A múlt héten került a mozikba az a német film, ami a második világháború óta először mutatja be a németek és a zsidók viszonyát a humoros oldaláról, ledöntve ezzel az ország filmgyártásának egyik legmerevebb tabuját.

A svájci-német-zsidó származású Dani Levy Alles Auf Zucker! (Mindent a cukorról) című filmjét a múlt héten kezdték vetíteni a német mozik, az alkotás máris kivívta a kritikusok szinte egyöntetű elismerését. "Ez az első film a háború utáni Németországban, ami normálisan kezeli a zsidó önértelmezés kérdéseit" - írta a berlini Morgenpost nevű lap. Paul Spiegel, a német Zsidó Központi Tanács vezetője szerint "ez az első alkalom, hogy a németek együtt nevetnek a zsidókkal".

Az Alles Auf Zucker! előtt olyan filmek dolgozták fel a német-zsidó kapcsolat témáját, mint a Schindler listája, amit a németek kötelességtudóan megnéztek, sőt az iskolai tanterv részévé tették az elmúlt évtizedben. A második világháború óta egyetlen film alkotója sem merészkedett olyan messzire, mint Levy, aki egy 95 perces komédiát készített. A produkció inkább egy televíziós vígjátéksorozathoz, mint egy egész estés filmhez hasonlít.

"A németek hozzáállása a zsidókhoz és a holokauszthoz - enyhén szólva - tele van lelkiismeret-furdalással. A legtöbb német szégyenkezik, mikor a dolog szóba kerül. A film valószínűleg nem túl korrekt politikailag, de én viccet akartam csinálni ebből a jelenségből" - mondta Levy.

Az Alles Auf Zucker! főhőse Jakob Zuckermann, aki valaha meggyőződéses keletnémet kommunista volt, és mindig is igyekezett távol tartani magát zsidó gyökereitől. A kommunizmus alatt kerülte a zsidó hátterét firtató kérdéseket, folyamatosan azt ismételgette, hogy "nem tartozom közéjük, az egész családom odaveszett a holokauszt során". Zuckermann egy lerobbant lakásban él Kelet-Berlinben a feleségével, aki szintén nem hívő, ráadásul hidrogénszőke, és legszívesebben melegítőt hord. "Az életüknek annyi köze van a kóser szokásokhoz, mint a rántott sertésbordának" - jellemezte az egyik filmkritikus a párt.

A bonyodalom akkor kezdődik, mikor Jakob Izraelben élő, ortodox zsidó bátyja  bejelenti, hogy családostul meglátogatja őket egy hétre, hogy együtt virrasszanak nemrég elhunyt édesanyjuk mellett. Marlene fejvesztve elrohan, hogy megvegye a Hogyan élnek a zsidók? című könyvet, és a pár órákat tölt azzal, hogy telepakolják a hűtőszekrényüket kóser ételekkel, mielőtt megérkeznek a rokonok. A két család kényszerű együttélése rengeteg komikus helyzetet teremt, de végül elfogadják egymást, és barátságot kötnek.

Levy elmondta, hogy a legtöbb ellenállást a német stúdiók és az idősebb zsidó emberek részéről tapasztalta. "Számos nagy stúdió közölte, hogy nem óhajt kisebbségekről készíteni filmet, a zsidó közösség néhány idős tagja pedig attól tartott, hogy a film az antiszemitizmus új hullámát indíthatja el."

Az 1990-es újraegyesítés óta a németországi zsidó közösség létszáma 30 ezerről 100 ezer fő fölé ugrott, mert rengetegen vándoroltak be a volt Szovjetunió országaiból.