Boldog születésnapot, Brad Pitt!

Tinilányok szexbálványa, a Harcosok klubja véresen vigyorgó Tyler Durdenje, Tom Cruise vámpírja, Angelina Jolie irigyelt párja, a Coen testvérek idiótája, menő producer és négyszeres Oscar-jelölt, a világ legnagyobb filmsztárja. Brad Pittet köszöntjük ötvenedik születésnapján.

A Hold fia (The Dark Side of the Sun, 1988)

Brad Pitt már majdnem lediplomázott a Missouri Egyetemen újságírásból, amikor otthagyta az egészet, és Los Angelesbe költözött szerencsét próbálni. Statisztált a Nullánál is kevesebb-ben, felbukkant a Dallas négy epizódjában mint Charlie Wade (Shalane McCall) pasija, a 21 Jump Street egyik epizódjában is játszott, aztán megkapta első főszerepét az amerikai-jugoszláv A Hold fiá-ban. Egy különös bőrbetegségben szenvedő amerikai fiút alakított, aki Jugoszláviába utazik a gyógyulás reményében. Pechje volt, mert a balkáni háború kitörése miatt a filmet nem mutatták be, és a '88-ban készült felvételeknek évekre nyomuk veszett, míg '98-ban végre megjelent a film videón.

* * *

Thelma és Louise (Thelma & Louise, 1991)

Ridley Scott filmjében Pittnek csak egy kis szerepe volt mint lopásból élő csavargónak, aki megismerkedik a két főhősnővel, de emiatt kezdték el megjegyezni az emberek az arcát, vagy még inkább a formás felsőtestét a Geena Davisszel közös szexjelenetükből. Davis elmesélte, hogy több jelölt is felmerült a szerepre, de Pitt "annyira helyes volt, hogy a meghallgatáson folyton elrontottam a szövegemet", és számára evidensnek tűnt, hogy Pittet kell választani. A vonzalom kölcsönös volt, mert a forgatáson kis időre össze is jöttek.

* * *

Folyó szeli ketté (A River Runs Through It, 1992)

Robert Redford két fivérről szóló drámájában játszotta első igazán komoly szerepét, és ekkor kezdték a kritikusok is komolyan venni mint színészt. Ő ezzel nem értett egyet, egy '94-es interjúban azt mondta, hogy "nagy volt rajtam a nyomás annál a filmnél, és szerintem ott nyújtottam eddig az egyik leggyengébb alakításomat. Furcsa, hogy pont arra figyeltek fel a legtöbben".

* * *

Tiszta románc (True Romance, 1993)

Pitt a film főszerepére pályázott, de a forgatás ütközött a Kaliforniá-éval, ezért végül csak Dick Ritchie (Michael Rapaport) Floyd nevű szobatársának apró szerepét játszhatta el, ami lényegében abból áll, hogy egy kanapén heverészik, és egy mézesmaciból füvet szív. Állítólag a saját ötlete volt, hogy a figurája nem mozdul el a kanapéról, a füvezés pedig akár önéletrajzi is lehet: még Michael Madsen is szóvá tette, hogy Pitt a Thelma és Louise forgatásán már reggelente beszívott.

* * *

Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire, 1994)

Az Interjú a vámpírral-ban egy megözvegyült férfit alakít, akiből Lestat (Tom Cruise) a kérésére vámpírt csinál. A film forgatása nem tartozik a legszebb emlékei közé: nyomasztotta, hogy a figurája a film nagy része alatt meg akar halni, és nem bírta, hogy egy sötét stúdióban zajlottak a munkálatok, és hosszú heteken keresztül nem is látott napfényt. Egy idő után annyira elege lett, hogy megkérdezte David Geffen producert, hogy mennyit kellene fizetnie, ha menet közben kiszállna a filmből, mire Geffen halálos nyugalommal közölte vele, hogy "negyvenmillió dollárt". Ez elég erőt adott Pittnek a film befejezéséhez.

* * *

Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall, 1994)

Az Interjú a vámpírral-ban nyújtott alakításától olyannyira nem ájultak el a kritikusok, hogy Tom Cruise-zal együtt meg is kapták az év legrémesebb filmes duójának járó Arany Málnát, ezzel a 20. század első felében játszódó családi drámával viszont végleg belopta magát a filmes újságírók szívébe. Peter Travers a Rolling Stone magazinban azt írta, hogy "a kék szemű fiú, aki az Interjú a vámpírral-ban olyan elveszettnek tűnt, most bebizonyítja, hogy vérbeli filmsztár, minden jelenetet lenyúl, amiben csak szerepel".

* * *

Gwyneth Paltrow-kapcsolat (1994–1997)

Paltrow és Pitt körülbelül két évig jártak, és el is jegyezték egymást. Egy 2003-as interjúban Paltrow teljesen magára vállalta a kapcsolat zátonyra futását: "Szerencsés voltam, hogy együtt lehettem egy olyan jó emberrel, mint Brad, különösen abban az időszakban, amikor annyira zűrös voltam. A belső problémáim tették tönkre a kapcsolatot, és emiatt felelősnek éreztem magam, miközben én vágtam a fát magam alatt. Teljesen összezavartam mindent". A színésznő állítása szerint évekbe telt, mire túltette magát a dolgon.

