Tarr Béla ablaknak nevezte Andy Vajnát

Nem kerülhet mostanában magyar film úgy a Berlinaléra, hogy ne legyen valamilyen politikai mellékzöngéje. Így volt ez tavaly Tarr Béla A torinói lovával, és így lett ez idén Fliegauf Bence díjnyertes Csak a szél című alkotásával. A rövidfilmek között bemutatott Magyarország 2011 című, Tarr Béla által gründolt rövidfilmgyűjtemény esetében pedig eleve borítékolva voltak a politikai kérdések.

A filmről kevésbé, inkább az aktuális magyar helyzetről kérdezte a közönség Tarr Bélát és Fliegauf Bencét, akik a Magyarország 2011 című film (itt írtunk róla bővebben) vetítése után jelentek meg a Berlinale utolsó napján tartott beszélgetésen. Néhány órával a győztesnek járó Arany- és a további Ezüstmedvék átadása előtt mutatták be a filmet a háromnegyedrészt megtelt teremnek.

Nyikolaj Nyikitin és Tarr Béla szombaton délután a Haus der Berliner Festspiele vászna előtt

"Köszönöm, hogy eljöttek, mert szombat délután van, és ezer más dolgot is csinálhattak volna ehelyett. Erre idejöttek, hogy megnézzenek valamit, ami annyira csúnya!" - kezdte Tarr Béla a film előtt. "Ez tényleg nem egy film, nem tudom, mi ez" - lelkesítette a közönséget a rendező.

Majd elmesélte az előzményeket: találkozott néhány kollégájával, akik elég letörtek és szomorúak voltak, mert másfél éve nem igazán tudnak dolgozni. Mire ő azt mondta nekik, hogy ne legyenek elkeseredettek, forgassanak valamit még úgy is, hogy egy fillérjük sincs rá. Így lett a 11 rendező "nagyon személyes reakciója" ez a rövidfilmgyűjtemény.

Nyikolaj Nyikitin moderátor kedves barátunknak nevezte a magyar filmrendezőt, és abban a sálban feszített, amit Dieter Kosslick fesztiváligazgató (interjúnk vele itt olvasható) hozott neki Magyarországról: a sál egy filmszalagot ábrázol, és a "független Magyar Filmszemlén" lehetett megvásárolni.

Hőrich Nóra Lili a Magyarország 2011 Szabó Simon által rendezett részében

A rövid bevezető után jön a film, utána pedig a beszélgetés Tarr Bélával és Fliegauf Bencével (aki akkor még nem tudhatta, hogy pár órával később egy Ezüstmedvével lesz gazdagabb). A moderátor kérdésére, hogy vajon egy film megválhat-e egy társadalmat, Tarr Béla kiábrándultan válaszol: "Komolyan nem hiszem, hogy ez sikerül" - mondja, noha, mint hozzáteszi, 22 évesen még hitte, hogy igen. Most viszont már úgy gondolja, elég, ha valakit megérint egy film.

Politikus nem volt a környéken

Elmondja azt is, hogy "szinte minden politikus bűnöző", az idei filmszemle is azért volt különösen jó, "mert politikus vagy üzletember nem volt a környéken".

Majd jönnek a kérdések a közönség soraiból, elsőként, hogy mennyire befolyásolja őket, magyar filmkészítőket az aktuális politika. Tarr Béla hosszú történetmesélésbe kezd egy "megpróbálom röviden és objektívan összefoglalni a történteket" felütéssel. Felvázolja a történteket, beszél a Magyar Mozgókép Alapítvány 2010-es leállásáról és annak korábbi funkciójáról, hogy tagjait és a kuratóriumot a magyar filmesek választották, hogy "demokratikus struktúrában" működött, hogy ámbár a virtuális pénzből többet költöttek el, mint amennyijük valójában volt, de azt mindig csak filmekre költötték, senki nem vitt haza semmit.

Fliegauf Bence, Nyikolaj Nyikitin és Tarr Béla a Magyarország 2011 berlini vetítése után

"Aztán 2010-ben az új kormány úgy döntött, hogy leállítja ezt a rendszert, és újat hoz létre" - folytatta angolul, nyugodt hangnemben, mintha a Magyar népmesék narrátora lenne. Aztán a történetben jött Andrew G. Vajna, "aki a nemzetközi piacon jól ismert, ő volt az első Rambo-filmek és a Terminátor producere".

