Rövid film a szexről

Tavaly májusban a cannes-i filmfesztivál botrányfilmjeként híresült el Michael Winterbottom igen egyszerű koncepcióra épülő filmje. Érdemes-e hasonló cimkét aggatni rá az idei Titanic filmmustrán? Nem, hiszen egy vérbeli botrányfilm tobzódik az életidegen jelenetekben, amelyek elborzasztják a nézőt (ilyen idén is akad a programban). A Kilenc dal ezzel szemben egy villanásnyira sem sokkol minket olyasmivel, amit ne láthatnánk a mindennapokban. A filmvásznon viszont soha - itt az ellentmondás.

Winterbottom még soha sem csinált rossz filmet, ezt nem árt leszögezni. Csinált viszont több mint tíz jót és legalább egy remekművet, amiről később. A magyar filmforgalmazás mégis mostohán bánik a rendezővel, tékákban mindössze öt filmje (Lidércfény, I Want You, Welcome to Sarajevo, Csodaország és Aranybánya) érhető el, berlini fődíjas alkotása, az Ezen a világon pedig csak a Gyöngyhalász Filmhét programjának részeként járja az ország mozijait. Az életművel való ismerkedésnek semmiképp sem a Kilenc dal a legjobb kiindulópontja, de feltételezzük, hogy a titanicos közönség nagy része nem feltétlenül csak kukkolni megy a vetítésre.

Hiábavaló lenne egyébként zsákbamacskát árulni: a film két főhőse ellátogat kilenc koncertre a londoni Brixton Academyn, majd derekasan nyalják-falják egymást a kamera szüntelen jelenléte mellett. Van egy pici utalás (kerettörténet) a fiú későbbi életére, ami felesleges és mesterkélt is, de egyébként azt kapjuk, amit ígértek: szex, drogok és rock and roll - körülbelül 50-10-40 százalék arányban.

A rendező megkísérli, hogy a túlfűtött amerikai diáklány és a derék angol fiú rövid kapcsolatát csak a szexuális aktusaik végigkövetésével ábrázolja, és meglepő módon sikerül is neki. Pontosan elválik, hogy a páros egyik tagja mikortól veszíti el érdeklődését, meddig tart az érzelmi összhang, mikor látunk szeretkezést és mikor baszást.

Ez persze önmagában még mindig nem igazolja, hogy miért kéne ezt bámulni a moziban, és Winterbottomnak saját bevallása szerint is vannak kételyei a film mozis létjogosultságát illetően. A provokáció mégis működik, és sokan keresik a választ arra, hogy az egész estés mozifilmekben miért csak pitekúrós-komédiázós kontextusban vagy visszataszító, erőszakos aktusként jelenik meg a szexualitás. (Utóbbira a válasz a korhatárokban keresendő.)

Kieran O'Brien és Margot Stilley | Nézz még képeket a filmből!

Nyilvánvaló, hogy a karrierjére valamit is adó színésznő nem vállalhatta el a főszerepet, Margot Stilleyről - aki pár napig azt hitte, megőrizheti az inkognítóját - viszont bárki megmondja, hogy egy lelkes amatőr, akitől nem áll távol az affektálás sem. Bátorsága mindenesetre becsülendő, a fesztelensége és természetessége pedig pont az, amire a pár közti érzelmi dinamikának szüksége van. A Mattet megformáló Kieran O'Brien tapasztalt színész, a tévés Coronation Street (a brit Barátok közt) óta már Winterbottom legjobb filmjében, a Non-stop partiarcok-ban is játszott, ő ennek megfelelően a kevés szexen kívüli jelenetben is meggyőző.

Ami a zenés betéteket illeti, egyáltalán nem szakítják meg a filmet, és nincs olyan érzésünk, mintha egy kései órán fásultan váltogatnánk a csatornát a Private Gold és az M2 (mármint a Music TV2, nem a magyar királyi kettes) között. A film szexbetétjei és a pornó műfaja közötti különbségek egyértelműek, annak ellenére is, hogy Matt és Lisa közel sem csak a misszionárius pozitúrát favorizálja. A The Von Bondies, Elbow, Primal Scream, The Dandy Warhols, Super Furry Animals, The Black Rebel Motorcycle Club és az azóta szupersztárokká avanzsált Franz Ferdinand jelenetei pedig a - számunkra jobbára ismeretlen, de Nagy-Britanniában igen intenzív - koncertkultúrát is hivatottak demonstrálni, aminek természetes velejárója az itt láthatóhoz hasonló alkalmi szex.

A Franz Ferdinand énekese | Nézz még több képet a filmből!

Winterbottom azzal kapcsolatban is fején találta a szöget, hogy a hetvenes évek szexuális töltetű rockzenéje éppen ezen bandák kapcsán kezd némileg feléledni és elhomályosítani az amcsi lábszagú hard rockot és a grunge-utánérzés világfájdalmat. Ennek megfelelően némelyik koncertjelenet és dal szexibb, mint a főszereplők ágycsatái (érdemes kiemelni a C'mon, C'mon-t a Von Bondiestól, és a Lover Burns-t a Black Rebel Motorcycle Clubtól), bár Michael Nyman aláfestő muzsikájára és a betétdalokra sem lehet panaszunk, még ha mára már klisészámba is megy Goldfrappot vágni szexjelenet alá. A fellépő bandák többikén is világosan ki lehet mutatni egyébként a hetvenes évek második felében színre lépő manchesteri bandák hatását, akik a Non-stop partiarcok témáját is szolgáltatták. Winterbottom 2002-es gyöngyszeme felháborító módon eddig csak egy vetítést kapott Magyarországon (2003 februárjában a Brit Filmnapok elnevezésű rendezvényen), de reméljük, hogy a Kilenc dal titanicos fesztiválsikere (már beiktattak két pótvetítést) e korábbi kötelező darabra is felhívja a magyar forgalmazók figyelmét.

Onozó Róbert

A Kilenc dal a Kossuth moziban pénteken, szombaton és vasárnap éjféltől látható még a Titanic Filmfesztiválon, VHS-en kölcsönözhető az igényesebb videótékákban, valamint hamarosan megtekinthető az [origo] tékában is.