Még az esővel kimosódó radioaktív jód sem veszélyes itthon

Vágólapra másolva!
A japán atombalesetből származó radioaktív jód kimutathatóvá vált hazánk levegőjében is, sőt az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet már esővízben is kimutatta a jód-131 izotópot. Budapesten az izotóp koncentrációja a normális érték 15-60-szorosára ugrott a levegőben.
Vágólapra másolva!

Az Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) mérései szerint Budapesten a március 19-24-ei héten a levegőben lévő radioaktív jód-131 izotóp koncentrációja 100 mikroBq/m3 (mikro-becquerel per köbméter) volt, míg a március 24-31-ei héten ez az érték már 300 mikroBq/m3-re növekedett - mondta el az [origo]-nak dr. Turai István, az intézet megbízott főigazgató főorvosa. (további, több helyen magasabb mérési adatok az Országos Atomenergia Hivatal honlapján; a mértékegységet lásd első keretes írásunkban).

Az egészségügyben milliárdszoros dózisokat alkalmaznak

"Normál esetben is előfordul egy nagyváros levegőjében radioaktív jódizotóp, elsősorban az izotópelőállító kutatóintézetek és a kórházi izotóposztályok kibocsátása révén. Budapesten ez a háttérérték 5-20 mikroBq/m3 körül van" - mondta dr. Turai. A kutatóintézet legutóbbi jód-131 izotóp mérése tehát 15-60-szorosa a normál értéknek, de dr. Turai hangsúlyozta: ez az izotóp mennyiség biológiai károsodást nem képes okozni.

A pajzsmirigy-rendellenességek diagnosztikájában, illetve a betegek kezelésénél sokszor nagyobb mennyiségű jód-131 izotópot alkalmaznak - a pajzsmirigy-túlműködésben szenvedők például akár 500 megaBq nagyságrendű radioaktív jódot is kapnak (a mikro milliomodot, a mega milliószorost jelent). (Az orvosi diagnosztikában egyébként a leképezésére évtizedekig használt jód-131 izotópot mára felváltotta a jóval rövidebb felezési idejű technécium, a pajzsmirigybetegségek kezelésénél azonban továbbra is használják a jódizotópot.)

Mi a Bq?

Radioaktivitásnak nevezzük, amikor az instabil atommag energialeadás közben elbomlik. Az aktivitás mértékegysége a becquerel (Bq). 1 Bq aktivitású az a radioaktív sugárforrás, amelyben másodpercenként egy atommag bomlása megy végbe.



Semmilyen egészségügyi kockázattal nem jár

"Magyarországon számos intézmény ellenőrzi koordináltan és folyamatosan a levegő radioaktív összetevőit. A mintavétel speciális berendezéseken történik, amelyek hosszú időn, napokon keresztül szívják át a környezetből a levegőt erre a célra készített szűrőkön. A szűrőket ezután kiveszik a berendezésből, és szintén hosszú mérési idővel, érzékeny detektorral mérik a mintából érkező sugárzást. A jelenleg mért jód-131 aktivitás-koncentráció értékek meghaladták az érzékenységi határt, ám mértékük mélyen alatta marad a hazánkban az orvosi diagnosztikai célú jód izotópok gyártásából és felhasználásából alkalmanként mérhető értékeknek. Az ilyen mértékű sugárzás semmilyen egészségügyi kockázattal nem jár sem az emberekre, sem a környezetre nézve. Ezt alátámasztják az országos környezeti sugárzásellenőrző rendszer dózisteljesítmény adatai is, amelyeken semmilyen mértékű emelkedés nem tapasztalható" - olvasható az Országos Atomenergia Hivatal április 3-i bejegyzésében.

Az eső lemossa a szennyezést, amely a leveleken rakódik le

Felmerül a kérdés, hogy a légkörben lévő minimális mennyiség mennyire dúsulhat fel a felszínen, ha kimossa a csapadék. Az OSSKI szakemberei nemcsak a levegőben, hanem az esővízben is kimutattak már Budapesten jód-131 izotópot: március 27-én 1,1 Bq/liter radioaktív jódizotópot mértek esővízben. A kimutatható érték 0,2-0,4 Bq/liter. A mért 1,1 Bq/liter sokkal alacsonyabb (körülbelül egymilliószor), mint amennyi az egészségre már veszélyes lenne.

"A csernobili katasztrófa idején, az 1986. május 9-10-ei esőzésnek köszönhetően a levegő nagyságrendekkel tisztábbá vált, a hónap végére a radioaktív jódizotóp el is tűnt a levegőből" - mondta Turai. Az OSSKI vezetője szerint a nagyobb leveleken átmenetileg kiülepedő jódizotóp miatt sem kell aggódni, a kiülepedés utáni fél-egyórás eső ugyanis a szennyezést le is mossa . Szabadföldön termesztett spenótban és salátában eddig japán eredetű sugárszennyezést a hazai szakemberek nem mértek.

Miért káros a nagy mennyiségű radioaktív (131-es rendszámú) jódizotóp?

A pajzsmirigy termelte hormonok (a tiroxin és a trijódtironin) jódtartalmú aminosavszármazékok, szintézisükhöz a pajzsmirigynek jódot kell felvennie a vérből, és ha radioaktív jódizotóp van jelen, azt éppúgy felveszi, mint a "normális", nem sugárzó (127-es rendszámú) izotópot. A pajzsmirigyben felhalmozódó 131-es jódizotóp rákot okozhat, különösen gyermekekben.


Felesleges jódtablettát szedni

Ahogy az [origo] arról korábban beszámolt, a japán atombaleset hírére itthon is megugrott a jódtabletta-vásárlás.

Kálium-jodid tabletták szedésével a pajzsmirigy telíthető a nem sugárzó jódizotóppal, ezáltal kivédhető vagy csökkenthető a radioaktív izotóp felvétele.

A hazai szakemberek szerint azonban itthon jódtablettát bevenni nemcsak hogy nem indokolt, kifejezetten veszélyes is. Egyrészt nem ismert allergiás reakciók léphetnek fel, másrészt a jódtöbblet megzavarhatja a hormonrendszer működését is.

Hogyan értelmezhetők a fenti mérési eredmények?

A környezetellenőrző állomásokon speciális szűrőkön folyamatosan levegőt szívnak át, melynek por- és aeroszol-tartalma fennakad a szűrőn. Egy konkrét mérési elrendezésből kiindulva 48 órán keresztül összesen 2500 m3 levegőt szívnak át a szűrőn, majd 60 000-100 000 másodperces (16-28 órás) mérési idővel speciális, nagy felbontású detektoron megmérik a mintából érkező sugárzás intenzitását és spektrumát. A hosszú időtartamú mérésből pontos kép nyerhető arról, hogy milyen izotópok mekkora koncentrációban voltak a szűrőn áthaladó levegőben.

500 mikroBq/m3 (500*10-6 Becquerel per köbméter) jódaktivitás-koncentráció például azt jelenti, hogy egy köbméter levegőben 2 000 másodpercenként (mintegy 33 percenként) történik egy-egy radioaktívjód-bomlás. Ez a természetes sugárzás által adott háttérhez képest elhanyagolható dóziskövetkezményekkel jár, annál több mint 10 milliószor kisebb - olvasható dr. Aszódi Attilának, a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatójának írásában.