Ügyesen menedzseli a Renault diszkontmárkáját: a Dacia kínálatában csak és kizárólag olcsó, egyszerű autók vannak. Ők nem léptek a lassan már az Audit szorongató Skoda útjára, világosan kijelölték piacát és vevőkörét a franciák, nehogy kannibalizálják egymást a konszernen belüli modellek. Más kérdés, hogy egyszerű, spórolós és sallangmentes fazon a haszonjárműveket kivéve egy kategóriának áll csak igazán jól: a terepjáróknak, nem véletlen a Duster több mint egy évtizede tartó sikere. Baltával faragott, de strapabíró jármű, ami páváskodás helyett rossz utakra termett.
A formájával nincs igazi bajom, határozott a kiállása, félhomályban sem tippelném nyámnyila városi crossovernek. Feláras csecsebecsékkel fel lehet dobni, némi kályhaezüst a műanyagokon, tetősín, látványos felnik és kész is az autó, amiért öltek volna a Macskajaj című film szereplői. Az első generációhoz képest elenyészőek a különbségek, de a lámpák elöl-hátul árulkodóak, és a sávédőn is megjelent egy álkopoltyúú. Hasmagassága 21 centi, a terepszöge elöl 30, hátul 34 fok, vagyis ezzel az autóval bátorkodhatunk elhagyni a járt utat, és még nagyon félteni sem kell.
Ha kívülről nem is, belülről igazán könnyű felismerni a második generáció Dustert, ez ugyanis már úgy néz ki, mint egy rendes utastér. Elég, ha zsebben van az automata kártya, az autó magától nyílik-záródik.
Az előd rettenetes kormánya, anyaghasználata és ergonómiája a múlt,
és bár ez még mindig a jelenlegi piac egyik legolcsóbb hatású beltere, messze nem élhetetlen. A bőrkormányhoz nem is rossz hozzáérni, és bár az ülőlap kicsit rövid, azért ücsörögni sem olyan borzalmas itt.
A csúcspont egyértelműen a Renault Capturből ismerős krómtekerős klímakonzol, felette pedig a 7 colos érintőkijelző, ami gyorsan reagál az érintésre. Feláras extra (75 ezer forint) a meglepően jó Multi-view 4 kamerás rendszer, amivel körbe tudjuk monitorozni az autót, kár kihagyni, ennyiért utólagosan beépítettet sem kapnánk. Rendes kompakt-SUV helykínálatot nyújt a Duster, négy felnőtt normálisan elfér benne, és még marad egy 445 literes csomagtartó is. Egyetlen hanyagság tűnt fel az autón: a kormány középállásban ferde, de ez lehet, hogy csak egy korábbi padkázás eredménye.
Meglepő ugyanakkor, hogy a biztonságot mindig komolyan vevő Renault még 2020-ban sem szán a Daciának semmilyen vezetéstámogató rendszert.
Egyes egyedül holttérfigyelő pislákol a tükörben,
az is pont olyan halványan, hogy alig látni nappali világosságban. Sávtartó asszisztens, automatikus vészfék-rendszer, táblafelismerő és egyéb nyalánkságok az extralistán sincsenek, a második Duster-generáció bemutatásakor elvégzett törésteszt háromcsillagos eredményén így aligha tudnának és akarnának javítani. Természetesen az ESP, a hat légzsák és az Isofix széria, mint minden új autóban.
A szívómotorok ideje lejárt, már csak turbósok vannak a kínálatban, így a régi 1,6-os helyett egyliteres, háromhengeres benzines lett az alap, kereken 100 lóerővel. Egyedül ezt a verziót lehet az elsősorban propánt és bután tartalmazó autógázra (LPG) átalakítva kapni, ami a kiterjedt magyar kúthálózatot ismerve sokkal előnyösebb, mint néhány más gyártó kínálatában fel-felbukkanó sűrített földgáz (CNG). A felár 150 ezer forint, ami olcsóbb, mintha utólag akarnánk gázosítani az autót, a széndioxid kvótabírságokat lágy hibridek helyett e megoldással próbálja mérsékelni a Dacia.
Őszintén megvallva, az LPG-s autóktól mindig is idegenkedtem.
Utólagos kókányolásnak tartom, amivel bizonytalanná válik a gyár által kitalált hajtáslánc, macerás tankolni, és alapvetően mélygarázsokba sem szabad velük behajtani. Szóval tökéletes alany vagyok arra, hogy meggyőzzenek, mégis érdemes számításba venni az autógázt. Az LPG-üzemre kívül csak egy szélvédőmatrica utal, de a tanksapka mögötti dupla nyílás már jelzi, hogy kettős üzemű a gép. A rendszer – bár a gyárban szerelik be – beszállítói, a régóta ezzel foglalkozó Landi Renzo terméke, de erre is él a garancia.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!