- Az eddigi filmjeiddel kapcsolatos írásokban három fogalom minduntalan felbukkan: minimalizmus, transzcendencia, pszichologizálás.
- Nagyon jó hívószavak. Minimalizmus - Malevics Vörös négyzet-e pontosan annyiról szól, amennyiről a Mona Lisa - vagy bármilyen más figurális kép. A kevesebb szerintem nem néha, hanem mindig több. Például nagyon jók a mexikói spanyol barokk templomok: belépsz, és szinte rád omlik, annyira ornamens, annyi a mozgó stukkó. Pedig ugyanarról szól, mint a fehérre meszelt fal és a kereszt középen. Engem megüt egy ilyen kereszt, noha nem hiszek Istenben. A minimalizmus hatásosabb, mint az aranyra lakkozott angyalkák.
Ami a transzcendenciát illeti - csak arról érdemes beszélni. A minimalizmus stílus, a transzcendencia pedig tartalom - tehát semmi más nem érdekes. Elképesztő televény a létezés - csak erről érdemes filmet csinálni. Én még soha olyan remekművet nem láttam, ami nem ezzel foglalkozott.
A "pszichologizálást" mindig kicsit lesajnáló éllel mondják; pszichologizál mint irogat, festeget... Akkor már inkább "pszichológiai vonatkozást" írnék, bár az se sokkal jobb. A transzcendensnél már csak egy érdekesebb dolog van: az ember - az meg már pszichológia.
A pszichológiában az az érdekes, hogy nem tud semmit, tehát olyan nem-tudomány, vagy vicc, teoretika, ami mindent állít, de semmit sem tud. Csak kérdéseket tesz fel. Rengeteg személyiségelmélet van, és engem mélyen foglalkoztatnak, olvasom, nézem, kutatom őket, foglalkozom velük. Mostanában már a normális emberi viszonyok érdekelnek, míg korábban a pszichopatológia vonzott.
Ezek a dolgok összefüggnek. Ha az ember a transzcendenciát vizsgálja, akkor azt látja, ami a minimalizmus is: minden egy. Fogsz egy almát, és abban minden benne van. Persze ez egy iszonyúan nehéz és kockázatos dolog - ahogy Muhi András megfogalmazott: a minimalizmus oké, de nem lehet benne hibázni.
Ágfalvi Attila
magyar.film.hu