Pénz, siker, csillogás - mi motiválja az élsportolókat?

Régóta kutatják, mi az, ami a legnagyobb sportolóinkat naggyá teszi - mert a testi teljesítmény csak az alap, valójában az egész fejben dől el, és két hasonló teljesítményű sportoló közül mindig az kerül ki győztesen, akinek a helyén van a motivációja. De mitől függ a motiváció, és mennyi szerepe van az edzőnek vagy a közönségnek abban, hogy egy atléta sikeres lehessen?

Ahány sportoló, annyiféle forrása létezik a motivációnak. Milliónyi oka lehet annak, hogy valaki napról napra maga alá gyűri a kilométereket, vagy fáradhatatlanul gyakorol a teremben. Az élsportolók vágyhatnak hírnévre, sikerre, a pénzügyi nyereségre, eredhet hazafiasságból a késztetés, vagy belülről, saját cél vagy belső elismerés miatt. Nem mindegy azonban, hogy a legsikeresebb sportolók ezek közül melyiket érzik magukénak, mert nagyon sok múlik a sikerhez azon, honnan ered a motiváció.

Az élsportolóknál a belső motiváció a legfontosabb (képünkön Hosszú Katinka) Forrás: AFP/Martin Bureau

Belülről kell, hogy jöjjön

"Egy sportoló akkor érhet el igazán nagy sikereket, ha a felkészülését, sport iránti elköteleződését túlnyomó részt belső( intrinsic) motiváció határozza meg" - mondta el az Origónak Baky Dániel tanácsadó és sport szakpszichológus. "Ez azt jelenti, hogy a motiváció belülről, saját magából származó indítékon alapszik. A belső motivációnak több lehetséges bázisa is lehet, például a sikervágy, a versengés, a kompetencia-, vagy hatékonyságérzés. Csapatsportok esetén meghatározó lehet a sportoló motivációi között a kooperációra való igény, vagy a közösséghez való tartozás is."

A külső forrásból érkező motiváció (extrinsic), azaz az elismerésre vagy a hírnévre törekvés, vagy a jó fizetés iránti vágy, szintén megfelelő ösztönzést adhatnak, de jellemző, hogy azok között, akik nagy sikereket érnek el, nagyobb túlsúlyban van a belső motiváció.

Tartósan nagyon nehezen marad az élen az, aki külső tényezőkből nyeri az energiáit.

Szélsőséges esetben előállhat olyan helyzet is, amikor a versenyző „kényszerpályán" teljesít. Ilyenkor a külső elvárásoknak való megfelelés, és a vele karöltve járó kudarckerülő magatartás határozza meg a teljesítményt. Ez a felnőtt élsportolók esetében ritkábban fordul elő, gyerek, vagy fiatalabb korosztályú sportolóknál azonban gyakori probléma" - mondta Baky.

Hamar kiéghet az, aki külső motiváció hatására teljesít Forrás: MTI/Illyés Tibor

Az edzőnek nem csak edzenie kell

Ennek a "kényszerpályának" gyakran lehet a forrása az edző is, és ha gyerekkorban nem megfelelő edzőt találunk valakinek, azzal alááshatjuk az egész karrierjét. Főleg fiatalkorban jellemző az, hogy az edző egyfajta kulcsfigurává válik a gyerek életében, ezért

nem mindegy, milyen személyiség, mennyire ért nem csak a sporthoz magához, hanem a sport pszichológiai hátteréhez is.

"Ha az edző a türelmetlenségét inadekvát módon fejezi ki, folyamatosan elégedetlenkedik, nem dicsér, bántóan viselkedik, vagy haragszik a versenyzőjére a gyenge szereplés miatt, az a sportolóban tovább mélyítheti a rossz érzéseket" - magyarázta Baky. "Ha az edző esetleg maga is fél a kudarcoktól, és a negatívumokat kiemelve, rosszul fogalmazza meg elvárásait a sportolója felé, vagy félti, „túlóvja" őt a sérülésektől, az a sportoló önbizalmát, közvetve pedig a teljesítményét áshatja alá. Fontos tehát, hogy az edző a munkája során a jelenlétével, viselkedésével is a sportolót támogassa, belső motivációit erősítse, ő maga is sikerorientált legyen, kommunikációját pedig a pozitív üzenetek túlsúlya határozza meg."

