Az idősödő nőket végül mindig elhagyják

A cannes-i filmfesztivál hatodik napján belekukkantunk egy kislány fejébe, megnézünk egy francia szerelmi háromszöget és egy vérfertőző testvérpárt, illetve az utóbbi évek legnagyszerűbb tévésorozatának utolsó epizódját. Valami kovbojos film is lesz.

A második cannes-i hetet az Agymanók című új Pixar-filmmel kezdem. Az egykor tévedhetetlennek tűnő stúdió utoljára nyolc évvel ezelőtt jött ki olyan igazán nagyszerű alkotással, ami nem folytatás volt. A WALL-E-ról beszélek, mert most már nyugodtan bevallhatjuk, hogy a Fel! valóban egy zseniális, rövidfilmként is működő szekvenciával indult, de aztán átment bugyutába azzal a beszélő kutyával meg a pufók kisfiúval. Az Agymanók koncepciója viszont biztatónak tűnik, de le nem írom, mert már úgyis mindenki ismeri.

Agymanók Forrás: Fórum Hungary

Aztán megnézem a legmarkánsabb francia orr tulajdonosának, Louis Garrelnek az első nagyjátékfilmes rendezését. A Magyarországon leginkább az Álmodozók-ból ismert színész korábban rendezett már pár rövidfilmet, a Petit tailleur címűt pont itt Cannes-ban láttam öt évvel ezelőtt (abban az egyik főszerepet az akkor még tök ismeretlen Lea Seydoux játszotta).

Emlékszem, egy olyan lánnyal ültem be rá, aki totál bele volt zúgva Garrelbe, és miután a vetítés végeztével elhagytuk a termet, a partnerem picit felsikoltott, mert ott bandukolt előttünk a szerelme tök egyedül. A lány kitalálta, hogy összeszedi minden bátorságát, és leszólítja a csávót, gratulál neki, vagy ilyesmi, én meg vegyem fel az egészet videóra. Mentünk a meglepően lassan lépegető Garrel mögött úgy négy méternyire, a video már forgott, de a lány végül berezelt, és mégsem mert odamenni hozzá. Úgyhogy van valahol hárompercnyi felvételem Louis Garrel hátáról.

Louis Garrel, Vincent Macaigne és Golshifteh Farahani a Les deux amis című filmben Forrás: Cannes Film Festival

Na, de térjünk vissza az új filmhez! A Les deux amis-ban (Két barát) egy korábbi rövidfilmjéből (La règle de trois) hozta át a főszereplő hármast: Golshifteh Farahanit, Vincent Macaigne-t és saját magát. Az a korábbi rövidfilm különben amiatt is emlékezetes, mert Garrel annak a forgatásán jött össze a káprázatos nevű iráni színésznővel, Golshifteh Farahanival (őt én csak goldfishnek szoktam hívni). Az előtte lévő öt évben Garrel élettársa a nála tizenkilenc évvel idősebb Valeria Bruni Tedeschi (Carla Bruni nővére) volt, szép párnak tűntek, 2009-ben még egy szenegáli kislányt is örökbe fogadtak együtt.

Louis Garrel és Valeria Bruni Tedeschi nyolc évvel ezelőtt Cannes-ban Forrás: AFP/Valery Hache

Csak hát aztán feltűnt a színen ez a bájos iráni csaj, aki kevesebb mint egy hónappal fiatalabb Garrelnél, és Bruni Tedeschi negyvenhét évesen egyedül találta magát. Amúgy mindig ez történik ezekkel a fiatal férfi-jóval idősebb nő felállásokkal a sztárvilágban: egy darabig bizonygatják, hogy milyen jól megvannak együtt, aztán negyvenöt fölött csak ki lesz rakva az asszony szűre, és a fickó inkább egy korban hozzáillő csajjal alapít családot (lásd Demi Moore/Ashton Kutcher/Mila Kunis). Nagy igazságtalanság ez szerintem.

Golshifteh Farahani és Louis Garrel tavalyelőtt Velencében Forrás: AFP/Tiziana Fabi

Szóval megnézem ezt a Garrelt, aztán a Szemünk fénye rendezőnőjének a vérfertőzős új filmjét (Marguerite et Julien), végül pedig A próféta és a Rozsda és csont forgatókönyvírójának a rendezői bemutatkozását (Les Cowboys).

Brühühühühüüüüüüüüüüü Forrás: AMC

De a hétfői nap messze legfontosabb mozgóképét nem is mozivásznon fogom látni, hanem valami laptop képernyőjén, mert egy hotelszobában összegyűlik majd a Cannes-ban állomásozó magyar kontingens fanatikusabb része, és együtt megnézzük a Mad Men legeslegutolsó részét. Ott aztán akkora katarzis lesz, amit egyetlen cannes-i filmtől sem tudnánk soha megkapni.