Bárdos Judit: Szeretném magam kipróbálni magyar nyelven is

Bárdos Judit már az első filmjében olyan főszerepet kapott, amelyért legtöbb pályatársa a fél karját odaadná. A huszonkét éves szlovákia magyar színésznő A ház című nagyszerű alkotást kísérte el a Titanic Filmfesztiválra. A pozsonyi színművészeti főiskola harmadéves hallgatója elmeséli, hogyan kapta meg ezt az irigylésre méltó szerepet, miért nem Budapesten kötött ki, mit jelent neki a magyar színház, milyen magát nézni a vásznon, beszél Miroslav Krobot furcsaságáról és a falusi forgatás izgalmairól, valamint az is kiderül, miért értik sokkal jobban a szlovákok a cseheket, mint fordítva.

- Magyarországon általában az a színészkarrierek menete, hogy elvégzed a színművészeti egyetemet, utána elhelyezkedsz egy színháznál, és ha szerencséd van, nyáron forgathatsz filmet is. Nálatok hogy megy ez?

- Nálunk is így van körülbelül. Főiskolának hívják, de egyetemi képzést ad, a harmadik végén államvizsga van, és felvételizni kell az utolsó két évre. A mi iskolánkban talán csak annyival több a szabadság, hogy már első évtől kezdve elmehetsz vendégszerepelni, ha hívnak. A film nekünk is egy plusz, nagy örömmel forgat mindenki.

- Már megvan az a színház, ahova mész az egyetem után?

- A Szlovák Nemzeti Színházban vendégszerepelek már a harmadik darabban, de nem tudom, hogy szerződtetnek-e, vagy szabadúszó leszek.

- Szlovákiai magyar színésznőként hogyan tekintgetsz Magyarország irányába?

- Szerettem volna felvételizni a budapesti Színművészeti Egyetemre, de jelentkeztem Pozsonyba is. Oda könnyebb bejutni, mert kevesebb a felvételiző. De akkor érettségiztem zongorából, és nagyon sokat kellett gyakorolnom, ezért nem tudtam előkészíteni azt az öt monológot, tíz verset meg nem tudom, hány éneket, amely Budapestre kellett volna. Pedig egész negyedikben azt gondoltam, hogy Pestre akarok menni, mert az a jó, a magyar színház.

- Mi alapján gondoltad azt, hogy a magyar színház az igazi?

- Kiskoromban láttam néhány magyar színházi előadást. Volt egy rokonunk, aki Pesten élt, és minden nyári vagy őszi szünetben ott voltunk nála, és moziba, színházba jártunk. Nagyon szeretem a magyar filmeket, a színházat, és ismerem a színészeket.

- Tudsz mondani olyan emlékezetes magyar előadást, amelyet ebben az időben láttál?

- A Krétakörtől láttam például a Feketeország-ot és a hamlet.ws-t, Eszenyi Enikővel az Ég és nő között című darabot, és emlékszem még egy előadásra, amelynek Miért nem marad reggelire? volt a címe. Nagyon megfogott.

- Mondhatjuk, nagy álmod, hogy Magyarországon is dolgozz majd?

- Mindenképpen szeretném magam kipróbálni magyar nyelven is. Meglátjuk, hogy lesz-e majd lehetőség. Eddig nagyon nagy szerencsém volt a pozsonyi Nemzeti Színházban, valamint ezzel a filmmel is.

- Melyik nyelven szeretsz a legjobban játszani?

- Magyar előadásban úgy istenigazából nem játszottam még. Mostanában pedig nagyon sokat vagyok szlovák környezetben, és nagyon sokat játszom szlovákul, úgyhogy rá kellene hangolódnom a magyar nyelvre. Figyelnem kell arra, hogyan ejtem ki a szavakat, gondolom, te is hallod, hogy nem magyarországiasan beszélek, hanem kicsit furán.

- Igen, van benne egy íz.

- Ezt a színpadon ki kell küszöbölni, és úgy begyakorolni a szöveget, hogy ne érződjön, honnan jöttem. Hogy ne legyen zavaró.

- Létezik bármiféle diszkrimináció Szlovákiában egy magyar színésszel szemben? Van, hogy csak azért nem kapsz meg egy szerepet, mert magyar neved van?

- Abszolút nem. Ha van valamilyen diszkrimináció, az csakis azért, ha valakinek nagyon erős az akcentusa, és amiatt nem veszik be egy darabba.

- Neked van magyar akcentusod, ha szlovákul beszélsz?

- Azt hiszem, egy picit van, de mivel szlovák középiskolába jártam, és kollégiumban is laktam, ennek köszönhetően belerázódtam a szlovák nyelvbe.

