelynek a vételára így 4,92 millió forintra nőtt. Tehát még a lélektani határon innen maradt, de így a jó felszereltségért a gyenge motorral kell fizetni. Aki a 100 lóerőset választaná, annak még fél milliót hozzá kell csapnia a végösszeghez.