Nem igazán van olyan csodarecept azonban, ami leírhatná, milyen a jó edző. "A sikerességet befolyásoló tényezők közül számos nem tanulható, vagy elsajátítható tudás, hanem sokkal inkább veleszületett adottság, vagy érzék. Ez általában minden olyan humán szakmában így van, ahol embereknek kell más emberekkel dolgoznia" - magyarázta Baky.

Rengeteg különböző temperamentumú edző létezik, mindegyik sportolóhoz más illik Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Rengeteg különböző temperamentumú edző létezik, és általában elmondható, hogy a megfelelő sportolóval párosítva mindegyikük érhet el nagy sikereket. Itt is a motiváció kerül képbe: van, akit a szigorúbb szabályozás motivál jobban, és van, akit a biztatás, a pozitív visszacsatolás. Míg gyerekkorban fontos a jobbára pozitív hozzáállás, egy több éve versenyző fiatal felnőtt már tudja kezelni a szigorúbb szabályozást is.

Egy azonban biztos: a jó edzőnek nem csak a szaktudás elsajátítása a feladata, hanem rendelkeznie kell egy bizonyos pszichológiai és pedagógiai érzékkel is, amit könyvekből nem lehet megtanulni. Baky szerint "a társas képességeken túl a sikeres edzőnek magas fokú önismerettel kell rendelkeznie, tisztában kell lennie a saját szakmai kompetenciáival, belső erőforrásaival. Kellően érzékenynek kell lennie,

fontos, hogy magas érzelmi intelligencia és empátia jellemezze.

Lényeges továbbá, hogy kreatív legyen, megoldásfókuszú gondolkodás, és kellő fokú, szakmai fejlődésre való nyitottság jellemezze. A jó vezetői képességek is elengedhetetlenek, tudnia kell felelősséget vállalnia a döntéseiért, és hinnie kell önmagában is."

Legyőzni másokat, vagy legyőzni önmagát?

A motivációt nem csak a forrása, hanem az iránya alapján is megkülönböztethetjük. Így beszélhetünk például a megközelítés-elkerülés irányultságról, amely annak a klasszikus megközelítésnek a szakneve, hogy a sportoló egy bizonyos készségben keresi a sikert, hogy más készségekben való járatlanságát elfeledtesse. Az ego-irányultság során a másik legyőzése a cél, a feladatirányultság során pedig az, hogy a sportoló egy korábbi eredményénél jobbat alkosson.

Az irányok nem csak a sportoló saját személyiségétől függenek, hanem attól is, hogy

éppen milyen az adott motivációs helyzet.

A motivációs helyzet azt jelenti, hogy abban az adott szituációban a többi sikeres egyén hogyan jutott a csúcsra - a sportoló akaratlagosan vagy tudat alatt megfigyeli, hogy másoknak mit kellett véghez vinniük azért, hogy ebben az adott helyzetben sikereket érjenek el, és módosítja a saját viselkedését is eszerint.

A motivációhoz hasonlóan a siker fogalma is minden sportoló számára más és más. Persze egy aranyérem elnyerése egyaránt sikerként könyvelhető el az ego-irányultságú és a feladatirányultságú ember számára is, de előbbi sokkal inkább becsüli a szociális státusz megváltozását, és azt, hogy elérte a kitűzött célokat, míg utóbbi teljesítménye fejlődését, a csapatmunka sikerességét tartja fontosabbnak.