- A film stáblistáján sok színész neve mellé oda volt írva hogy a cseh hangja ez, a szlovák hangja amaz. Minden filmet szinkronizáltok szlovák és cseh nyelvre is?

- Ez a film cseh és szlovák koprodukcióban készült, a csehek is szerették volna magukénak tudni, és a szlovákok is. Mostanában az a hír járja, hogy a csehek nem igazán értik, amit a szlovákok beszélnek, úgyhogy kitalálták, hogy legyen külön cseh és szlovák verzió. Időhiány miatt végül csak a cseh változat készült el, amelyben más cseh színészek szinkronizálták a szlovák színészeket.

- A cseh és a szlovák nyelv ezek szerint távolodik egymástól?

- Fura dolog ez, mert Szlovákiában sokan nézik a cseh tévécsatornákat, mivel jobb a cseh szinkron, mint a szlovák. A szlovák tévében is sokat halljuk a csehet, mivel pénzhiány miatt gyakran a szlovákok nem is szinkronizálják a filmeket, hanem a cseh szinkronos filmeket vetítik. Tehát Szlovákiában abszolút mindennapos, hogy cseh beszédet hallunk, de fordítva ez már nem igaz.

- A ház-ban olyan lányt játszol, aki mindenáron el szeretne menni Szlovákiából. Amikor gimnazista voltál, általános hozzáállás volt az osztálytársaid körében, hogy el kéne húzni Szlovákiából?

- Én nem gimnáziumba jártam, hanem konzervatóriumba, és az szabadabb volt, mint egy átlag suli. Ott is mindenki szeretett volna máshol tanulni, de inkább a néhány évvel idősebbeken vettem észre, hogy az iskola után rögtön rohantak Angliába vagy Írországba pénzt keresni. És ott persze abszolút nem azzal foglalkoztak, amit itthon tanultak. Nekem is megfordult a fejemben, hogy elmegyek nyáron dolgozni Angliába, de nem vágyódtam el olyan erősen, mint Eva a filmben.

- Hogyan kerültél ebbe a filmbe?

- Regisztráltam néhány pozsonyi reklámügynökségnél, és az egyiktől felhívtak, hogy keresnek valakit egy filmbe.

- Amikor zajlott a válogatás, felfogtad, hogy ez igazi álomszerep: olyan film, amely gyakorlatilag a te rezdüléseidre épül?

- Az első néhány kamerapróbán nem is tudtam, hogy ez főszerep, kaptam néhány oldalnyi dialógust, és mondott hozzá egy-két dolgot a rendező, hogy milyen ez a lány.

- Amikor aztán elolvastad a forgatókönyvet, megörültél, hogy ez ilyen jó lehetőség?

- Amikor elolvastam, még nem volt az enyém a szerep, de nagyon tetszett, nagyon megérintett. Éreztem, hogy mennyire jó lenne, ha ezt játszhatnám, de nem mertem beleélni magam. Aztán amikor felhívott a rendezőnő, hogy engem választott, nagyon örültem.

- Hol forgattátok a filmet?

- A fő helyszín a Malá Lehota nevű falu volt, amely húsz kilométerre van Újbányától, ezenkívül két napot forgattunk még Krakkóban, és még valamennyit Cadcában, egy észak-szlovákiai városban.

- Sokat próbáltatok előtte?

- Nem tudom, mi számít soknak, itt egy közös olvasópróba volt tavaly januárban, és legközelebb a márciusi forgatáson találkoztunk. Mindig az adott jelenet előtt megbeszéltük, elpróbáltuk és leforgattuk. Zuzana (Zuzana Liová, a film rendezője - a szerk.) nagyon tudta, hogy mit szeretne, mert ő írta a forgatókönyvet, és mindig meg tudta magyarázni, hogy mi miért van. De emellett, ha valami ötletünk volt, azt mindig szívesen fogadta, és nem egyszer a forgatás alatt is változtattunk a szövegen.

- Emlékszel olyan dologra, amelyet te találtál ki, és aztán örültél, hogy bekerült a filmbe?

- Egyre emlékszem: amikor Jakubbal Krakkóban vagyunk, ő kint áll az erkélyen, én felébredek, és kimegyek utána. Ő is mezítláb van, én is, azt kérdezi tőlem "meg akarsz fázni?", én meg odabújok hozzá, és ráállok a lábára. Ezt a lábára állást én találtam ki.

- A ház engem kicsit a román újhullám filmjeire emlékeztet. A forgatás előtt mutatott neked filmeket a rendező?

- Egyáltalán nem. Erről a falusi környezetről, meg a nyomasztó érzésről nekem a Valami boldogság című cseh film ugrott be, és amikor ezt említettem Zuzanának, elismerte, hogy lehet köztük némi hasonlóság.