* * *

Hetedik (1995)

David Fincher sötét thrillerje volt Pitt első igazán emblematikus filmje. Az ízlése és az ösztönei már akkor is a helyükön voltak: két momentumhoz annyira ragaszkodott a forgatókönyvben, hogy beleíratta a szerződésébe, hogy nem lehet őket megváltoztatni, (spoiler következik) mégpedig, hogy a film végén a doboznak Gwyneth Paltrow fejét kell rejtenie, és hogy a figurája megöli Kevin Spacey-t. Jól tette, mert az első tesztvetítések után a stúdiófejesek beparáztak, és kevésbé sötétre akarták venni a film végét, de nem tehették meg.

* * *

12 majom (Twelve Monkeys, 1995)

Korábban még sosem láttuk olyan felspannolt őrültnek Pittet, mint itt, látványos alakításáért meg is kapta első Oscar-jelölését. Terry Gilliam így mesélt a szereplőválasztásról: "Brad nagyon el akarta játszani a szerepet, mert teljesen más volt, mint amiket korábban csinált, és nekem is tetszett az ötlet, mert mindig próbálok szembemenni az evidens választással. Pont jó pillanatban kaptuk el Bradet, amikor tele volt minden az arcával, hogy ő 'a legszexisebb férfi Amerikában'. Ezt utálta, és kifejezetten kérte, hogy ne nézzen ki úgy a filmben, 'mint Brad Pitt'. Eltüntettük a szeme kékségét, így a tekintete rögtön teljesen más lett, és keményen dolgoztunk rajta, hogy megváltoztassuk a megjelenését."

* * *

Az unalmas Brad Pitt (1997–2004)

A '96-os Pokoli lecke még elég erős film volt, de utána Pitt elkezdett tipikus, unalmas sztárszerepeket játszani közepes, de legalábbis nem túl izgalmas hollywoodi filmekben. Hét év Tibetben, Ha eljön Joe Black, Az ördög maga, A mexikói, a részben Magyarországon forgatott Kémjátszma és végül a Trója – nem borzasztó filmek, de nem is ezek miatt fog emlékezni az utókor Pitt munkásságára.

* * *

Jennifer Aniston-korszak (1998–2005)

Pitt karrierjének ellaposodása nagyjából egybeesett magánéletének beszürkülésével, azaz a Jennifer Aniston-időszakkal. Ma már egész nyíltan beszél arról az időről, amikor Anistonnal volt: "nem éltem valami izgalmas életet" akkoriban, és "ennek köze volt a házasságomhoz. Próbáltam úgy tenni, mintha a házasságom valami olyasmi lett volna, ami valójában nem volt." Azért hozzáteszi, hogy erről nem Aniston tehet, aki "hihetetlenül odaadó, szeretetteljes és vicces nő".

* * *

Harcosok klubja (Fight Club, 1999)

Nem állítjuk persze, hogy Pitt egyetlen érdekes filmet sem csinált nyolc év alatt, akad néhány kivétel, elsősorban természetesen a Harcosok klubja. A közelmúltban idéztük fel, hogy Fincher kultfilmje a kezdetben közel sem váltott ki egyöntetű lelkesedést, és Pitt is jól emlékszik az első reakcióra: "Edward Nortonnal ültünk be a velencei filmfesztivál éjféli vetítésére, miután megittunk pár italt, és a fesztiváligazgató ült mellettünk az erkélyen. Feliratosan ment a film, és csak mi ketten röhögtünk rajta. Amikor eljutottunk Helena botrányos mondatához, hogy 'az általános iskola óta nem dugtak meg így!', az igazgató felállt, és kiment. És még mindig csak Edward és én röhögtünk, az egész teremben hallani lehetett, hogy két idióta nevet végig az erkélyen".

* * *

Blöff (2000)

Guy Ritchie-nek először csak poénként jutott eszébe, hogy a gengszterfilmjében szerepeltethetné Pittet, mert "milyen vicces, hogy van egy 20 millió dolláros filmsztár, akinek egy szavát sem érteni a filmben", de aztán a poént megvalósították. Pitt azóta sem játszott annyira kattantat, mint itt.

* * *

Ocean's-filmek (2001, 2004, 2007)

Steven Soderbergh első soksztáros, rablóbandás filmje még abszolút élvezetes volt, de aztán a második már kevésbé lett érdekes, a harmadik pedig kifejezetten dögunalmasra sikerült. De legalább minden résztvevő jól keresett velük, és helyénvalónak tűnt Pitt viccelődése már a második résznél, hogy "csakis a pénzért csináltam".

