Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

A csimpánz is társas lény, éppen úgy, mint az ember (Goodall 1975, 1986, 1990). Egy-egy csimpánz csapat, 40-50 állat egy meglehetősen nagy területet foglal el és tart a magénak. Ez utóbbi megjegyzés nemcsak hasonlat. A csimpánz hímek hárman-négyen-öten elég gyakran tartanak együttes őrjáratokat a területük határain, demonstrálva azt, hogy a területet magukénak tartják. A kisebb-nagyobb hím szövetségek, baráti társaságok kialakulása jellemző tulajdonsága a csimpánzoknak. Az őrjáratok során sok a konfliktus a szomszédos csapatok hímjei között. Gyakran összeverekednek. Ha egy nagyobb csapat egy magányos hímmel találkozik azonnal megtámadják, gyakran meg is ölik. Az is nagyon érdekes, hogy ezeket a támadásokat nem kísérik a csimpánzagresszió viselkedésformái, amely a saját csapaton belüli konfliktusokat jellemzi. A területvédő hímek a prédaöléssel kapcsolatos viselkedésformákat használják. A szomszéd csapatot a hímek tehát megölendő prédának, zsákmánynak tekintik. Kivételt tesznek azonban a nőstényekkel: ha nősténnyel találkoznak, körülveszik és némi erőszakkal a saját területükre terelik, hetekig vigyáznak arra, hogy nehogy visszamenjen vagy a saját nőstényeik el ne üldözzék. Sok problémát ez nem szokott jelenteni, mert az ivarérés idején a nősténycsimpánzok hajlamosak a szomszédokhoz önként is átballagni. Ha hím tenne ilyet, azt a szomszédok elpusztítanák. A hímek egész életük során egyetlen csapat területén élnek. A csimpánzcsapat életét tehát döntő módon a hímek és a hímek kisebb létszámú szövetségei szabják meg.

Említettem, hogy a csapat nagy területet, több tíz négyzetkilométernyit foglal el, de nincsenek állandóan együtt. Este minden felnőtt állat felmászik egy fára, és ott egy csimpánz-szempontból kényelmes fészket készít, és abban alszik; csak a kölykök alszanak együtt az anyjukkal. A csimpánz anyák mindig nagy szeretettel gondoskodnak kölykeikről, és védelmezik őket még idősebb korukban is.

Amint a nap felkel, elindulnak táplálkozni, de többnyire egyedül, vagy csak kisebb csoportokban, mert igen mohók, és ha valami jó falat nem található nagy bőségben, akkor ha többen találnak rá, abból bizony agresszió és verekedés lesz. A csimpánzok nem osztják meg egymással a táplálékukat - az anyák ebben természetesen kivételek. Még a gyakori vadászat eredményét sem osztják el a résztvevők között, csupán az, aki a hajsza végén a zsákmányt elkapta - varacskos disznó malacát, kölyök páviánt vagy más majomfélét - igyekszik ugyan gyorsan egy nehezen hozzáférhető fára mászni a zsákmánnyal, de eltűri, hogy a hajsza résztvevői egy-egy darabot, szárnyat-combot lecsípjenek belőle. Ez nem vált ki belőlük agressziót. Ezt az etológusok más állatfajokkal összehasonlítva nagyon békés, szociális viselkedésnek tekintik.

Ha már mindenki jóllakott, úgy délfelé, elkezdik egymás társaságát keresni. Tele a pocak, jöhetnek az ismerősök. Ilyenkor az összetalálkozók tízen-tizenöten letelepszenek, kurkásszák egymást, keresik a szexuális partnert, játszanak a kölykökkel, múlatják az időt. A békés társaságnak azután előbb-utóbb valami konfliktus vet véget. A hímek könnyen kapnak dührohamot apró sérelmekért, és aki elől van a rangsorban, alaposan elnáspángolhatja a rangsor alsóbb helyen lévőket. De - és ez nagyon fontos, mert az emberen és a csimpánzon meg a bonobókon kívül semmilyen majomfélénél nem fordul el - a győztes hím a verekedés végén körbejár, és a sivalkodó nőstényeket, kölykeiket féltő anyákat, fiatal hímeket igyekszik megnyugtatni, megbékíteni. Kezét a fejükre, vállukra helyezve nyugalmat, békét ígér mindenkinek, amíg persze az elképzelése szerinti rend fennáll. A csimpánz csapatnak fontos a belső nyugalom. A primatológusok ezért az említett három fajt békeszerető fajoknak nevezik (Chance 1977).

Ha újra megéheztek, felcihelődnek és megint elindulnak táplálékot keresni. Az is gyakran előfordul, hogy az egy területet uraló nagy csapatból két vagy három kisebb csoport találkozik össze a pihenés idejére, ilyenkor nagy örömmel üdvözlik egymást, huhognak, lapogatják egymást. Az összejövetel után lehet, hogy egy darabig együtt keresgélnek, lehet, hogy újra szétválnak. A csimpánzok tehát olyan csoportokban élnek, amelyek hajlamosak gyorsan formálódni, egyesülni, szétválni, amelyben a felnőtt hímek is keresik egymás társaságát - természetesen ez csak az adott területen belül élőkre vonatkozik. A területhatáron kívüliek más kategóriába tartoznak.

A csimpánzok nagyon értelmes állatok, laboratóriumban sok mindenre megtaníthatók. Még nyelvtanítási kísérleteket is végeztek velük. Ugyan sikerült száz-százötven jelet is megtanítani nekik és ezeket értelmesen is használták, de valódi nyelvet, amelyben a szavak bonyolult jelentéshálózattá szerveződnek össze, nem tudnak elsajátítani (Wallman 1992). Százötven jelet pedig a híres, Alex nevű szürke papagáj is megtanult (Pepperberg 1987). Mindkét fajnak igen jó a memóriája. Természetesen a csimpánzok intelligenciája nemcsak laboratóriumban nyilvánul meg. Tíznél is többféle eszközt használnak. Kőből vagy fából készült kalapácsot és üllőt pálmadiótöréshez, horgászbotot készítenek termeszek halászatához, néha nagy leveleket esernyőként vagy vécépapír gyanánt alkalmaznak. Együttműködésük a magas agressziós szint miatt alacsony fokú, legfeljebb a hímek vadásztevékenységére terjed ki, amelyet mindig közösen végeznek.

A különböző csapatok más és más eszközöket használnak, másféleképpen vadásznak, ezért sok primatológus úgy gondolja, hogy a csimpánzoknál már beszélhetünk valamiféle nagyon egyszerű kultúrakezdeményről.