Csúfosan megbukott Madonna és Guy Ritchie új filmje

"Annyira rossz film, amennyire csak tehetséges emberek hibázhatnak" - írta a Chicago Tribune kritikusa, aki a többi kollégájához képest még kegyesen bánt az alkotókkal. John Anderson a Newsday részéről például így fogalmaz: "Egészen új kifejezési eszközök szükségeltetnek ahhoz, hogy kellően érzékeltetni tudjuk a Swept Away gyatraságának mibenlétét." Steve Rhodes pedig: "Ez a borzalmas, B-kategóriás film csupán akkor nevezhető bármennyire is élvezetesnek, amikor már annyira rossz, hogy csak nevetni lehet rajta." És ami Hollywodban már tényleg megalázónak számít: a Swept Away-nek még Mariah Carey: Glitter-jénél is nagyobb bukást jósolnak.

Guy Ritchie legújabb műve azonban valószínűleg már a kezdetek kezdetén el volt átkozva. A rendező stílusától meglehetősen távol áll az eredeti forgatókönyv, melyet Lina Wertmüller írt a 70-es években, és melyből először 1975-ben forgattak filmet Olaszországban. A történet egy yachton játszódik, melyet egy gazdag amerikai bérel ki sznob felesége (Madonna) és két baráti házaspár részére. Egy váratlan fordulat folytán az ellenszenves feleség egy kihalt szigetre vetődik a hajó egyik alkalmazottjával (Adriano Giannini), akit korábban többször is megalázott. A kényszerű összezártság azonban szerelmet ébreszt a puccos fiatalasszony és az enyhén feminin, szegény halászfiú között.

Wertmüller verziójának fontos eleme a pár között feszülő politikai ellentét, amelyet Guy Ritchie mellőzött a művéből. Így azonban csak a romantikus szál maradt benne, ha a romantikának akár csak szikráját sikerült volna életre keltenie. A kritikusok szerint nem: "A legjobb, amit elmondhatunk a skót rendező legújabb filmjéről, hogy nyilvánvalóan nincs benne a szíve" - írta a Seattle Post-Intelligcer újságírója.

Már a forgatás során is több probléma felmerült. Madonna állítólag semmivel sem volt elégedett, és mindenbe bele akart szólni. A stáb egyik tagja így nyilatkozott: "Madonna az egész stábot az őrületbe kergette, mert mindig valami extra-igénnyel lépett fel. Guy pedig a füle botját sem mozgatta. Úgy viselkedett, mint aki nem is a saját filmjét forgatja. Ő már a következő projectjével, a The Siege of Malta-val volt elfoglalva, ami egy nagy költségvetésű szuperprodukció lesz, és már most minden energiáját leköti."

A nyersanyagot aztán legalább ilyen nehezen vágták össze, többször is változtatni kellett rajta. Legutóbb akkor, amikor Cannes-ból visszaküldték egy utasítást mellékelve: "további átdolgozást igényel".

Guy Ritchie tehát két sikeres produkció (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff) után most megtapasztalja, milyen egy igazi bukás. Madonna azonban már edzett etéren. Szinte egyetlen filmjét sem koronázta siker, és színészi alakításai mindannyiszor ellenkezést váltottak ki a kritikusokból. Az énekesnő mégsem adta föl sosem: szinte reménytelen bizonyítási kényszertől fűtve újabb és újabb szerepeket vállalt. Ennél nagyobb kudarc azonban valószínűleg még nem érte:

"Utáljuk Madonnát a film első öt percétől fogva, és sem a képességei, sem a jelenléte nem elegendő ahhoz, hogy a néző szimpátiáját visszanyerje egészen a befejező képkockákig" - írta Jeffrey M. Anderson, a San Francisco Examiner kritikusa. Rick Groen a Globe and Mail-től még erőteljesebben fogalmazott: "Nem nevezhető színészetnek az, amit Madonna művel a vásznon. Inkább valamiféle véletlen egybeesése a beszédnek, a mozgásnak és esetenként a gesztikulációnak." David Elliott magát a filmet is lefokozza, amikor azt írja: "Ez nem Madonna Swept Away című filmje, ez az ő Kék lagúná-ja." Szinte már övön aluli ütést mér Madonnára Brandon Judell, aki szerint a sztár "már annyi hiábavaló erőfeszítést és munkát fektetett a színészetébe, amennyit Michael Jackson plasztikai sebészei az énekes az orrába".

A két legnevesebb amerikai lap, a Washington Post és a New York Times hasonlóan vélekedik a filmről. Előbbi szerint "a Swept Away épp annyira szörnyű, amennyire a híresztelésekből hallani, és annyira rossz, amennyire csak el lehet képzelni". Az utóbbi az általa csöpögősnek és felszínesnek titulált alkotásból hiányolta mind a humort, mind a hiteles érzelmeket, mind az erotikát - ami egy romantikus vígjáték esetében mégiscsak kínos.

Házaspároknak közös filmet készíteni kényes kísérlet, de azért akadt már, akiknek sikerült. (Pl. Fellini és Giulietta Masina, vagy Cassavetes és Gena Rowlands megbirkózott a kihívással.) Guy Ritchie és Madonna kudarca azonban nem csupán a szakmai fogadtatást érinti. A bevétel szempontjából is kivételes, hogy két ekkora név az első hétvégén még annyi embert sem hozott be a mozikba, amennyivel felkerülhetett volna a legnézettebb filmek toplistájára. A premier utáni legforgalmasabb időszakban is mindössze 375 ezer dollárt tudott hozni a konyhára.

A híres házaspár ráadásul még sokáig szoronghat: a film angliai bemutatójára csak márciusba kerül sor, és utána következnek a további európai premierek.

Gyárfás Dóra