Vágólapra másolva!
Hajdu Szabolcs és stábja Budapest határában egy víztározóban rendhagyó bordélyházat épített. Kiautóztunk a Bibliotheque Pascal nevű műintézménybe, hogy szemügyre vehessük az erotika titkos kamráit, beszélgethessünk a fekete latexben párolódó Török-Illyés Orsolyával és kérdezgethessük a rendezőt, aki ma már egy teljesen másik filmen dolgozik, mint amelyet évekkel ezelőtt elkezdett.
Vágólapra másolva!

Megérkezünk a Vízművek külső Váci úti telepére. Kint szénává aszalódó fű, a szokásos lakó- és étkezőkocsik, sátor alatt sörpadok, néhány kóválygó stábtag. Az íves formájú víztározóba lépve viszont egy elvarázsolt világ bugyraiban találjuk magunkat. A tágas terem, amelyben állunk, első pillantásra lenyűgöz, azt viszont nehéz eldönteni, hol is vagyunk. A falak mentén sorakozó, könyvekkel telepakolt polcok és a lépcsőn megközelíthető, körbefutó erkély ódon könyvtári hangulatot áraszt, de a terem átellenes végében bárpult áll, kétoldalt pedig asztalok sora félig kiivott poharakkal, mintha egy igényesebb kocsmában járnánk. A térbe lógatva a fejünk fölött hatalmas neonfelirat köszönt: Bibliotheque Pascal.

Ha a fentiekből nem derült volna ki: Liverpoolban vagyunk, egy luxusbordélyban. Hajdu Szabolcs készülő filmjének főhősnője - a rendező felesége, Török-Illyés Orsolya - Romániából indulva Németországon keresztül végül itt köt ki, hogy különös vágyak kiszolgálójává váljon. A nyári blúza fölé éppen egy fekete latexkezeslábast magára ügyeskedő színésznő kedélyesen magyaráz: "ez egy értelmiségi bordély, ahol különböző irodalmi alakokkal lehet kéjelegni. Ebben a fétisruhában Desdemona vagyok, de Jeanne d'Arc is leszek, modern francia katonai egyenruhában, erősen felnyírt hajjal".

A színésznő napi két kiló fogyást prognosztizál magának a gumiszerkóban, ami valószínűleg nem túlzás: amikor ebédszünetben némi segítséggel kihámozza magát belőle, lábán csurog végig a víz. A Fehér tenyér kis tornászfiújaként megismert Orion Radiesnek csak egy fokkal könnyebb a dolga: földig érő posztóköpenyben fújtatva szalad el mellettem - ő a Kis Herceget személyesíti meg a Bibliotheque Pascalban, könnyen elképzelhető, hogy miféle irányultságú látogatók kedvére.


Hajdu nem szívesen beszél a film sztorijáról, szívesen körbekalauzol viszont a neonfényes teremből egy folyosón keresztül, derítőmedencék közt megközelíthető, most épülő titkos szobákban. A szám tátva marad, a hátam mögül érkező sebes kattogásból tudom, fotósomnak is tetszik a látvány. Azokban a helyiségekben járunk, ahol a vendégek privát randevúi zajlanak. "Az egész film folyamatosan a giccsel játszik" - mondja Hajdu, ahogy belépünk Lolita hatalmas, tarka nyalókák uralta szobájába.

A látványt közösen találták ki Esztán Mónika díszlettervezővel és a film operatőrével, Nagy Andrással. Előbbivel Dorian Gray szobájánál futunk össze, mindjárt le is csap a rendezőre: "Szabi, azt hogy tegyük fel?" - mutat egy meghökkentően túlméretezett műpéniszre. Gyorsan segítséget is hív, két berendező kezd zsonglőrködni azzal, hogy az ágy fölé szánt aranyszínű napkorongból milyen szögben álljon ki a bráner. "Ne lógjon, mert az mást jelent" - zárja rövidre a kérdést a rendező, mi pedig máris láttuk, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg a közös látványtervezés. Állítólag Desdemonáé lesz a "legkeményebb szoba", de ezt még csak most kezdik építeni, úgyhogy elhagyjuk a kéjbarlangot és odakint leülünk kicsit beszélgetni a rendezővel.