Vajna az egyetlen ablak

"Mint tudják, profi" - folytatódik Tarr Béla története a Nemzeti Filmalappal és a vele kapcsolatos gondjaival. Az egyik legfőbb problémája, hogy "elpusztították a filmesek önrendelkezését", hogy a játékfilmekre koncentrálnak, míg mások mellett a dokumentumfilmeseket száműzték a tévésekhez. De legfőbb gondja az, hogy "így egyetlen ablak maradt, ha az ember pályázni akar, és ez az ablak Mr. Andrew G. Vajna és az ő öttagú bizottsága. A filmkészítőknek pedig nincs befolyásuk semmire". Elmondja, hogy egy éven át nem forgattak egyetlen filmet sem, a Filmhét előtt adtak zöld utat négy játékfilmnek.

Ezután arról beszél, hogy nemrégiben a Magyar Filmművészek Szövetsége alternatív filmalapot hozott létre. A szervezet pár hónapja őt kérte fel elnökévé, amire "volt olyan hülye, hogy igent mondott". A dokumentum- és animációs filmek támogatása mellett az a céljuk, hogy "nyissanak ki egy másik ablakot is" a demokrácia érdekében. Ezért azt javasolták Vajnának, hogy ossza meg velük a pénzt, "hiszen közpénzekről van szó". "Meglátjuk, mit válaszol" - mondta Tarr. Majd ugyanazzal zárta a beszédét, amivel kezdte, azaz hogy reméli, objektív volt.

- - -

"Sötét és depresszív" - berlini vélemények a Magyarország 2011-ről

"Nagyon erős volt a filmek hangulata, megérintettek. Nagyon különböző filmek voltak. Mivel nem sokkal a rendszerváltás után Magyarországon éltem, és élnek ott barátaim, tudni szerettem volna, mi most a helyzet. Nagyon tetszett Pálfi György filmje, bár egy csomó célzást nem értettem, az általános benyomásom viszont elég sötét és depresszív" - (Középkorú német hölgy)

Egy kocka Pálfi György Magyarország 2011-es filmjéből

"Nem mindent értettem teljesen, például az átnevezett tér (Moszkva tér - Széll Kálmán tér) üzenete nem volt számomra egyértelmű. Mindegyik filmnek megvan a maga nyelvezete, amivel ki akar fejezni vagy meg akar mutatni valamit. A legeredetibb az volt, amelyikben nem történt semmi (Pálfi György filmje), de az utolsó is tetszett, ami azt mutatja, hogy nincs mit csinálni, csak kiabálni lehet. És nagyon jónak tartom, hogy pénz nélkül is meg tudták így csinálni. Magyarország tudtommal nehéz helyzetben van. Azt mindenképpen előnynek gondolom, hogy EU-tag, így az EU nyomást gyakorolhat rá, és így Magyarország visszatalálhat a demokráciához" - (Középkorú német férfi)

"Mást vártam: a cím alapján úgy gondoltam, hogy dokumentumfilm-jellegű lesz, több politikai tartalommal, de már a film közben átállítottam a gondolataimat és az azt követő beszélgetés során világossá vált számomra, hogy ez nulla büdzséből készült film, ahol a művészek a benyomásaikat mutatják be. Hallottam, hogy a hátam mögött ülők bizonyos képektől sokkolódtak, például, ahol az árvaházi gyerekeket mutatták (Fliegauf Bence filmje). Lehet, hogy ez egy kicsit túlzás volt, mert még talán nem ez a valóság. Aki azt várta, hogy itt megoldásokat vagy egységes képet kap Magyarországról, az tévedett, mert ez egy művészi véleménymegnyilvánulás, és nem egy objektív kép a tavalyi évről. Nekem nagyon tetszett a hajléktalan nőről szóló film, és az is, amikor egy magyar dalt idéznek szerintem egy börtönben vagy egy pszichiátriai intézetben élő emberek" - (Németországban élő fiatal magyar nő)