"Ki a francnak fog ez jól állni?" - Beszélgetés Mundruczó Kornéllal

Mundruczó Kornél első filmje a meleg férfiprostituáltak világában játszódó Nincsen nekem vágyam semmi 2000-ben elnyerte a legjobb első filmnek járó elismerést a Magyar Filmszemlén. Szép napok című alkotása a filmkritikusok szavazásán nemrég a 2003-as év legjobb filmjének járó B. Nagy László díjat kapta. Rendezés mellett olykor a kamera másik oldalán is megfordul, például emlékezetes alakítást improvizált Jancsó Miklós Utolsó vacsora az Arabs szürkénél című filmjében. A jelenleg harmadik nagyjátékfilmjét előkészítő fiatalembert a filmhu újságírója kapta mikrofonvégre.

filmhu: Először is a forgatókönyvírásról szeretnélek kérdezni. Mi van először a fejedben: egy kép, vagy gondolatok, amiket elkezdesz lejegyezni? Nem is annyira az érdekel, hogy mennyire van lerögzítve az egész, mert nyilván mozog, folyamatosan változik. De mi viszi előre a történetet, egyáltalán: mennyire van történet?

Mundruczó Kornél: Egy iszonyú hosszú folyamat az, amire rákérdezel, megpróbálom föltárni. Először is mindig kép van a fejemben, mondhatnám: gagyi, ahogy dolgozom, első körben. Eszembe jut, felsejlik valahonnan, az ösztönvilágomból "x "jelenet, amit szeretnék, iszonyatosan szeretnék látni, megcsinálni.

- És amit nem láttál még addig soha, gondolom.

- Ami az enyém. Mondjuk a Szép napok-nak volt három jelenete, ami nagyon erős képként jelent meg bennem.

- Melyik volt az, amit legelőször láttál?

- A legelső impulzus az volt, hogy magát a lekötözés jelenetet szerettem volna az Orsival (Tóth Orsolya, a Szép napok egyik főszereplője - szerk.) megcsinálni.

- Kezdettől Tóth Orsira gondoltál ennél a szerepnél?

- Nem ő jutott eszembe, csak egy csaj.

- Tehát akkor nem Orsi lénye inspirált?

- Nem, az utána volt. Mikor kasztingoltam. Arra gondoltam, hogy ki a francnak fog ez jól állni? Aztán volt egy kép, amit végül kivágtam: Tamás a tengernél. Felvettük, de végül kivágtam. A harmadik, mikor Tamás frizbizik. Egyedül a ligetben.

- És aztán bevágtad elé a kisbabát a zenélős pörgettyűvel? Ezek szerint a kisbaba nem is volt benne az előképben?

- Nem, nem volt. Ez a három kép izgatott. Ez után egy nagyon hosszú szakasz következett, totál artikulálatlan, csak gondolatok kavarogtak, és csak a jelentést kerestem.

- A Szép napok-nál ez mit jelentett?

- Hosszú folyamat volt olyan hősöket találni, akiknek a problémáik legalább akkorák, mint a saját problémáim. Hogy a néző ne sajnálkozva, a szereplők mellé guggolva értse meg őket. Az akartam, hogy olyan heroikus küzdelmeik legyenek az életben, ami az én küzdelmeimnél, a te küzdelmeidnél, a néző küzdelmeinél nagyobbak.

- Igazi helyzeteket kerestél a valóságból? Igazi emberekkel?

