Vágólapra másolva!
A Titanic fesztivál filmjei közt ezúttal egy gyermeki belga, egy végzetes francia, egy beteljesületlen japán és egy bizarr amerikai szerelmi történetet láttunk.
Vágólapra másolva!

Miranda July filmje sok egyéb díj mellett a tavalyi Sundance-en elnyerte az "eredeti látásmód" filmes díját, ami azért figyelemre méltó, mert semmi eredeti nincs benne, különösen nem az a rettentő erőfeszítés, amivel eredeti akar lenni. A karakterek ártalmatlanok, édesek és zizik - ez egy olyan szó, amit általában nem használok, de a rendezőnő biztos imádná, ha értene magyarul. A legzizibb karakter maga az egyébként médiaművész July, aki itt egy Christine nevű tágra nyílt szemű médiaművészt játszik, és egy boltban úgy próbálja felhívni magára a kiszemelt férfi figyelmét, hogy két fehér zoknit akaszt a fülére. Istenem.


A történetben Christine-en kívül még sok-sok kedves ember keresi a boldogságot, kicsik és nagyok, és természetesen mindenkinek van valami stichje, mert - July szerint legalábbis - anélkül nem élet az élet. Az a nagy szerencse, hogy ez egy cuki mesevilág, ahol a stichek ártatlanok és következmény nélküliek, úgyhogy nincs veszély, szabad a bolondgomba. A Te meg én és minden ismerősünk olyan, mintha valaki megpróbálta volna megcsinálni egy Todd Solondz-mozi paródiáját, de végül aztán csak egy korhatáros meseverzió jött volna össze belőle. A mű versenyfilm a Titanicon, de ne dőljön be a sok díjnak, amit világszerte rászórtak eddig a cukorszemű zsűritagok - nem jó film.

Mesterházy Lili

A Te meg én és minden ismerősünk megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 8-án szombaton 20.00-kor a Toldi moziban.