Az élsportolók esetében fontos, hogy kezelni tudják a kudarcot is, és a nagyobb sikerek se szálljanak a fejükbe Forrás: MTI/Illyés Tibor

Tömött sportcsarnok vagy pangó lelátók

Persze az, hogy egy sportoló hogyan készül fel egy megmérettetésre (mondjuk egy olimpiára), rengeteg dologtól függ. A motiváción és az edzőn kívül rengeteget számít például az, hogy milyen a közönség - erre gyakran nem is gondolnánk tényezőként, pedig

egy sportoló számára legalább olyan fontos a rajongók és gyűlölködők kezelése,

mint az, hogy minden nap több órát eddzen a versenyre. Ugyanúgy készülnie kell arra, hogy pangó uszodában vagy tömött sportcsarnokban kell a legjobb teljesítményét hoznia. Máshogy kell felkészülnie egy focistának az üvöltő, fújoló tömegre, és másként egy tornásznak, aki ritkán találkozik hatalmas rajongótáborral.

"Sajnos a magyar versenysportban ritkák a teltházas, nagy nézőközönség előtt zajló sportesemények, ezért gyakori probléma, hogy a sportoló életében először egy-egy világversenyre kijutva találkozik nagy nézőközönséggel" - mondta Baky. "Szerencsés esetben a sportolót facilitálja, ösztönzi a nagy tömeg, de kétségtelen, hogy lehet számára zavaró is. Ilyenkor azok a versenyzők, akik nem képesek a figyelmüket kellően saját magukra irányítva tartani, és a versenyzés szempontjából irreleváns tényezőket kizárni, jelentős hátrányba kerülhetnek." Az is hasonlóan nehéz szituáció, ha a nézőközönséget jobbára ismerős arcok alkotják - a hazai szertorna-bajnokságokon, sportlövő- vagy vívóversenyeken az a jellemző, hogy a lelátón a szűk családi és baráti kör szurkol. Egyik szituáció sem egyszerű.

Tömött lelátók előtt más versenyezni, mint pár néző szeme láttára Forrás: MTI/EPA/Fehim Demir

Félre kell tenni az egót a csapatért

A felkészülés módja persze attól is függ, hogy valaki csapatsportban vagy egyéniben dolgozik - a kettő között ugyanis ég és föld a különbség. "Az egyéni sport talán „tisztább" helyzet, abból a szempontból, hogy mindenki saját magának edz, saját energiákat mozgósítva gyakorol. Egyértelműek a különböző versenyekre való kvalifikáció kritériumai is. Ugyanakkor csak saját magára tud majd számítani az egyéni sportoló a teljesítményhelyzetben is" - mondta el Baky. A nyomás egy egyéni sportolón teljesen más jellegű, mint csapatsportban játszó társain, mivel

a siker és a kudarc felelőssége is csak az ő vállán nyugszik.

Csak magára számíthat, egyedül kell beosztania az erejét, meg kell szoknia, hogy a versenyen teljesen egyedül van - az edzéseken erre a magányosságra kell felkészíteni.

A csapatsportot űzők esetében sokkal bonyolultabb a helyzet. "Minden sportkedvelő tudja, hogy a csapatban együtt versenyző sportolók sikerét nem csupán az egyéni teljesítmények összege, hanem a csapattagok között működő kohézió, az összetartás, az egymásra utaltság és az összhang is befolyásolja. A csapat tagjai között jól működő kommunikációnak, hatékony, rugalmas szerepviszonyoknak kell működnie. Ugyanakkor mégis nagy lehet a versengés közöttük, hiszen a csapaton belüli pozíciókért folyamatosan harcolniuk kell egymással, ami természetesen erős konfliktusforrás is" - mondta Baky.

Csapatban félre kell tenni az egót, és meg kell tanulni a közös célért játszani Forrás: Sputnik/Alexey Filippov

Attól függ egy csapat sikeressége, hogy ezt a harcot és versengést a versenyek idejére félre tudják-e tenni, és képesek-e egymásért küzdeni. Meg kell szűnnie az egónak, és a közös cél érdekében egy csapat szerves, egyenlő tagjaként kell versenyezniük. "A csapatok felkészítése során ideális esetben

az egyénekkel külön, és a csapattal együtt is kell dolgoznia a különböző szakemberekből álló teamnek.