- Nem, ezek még mindig csak jelentések voltak, akkor még nem láttam figurákat, és nem láttam történetet. De mindenképpen valami nagyobb szabásút szerettem volna a hétköznapinál, valamit, ami inkább közelebb visz ahhoz a tragédia-felfogáshoz, ami egy görög drámában benne van. Megoldhatatlanul nagy probléma elé akartam állítani a szereplőket. Valami ősbűnbe ejteni őket, aminek csak a bukás lehet a vége. Mi lehetett volna az? Nyolcmillió ötlet jöhetett volna arra, hogy mi az ősbűn, de egyszer csak beugrott, hogy egy lány eladja a gyerekét egy másik lánynak. (Akinek az öccse épp akkor jön vissza a börtönből. És az öcs beleszeret abba a lányba, aki eladta a gyereket.) Ekkor kezdődött el az a szakasz, amit úgy hívunk, hogy forgatókönyvírás. Nagyon egyszerű dolog a forgatókönyvírás, ha tudod, hogy mi a francról akarsz filmet csinálni. Leírni, az a legrövidebb része a munkának. Az előtte levő időszak az igazi küzdelem. És az az igazán kemény, mert az az önismeretedet feszegeti. Akkor gondolod végig a viszonyod a világgal. Ez mindegyik filmemnél jellemző volt.

- A Szép napok-nál rögtön bejött az, amit mondtál, hogy ókori tragédiák dramaturgiájával épül a történet. Minden ott van, aminek ott kell lennie, az archetipikus kapcsolatokat mozgató mitologikus nagyságú erők. A motivációk sorsszerűsége. Amik ellen senki nem tehet, mindenki ezeknek a viszonyoknak van kiszolgáltatva.

- A szereplőknek, gyakorlatilag nincs választásuk. És ezért olyan megoldások születnek, amik valójában nem megoldások, például Péter árulása, aki hajlandó lenne a szerelméért elárulni a nővérét, de végül is a szerelmét visszautasító Maját árulja el. Mindenesetre ez a filmem sok szempontból inkább a színházra hasonlít.

Nagyon lényeges, hogy a szereplők élettörténetébe gyakorlatilag belé van kódolva a bűnbeesés. Nem azért mert a társadalom ilyen, vagy olyan, vagyis nem e felől akartam a problémát megfogni. Ezt a toposzt már ismerjük, erre már voltak válaszaink, könnyedén el lehet bánni a társadalommal, hogy az ilyen-meg-ilyen.

- Szerinted mitől lett a bűnnek mára kultusza a filmművészetben?

- Mindig is volt kultusza és nem csak a filmművészetben.

- A bűnbeesés a mitologikus korokban kulcspozíció volt, a görög tragédiák gyakorlatilag erre a helyzetre koncentrálnak, erre a szituációra csupaszítják le a történetet. Több ezer év után miért nyúlsz te is ide vissza?

- Nagyon nehéz nem mitikusan látni a mostani világot. Nekem a legalapvetőbb élményeim egyike a mítosz igazsága. A mítosz súlya alatt tényleg szertartás játék jön létre, ahol a képlet rajzolódik ki és nem a történet. Azért nincs a Szép napok-ban, sem az Aftá-ban a szereplőknek se anyjuk, se apjuk - egy generációról van szó -, minden le van gyalulva ezen kívül, alul, fölül. Azért lúgoztuk így ki a történet környezetét, mert ha nem kötődnek be más szálak, akkor más dimenzió sincs. Mindegy, hogy miért nincs: ez is egy nem létező dolog, mint ahogy a szereplők számára nagyon sok minden más sem létező. Ettől totál artikulálatlan a helyzetük. Miközben nagyon akarják artikulálni. Folyamatosan ezzel foglalkoznak, hogy ők tulajdonképpen kicsodák. A gesztusok szintjén. Soha nem a beszéd szintjén. Ebben a filmben semmi nem lett a beszéd szintjén igazán végiggondolva, sokkal inkább a színházra hasonlít ebből a szempontból is. Nem szeretem, ha a beszéd szintjén foglalkozunk azzal, hogy kik vagyunk. A mi szubkultúránkban foglalkozunk csak ezen a módon az önkifejezéssel. De én olyan képletet szerettem volna létrehozni, mint a görögöknél a mitikus képlet. A pusztulás története is egy képlet, segítő képlet arra, hogy szabadon élj. Én azt gondolom, hogy az élet értelmének megfejtéséhez a szabadság keresése vezet el. Más kérdés, hogy ez a keresés olykor az önbecsapáson alapul. A Szép napok-ban Mari a gyerekvásárlással gondolja megtalálni a szabadsághoz, az élet értelméhez vezető utat.