Kertek fölött perverz lufi

Újabb amerikai kertváros-film, vágyakkal, perverziókkal, keserves döntésekkel. A finom képek és az erős színészek se mentik meg az Apró titkokat; a film tétován könnyű, és maga is fél a keserves döntésektől.

Az Apró titkok-at nézve nehezen szabadulok a gondolattól: ezt a filmet már láttam valahol. A kellékek mind itt vannak; a karakterek, a szerkezet, a csöndes, mindenen átkúszó melodráma. Az amerikai középosztály kertvárosi álmaiból Sam Mendes nyolc éve csinálta meg az Amerikai szépség-et és akkora siker lett, hogy azóta egy-két évente bukkannak fel a klónok, jók, rosszabbak. Az Apró titkok egy közülük: időnként csodaszép, de leginkább felemásra kuszált, kidolgozatlan eredménnyel.

Todd Field és az eredeti regény szerzője, Tom Perrotta gyors alapossággal bemutatják a hősöket: Sarah, a fiatal anya (Kate Winslet), akit nem érdekel különösebben a gyereke és lassan belehal a kismama-unalomba, és Brad, a semmittevő és érthetetlenül izmos apuka (Patrick Wilson), aki sikeres felesége helyett neveli a fiúkat és aki képtelen letenni az ügyvédvizsgát, hogy dolgozhasson. Brad és Sarah ugyanarra a játszótérre járnak, és egy nap fásult házasságuk mellett szenvedélyes viszonyba kezdenek. A történet mellékszálában egy mutogatós perverz (Jackie Earle Haley) - a karakterhez ildomos lárvaarccal - a börtönévek után költözik vissza a környékre. Ennek senki nem örül, csak idős, szerető édesanyja (Phyllis Somerville).

A film középpontjában Sarah és Brad, a két csendesen lázongó, kielégületlen ember áll, de Fieldék nem veszik a fáradtságot, hogy tapintható, átélhető világot építsenek köréjük. Sarah férje (Gregg Edelman) titkon egy pornósztárra veri ki, Brad felesége (Jennifer Connelly) éjjel-nappal dokumentumfilmeket csinál. Egyik sem válóok, ugye tudjuk. Az, hogy pontosan kik ők és igazából miért nem működnek ezek a kapcsolatok, soha nem derül ki. Ki kellett volna találni. Field másik megúszós trükkje az öblös hangalámondás. Tessék, ezt gondolják a karakterek, világos. Jópofa és frappáns szeretne lenni, de inkább idegesít és elidegenít. Teljesen rendszertelenül bukkan fel, vagy van, vagy nincs, az sincs átgondolva, miért kell egyáltalán - csak villámgyorsan megfejti, elmagyarázza a karaktert, ahelyett, hogy szépen kidolgozva, apránként bemutatná nekünk, hogy összerakjuk magunknak.

Kate Winslet és Patrick Wilson a filmben

Az Apró titkok elvileg a felnőtt élet keserves döntéseit elemzi, mégis, éppen a nehéz pillanatokat kerüli meg. Elegánsan siklik a felszínen. Field helyett a kiváló színészek dolgoznak; Winslet és Wilson finom játéka rabul ejt, még akkor is, ha ezer sebből vérzik a film. Antonio Calvache lenyűgöző képei is könnyen elfelejtetik velünk, hogy valójában színes, könnyű lufit nézünk, amire nagy komolyan ráfestettek néhány perverziót, egy-két könnyet, tragédiát. Hiába, a súlyos pátosszal átitatott befejezés után úgyis ellibben messzire, ki az agyunkból. Szétfoszlik nyomtalanul.

Mesterházy Lili