Ugrás a semmibe

A piramisok tövében reggelizni, körülnézni az Empire State Building tetejéről, majd a Colloseumban randizni - nyilván mindenki hasonlóan töltené napjait, ha rendelkezne a teleportálás mágikus képességével. A Hősök című tévésorozat rajongói tudják, hogy a repülés után talán ez a legvonzóbb szuperhősképesség, és az egyetlen, amit még nem csépeltek el teljesen a mozivásznakon. Nosza, messze még a nyár Batmannel és Vasemberrel, Pókembert és az X-Men mutánsokat pedig már el is felejtettük - itt az alkalom egy új, dögös kis filmfranchise bemutatkozásához. A Hipervándor ezt az ígéretes lehetőséget hordozza magában, de felszínes és bugyuta forgatókönyvével teljesen mellélő.Hayden Christensen a Hipervándor-ban | Nézd meg az előzetest!Hayden Christensen maga a Hipervándor, irigyelnünk kellene, de a Star Wars-hoz hasonlóan most is inkább irritál, persze az sem sokat segít, hogy olyan őrjítően banális szövegeket adnak a szájába, mint "Én vándor vagyok, te paladin. Most mi lesz?". Egy csomó hasonlóan ostoba aranyköpés elhangzott még, de sajnos nem tudtam többet megjegyezni, mert csak fogtam a fejemet, hogy Doug Liman, a remek Nyomás! és a még jobb Bourne-rejtély rendezője miféle alkut kötött az ördöggel, vagy a paladinokkal, akárkik is azok. A Hipervándor-ban végig úgy tesznek, mintha egy Star Wars vagy legalábbis Mátrix-kaliberű, mindenki számára ismert kultúrkörről lenne szó, és évtizedek óta álmatlan éjszakákat okozna a nézőknek, hogy a vándorok vagy a paladinok győzedelmeskednek majd a világegyetem felett.Samuel L. Jackson és Hayden Christensen | Nézd meg az előzetest!Kell nyilván egy szerelmi szál, ami nélkülöz minden megalapozottságot vagy legalább szexuális feszültséget, szegény Rachel Bilsont rángatják ide-oda, anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla, hogy mihez asszisztál. Jamie Bell szerepe érthetetlen: ő a hős, vagy ő a hős vicces segédje vagy csak nem bíztak benne, hogy Christensen egymagában elég érdekes lehetne? (Tényleg nem az.) Samuel L. Jackson pedig szokás szerint csak felvette a csekket és lenyomta a rutinmelót. Van még egy kidolgozatlan anya-szál is Diane Lane-nel, amit szintén olyan magától értetődőként kezelnek, mintha már ismernünk kéne egy Hipervándor-prequelből. Persze lehet, hogy még készül is ilyen, a film ugyanis kivételesen jól teljesített a tenegerentúli mozikban, de ez nem csoda, hiszen a fast food mozis megfelelője: lecsúszik egy kólával, de fél óra múlva csak ürességet érzünk a helyén.