- A faluban, ahol forgattatok, tényleg ilyen állapotok uralkodnak, vagy egy kicsit rá kellett erre erősíteni?

- Nem kellett. Ott tényleg ez a program: elmennek templomba, és utána irány a kocsma, amely hétvégenként tömve van. Amikor este forgattunk a kocsma körül, nemegyszer oda kellett szólni, hogy amikor azt mondjuk, hogy "akció", akkor egy picit csendesebben. A falusiak számára nagy attrakció volt, hogy odajött egy stáb forgatni. Jártak nézni, lelkesen statisztáltak, és többször odajöttek utána, hogy nem is tudták, hogy pár másodperc miatt öt órát kell ott lenni, ami aztán lehet, hogy nem is lesz benne a filmben. Jó lenne Újbányában levetíteni nekik a filmet. Malá Lehotában nincs mozi, nem tudom, hogyan tudnák megnézni. Volt egy ötlet, hogy elvisszük Újbányába a szlovák verziót, és meghívjuk az összes lelkes statisztát a faluból, aki segített. Az nagyon szép lenne, remélem, nyáron sikerül.

- A film helyszínei közül bennem a legjobban a cipőbolt maradt meg, mert az pontosan úgy nézett ki, mint a szegedi Centrum áruház cipőosztálya 1985-ben.

- Zuzana pont ilyen stílusú cipőboltot keresett, és ezt találta meg Cadcában. Ezek szerint még van ilyen Szlovákiában.

- Miroslav Krobotot itt Magyarországon úgy ismerjük, mint A londoni férfi főszereplőjét. Gondolom, nektek mást jelent az ő személye.

- Ő az egyik legnagyobb cseh színházi rendező. Bár nagyon sok cseh filmben szerepelt, de ezek inkább kisebb, humoros szerepek voltak. A színészet neki abszolút véletlenül jött, megkérdezték, hogy nem akarna-e szerepelni, utána jött Tarr Béla, és azóta sorra kapja a filmszerepeket. Mert annyira jó.

Miroslav Krobot A ház című filmben

- Ő az életben is ennyire morcos?

- Egyáltalán nem, inkább csak fura. Csendes, sokszor nem tudod, hogy mire gondol, de nagyon vicces figura. Én úgy vettem észre, hogy mindig tudta, mit akar, nagyon sokat beszélgetett erről a figuráról, és őneki is köszönhető, hogy ilyen érdekes lett. A forgatókönyvben több pofon is elcsattant, de Krobot érdekesebbé tette, úgy, hogy ne legyen az, hogy mindig kiabál, mindig ver, mindig mérges, hanem legyenek gyenge pillanatai, amikor megszánjuk, hogy milyen nevetséges egy figura.

- Az nem volt félő, hogy túl szép vagy erre a szerepre? Eléggé kilógsz ebből a környezetből.

- Olvastam én is ilyen kritikát, de nem tudom. Nekem csak annyit mondott Zuzanna, hogy főleg azért választott engem, mert látta bennem a gyermekit és a félig nőiest is. És erre volt szüksége.

- Hallottam, hogy vasárnap az Uránia moziban te is megnézted a filmed. Milyen élmény volt?

- Nem unatkoztam, most is találtam benne olyan kis mozzanatokat, amelyeket élvezet volt nézni. Azt is figyeltem, hogy a közönség hogy reagál rá. Általában ugyanott nevették el magukat, mint Berlinben (A film világpremierje a berlini filmfesztiválon volt, Szlovákiában majd csak ősszel kerül a mozikba - a szerk.).

- Milyen érzés nézni magad a vásznon?

- Azt hiszem, az senkinek sem kellemes. Bennem is van hiúság, és azt gondolom, hogy ez jobb lehetett volna, meg hogy miért így nézek ki, miért ilyen képet vágok, de meg kell szokni, mert ezekből is tanulok. Van egy-két dolog, amelyet talán ma már máshogyan csinálnék.

- Nem sok szlovák film jut el hozzánk, ajánlanál néhány jót az elmúlt néhány évből?

- Volt egy Vak szerelmek című nagyon szép dokumentumfilm pár éve, amely négy vak ember történetét mutatta be. Aztán ott van a Pokoj v dusi (Nyugalom a lélekben) című film, amelyben a főszerepet egy szlovákiai magyar színész, Mokos Attila játszotta. És ajánlanám még a Nedodrzaný slub (Megszegett ígéret) című második világháborús filmet, amely cseh-szlovák koprodukció, de főleg szlovák színészek vannak benne, köztük Kerekes Vica is egy kis szerepben.