* * *

Mr. és Mrs. Smith (2005)

Erre az aranyos, de nagyjából érdektelen bérgyilkosos komédiára nem emlékezne senki, ha nem ennek a forgatásán szeretett volna egymásba Pitt és Angelina Jolie. Még be sem mutatták a filmet, amikor Aniston beadta a válókeresetet, és napvilágra kerültek az első paparazzofotók Brangelináról. A stúdió aggódott, hogy a közönség bojkottálja majd a filmet Pitt vélelmezett házasságtörése miatt, de ez nem következett be, a Mr. és Mrs. Smith világszerte majdnem 480 millió dollárt termelt.

* * *

Angelina Jolie és az izgalmas Brad Pitt (2006–)

Elég rápillantani Pitt filmográfiájára, és egyértelművé válik, hogy művészileg kivirágzott Jolie mellett. 2005-ben jöttek össze, és 2006-ban már be is mutatták a Bábel-t, ami egy új, a korábbinál sokkal merészebb, érdekesebb korszak kezdetét jelezte Pitt karrierjében. A színész állandó sminkese szerint: "Brad készen állt arra, hogy szárnyaljon, amikor találkozott Angie-vel, akiben egy olyan kalandvágyó embert ismert meg, aki igazán intenzíven megéli az életet. Szerintem ez a tulajdonság megvolt Bradben is, és már várt arra, hogy kibontakoztathassa."

* * *

Égető bizonyíték (Burn After Reading, 2008)

Izgalmas választások: a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007) című 160 perces, meditatív hangulatú western főszerepe után Pitt bevállalta a Coen testvérek Égető bizonyíték-ában a totál idióta fitneszedző szerepét, és megmutatta, hogy képes önfeledt bolondozásra is. Coenék maguk nevezték idiótának a figurát, Pitt pedig úgy nyilatkozott, hogy "miután elolvastam a szerepet, amiről azt mondták, hogy kifejezetten nekem írták, nem tudtam eldönteni, hogy büszke legyek, vagy megsértődjek".

* * *

Becstelen brigantyk (Inglorious Basterds, 2009)

A Benjamin Button különös életé-ről talán elég annyit mondani, hogy papíron érdekesnek tűnhetett, de nem Finchernek való film volt, mindenesetre azért a szentimentális ízlésű Amerikai Filmakadémia megdobta érte egy Oscar-jelöléssel Pittet. Aztán viszont megvalósult a régóta tervezett Tarantino–Pitt-együttműködés. A rendező elmondta, hogy évek óta próbált már Pitt-tel dolgozni, de nem volt számára megfelelő szerepe, ám mire a Becstelen brigantyk forgatókönyvének a végére ért, biztos volt benne, hogy a nácik ellen induló Aldo Raine-t Pittnek kell eljátszania. Jól egymásra találtak, Tarantino állítása szerint az egyik együtt töltött éjszakájuk alatt hat palack bort és "egy szelet hasist" fogyasztottak el kettesben.

* * *

Az élet fája (The Tree of Life, 2011)

A hosszú éveken keresztül érlelődő Az élet fája valószínűleg Pitt eddigi legkevésbé szabályos filmje, amelyben eredetileg csak producer lett volna, a főszerepet Terrence Malick korábban Heath Ledgernek szánta. A látomásos-álomszerű filmben Pitt a rendező apjáról megformált figurát játszik. Kettejük együttműködését azért nehéz elképzelni, mert Malick irtózik a nyilvánosságtól, és évtizedeken keresztül fotó sem készült róla, Pittet és népes családját pedig mindenhova követik a paparazzók. A színész nem titkolta, hogy Malick számára ez a helyzet a forgatás alatt "rettenetesen kellemetlen volt". 2011 meglehetősen jól alakult, Az élet fája megkapta Cannes-ban az Arany Pálmát, az ősszel bemutatott Pénzcsináló című baseballfilmért pedig Pitt begyűjtötte harmadik színészi és első produceri Oscar-jelölését is.

* * *

Z világháború (World War Z, 2013)

Pitt kikészült a forgatáson a rengeteg nehézség miatt (nem utolsósorban attól, hogy a TEK lefoglalta a kelléknek szánt fegyvereiket), de végül teljesen tisztességes zombifilm kerekedett a többször halottnak nyilvánított projektből, ami ráadásul színészi karrierje legjobb nyitóhétvégéjét produkálta az Államokban. Már javában dolgoznak a folytatásán.

* * *

A jogász (2013)

Idén Pitt azt a bravúrt hajtotta végre, hogy az év egyik legjobban ünnepelt és az egyik legdurvábban lehúzott filmjében is szerepelt. A Cormac McCarthy által írt A jogász-t, akármilyen szellemes és stílusos is, sajnos szimbolikus jellege miatt a többség képtelen volt befogadni, pedig az csak hab a tortán, hogy Pitt kifejezetten emlékezetes alakítást nyújt benne. Steve McQueen 12 év rabszolgaság-át (itthon január 2-án mutatják be) ellenben szinte egyhangú ünneplés kíséri, és a film máris az Oscar legnagyobb esélyesének tűnik. Pittnek csak egy kis szerepe van a filmben, viszont producerként is jegyzi, így könnyen elképzelhető, hogy jövő márciusban elnyeri vele élete első Oscarját.