A versenyekre, mérkőzésekre a csapattagoknak helyre kell tudniuk magukban tenni a csapattársakkal, edzőkkel való esetleges konfliktusaikat, ugyanakkor a csapaton belüli szerepükkel, feladatukkal és a felelősségük köreivel is teljesen tisztában kell lenniük ahhoz, hogy jól tudjanak teljesíteni" - tette hozzá Baky.

Az élsport nem való mindenkinek

A felkészülés intenzitása és a folyamatos lelki igénybevétel mellett az is nagyon fontos, hogy a sportolóknak elegendő idejük maradjon pihenni mind testileg, mind szellemileg. Ez legalább annyira fontos, mint a szakszerű fizikai és pszichikai felkészülés, e nélkül ugyanis könnyen kiéghet a sportoló. Gyakori, hogy az atléták a nagy nyomás miatt szorongással küzdenek, ezt is megfelelő mennyiségű pihenéssel és relaxációs technikákkal lehet enyhíteni.

Az élsporthoz rengeteg tényező együtthatása kell, hogy érvényesüljön - még a sportoló kitartása sem elég a győzelemhez (képünkön Szász Emese) Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Minden pszichológiai és fizikai felkészítés ellenére azonban kijelenthető, hogy az élsport nem való mindenkinek. A megfelelő testi adottságok hiábavalók, ha a sportoló személyiségéből adódóan nem képes magas fokú kitartásra, a frusztráció elviselésére, megfelelő elköteleződésre - ez pedig csak nagyon keveseknek adatik meg. "Vannak olyan sportolók, akik bár kellően jó adottságokkal bírnak, mégsem elég kitartók, ezért sosem érnek fel a sportáguk csúcsára. Mások sokkal tovább bírják a monotonitást, a lassú, módszeres építkezést, és – az adott esetben – több éven keresztül tartó sikertelenséget is.

Nem mindenki alkalmas tehát arra, hogy gyermekkorát, fiatalkorát feláldozva, minden idejét a sportnak szentelve töltse el"

- tette hozzá Baky. A kudarcok elviselése, a sérülésekből adódó kihagyások megfelelő kezelése is nehezítheti, hogy valaki a maximumot hozza ki magából.

Fontos, hogy a sportoló rendezett családi háttérrel rendelkezzen, és feltöltődni, pihenni járhasson haza. Kiégés szempontjából az is fontos tényező, hogy milyen volt a sportoló első találkozása a sportággal - nem mindegy, hogy magától kezdett-e neki, vagy valaki kényszerítette erre a pályára, esetleg más külső nyomástól vezérelve választotta magának. "Gyakori jelenség, hogy azok a sportolók, akik valamilyen külső hatásra kezdenek sportolni, és éveken keresztül a megfeleléskényszer tartja őket a pályán, idő előtt kifogynak a „lelki tüzelőanyagból", és abbahagyják a sportot, mielőtt a csúcsra érhetnének" - mondta el Baky.

A sikerhez nem elég a kitartás és a motiváció, a kudarcokat és a sérüléseket is kezelni kell (képünkön Carolina Marin) Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Az, hogy mitől lesz valakiből igazán sikeres élsportoló, rengeteg tényező együtthatásától függ. Az élsport teljesen más, mint a hobbisport, egy életstílus, egy olyan hatalmas elköteleződést jelentő hivatás, amit nagyon kevesen tudnak hosszú távon vinni magukkal. Fontos a megfelelő személyiség, a külső tényezők összessége, az életvitel, a sportolót körülvevő emberek támogatása, az edző személye - és az, hogy valaki mennyire képes valóban szinte az egész életét feláldozni arra, hogy egy adott sportágban valódi sikereket érjen el.