Hajdu évek óta dolgozik a Bibliotheque Pascal forgatókönyvén, amely az idők során jelentős változásokon ment keresztül. "A legelején egy ma már teljesen közhelyszámba menő szociotörténet volt újságcikkek és emberek elmesélései alapján egy kelet-európai csajról, akit kivisznek Nyugatra dolgozni és kurvát csinálnak belőle. Ahogy elkezdtem vele dolgozni, úgy rakódott rá egy csomó minden évről évre. Egy stilizált világ alakult ki menet közben. Ezen azt értem, hogy a történetben, illetve picit a párbeszédekben és a játékmódban is van egy kis elemeltség. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy csináltunk két filmet (Fehér tenyér, Off Hollywood), ahol kézikameráztunk és szinte dokumentarista szellemben dolgoztuk fel a jeleneteket, és itt ezt nem akartam. Főleg azért nem, mert azt láttam, hogy a kézikamerázás kezd trenddé válni és olcsó játékká a hülyegyerekek kezében, mivel ezzel nagyon könnyen lehet erős hatásokat elérni. Váltani akartam, ki akartam próbálni valami mást, úgy éreztem, nagyon jó lenne most egy mesét elmesélni."

Amikor Hajdu elkezdett a forgatókönyvön dolgozni, még nem élt a kislánya, Lujza, akit később beleírt a történetbe mint a főhősnő különös képességgel megáldott kislányát. Az eddig a Fehér tenyér kivételével minden filmjét feleségével forgató rendező számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amint megszületett a kicsi, őt is beledolgozta a forgatókönyvbe. "Nekem a filmforgatás nagyjából ugyanolyan, mint az otthon levés. Teljesen összefolyik a kettő. Otthon is hülyéskedünk, itt is játszunk."

Fotó: Hektor
Hajdu Szabolcs a díszletben | Nézz még sok képet a forgatásról!

A Romániában, Magyarországon, Németországban és Angliában készülő film 46 naposra tervezett forgatása most tart kb. a felénél. A sok helyszín mellett a nemzetközi szereplőgárdát sem könnyű összeegyeztetni, a már említett kanadai Radiesen kívül számos román színész és egy angol művész is részt vesz a produkcióban. A film egyik producere, Angelusz Iván ehhez még hozzáteszi, hogy Hajdu spontán, improvizatív munkamódszere is rugalmas hozzáállást követel meg, de a terveik szerint nagyjából tél végén, tavasszal készülnek el a filmmel.

A spontán munkamódszer egyik bizonyítéka bohóccipőben, hózentrógerben jön szembe velem: ő Sham Amram, aki Pascalt, a luxusbordély tulajdonosát alakítja, amúgy Londonban utcai bohóc. Hajdu egy londoni séta során teljesen véletlenül látta meg a Covent Gardenben az "elképesztő szituációérzékről és improvizációs készségről tanúskodó" művészt, és mire visszaért a hotelbe, már tudta, hogy ő lesz Pascal, és azzal a lendülettel beleírta a filmbe Sham egykerekű biciklis számát is.

Fotó: Hektor
Instrukciókat kap a tűzoltózenekar | Nézz még sok képet a forgatásról!

Egykerekűzést ma ugyan nem látunk, egy komplett tűzoltózenekarral viszont találkozunk, akik a semmiből előbukkanva egyszer csak ellepik a bordélyt. Hajdu lendületesen mutogatja vonulási irányukat, a felvétel után pedig kiderül, hogy kulcsjelenetnek voltunk tanúi. "Ez a forgatókönyv nekem már egy évvel ezelőtt is az agyamra ment. Nem sikerült úgy megírni, ahogy szerettem volna, mozgott bennem, de nem találtam rá a megoldásokra. Pár hete találtam meg ezt a tűzoltózenekart, ami egy nagy problematikát old meg a filmben." Ennél többet egyelőre nem árul el.

---

Hálásan köszönjük a segítséget Hektornak, aki a cikkben szereplő fotókat készítette.