Jonas Carpignano olasz rendező rögtön az első jelenetben eléri, hogy zsigereinkben érezzük milyen a szinte teljes sötétségben és kaotikus felfordulásban felkapaszkodni egy zsúfolt kamion tetejére. A kézi kamerával felvett szédítő képek, az alig kivehető, felvillanó emberi arcok és szakadozott párbeszédek émelygést keltenek, a kiszámíthatatlanság okozta félelem és szorongás belénk költözik.
Ez a mellkast szorongató, fullasztó érzés a film végéig velünk marad,
pedig mi csak kényelmes székekből nézzük, amit több millióan a valóságban is átélnek.
A Mediterranea főhőse Ayiva, a Burkina Fasóból kivándorolt karizmatikus, céltudatos és felelősségteljes egyedülálló apa, aki a sivatagon és a tengeren keresztül vergődik el Olaszországig, hogy kislánya felneveléséhez elég pénzt keressen. Ayiva hihetetlen ügyességgel találja fel magát a legkilátástalanabb helyzetekben is, és mindig készen áll arra, hogy megfontoltan és bölcsen átvegye az irányítást.
Vele utazik a nála sokkal elesettebb és befolyásolhatóbb barátja, Abas is, akit Ayiva a sivatagi menekülőket kiraboló banditáktól, a lelketlen embercsempészektől és az elsüllyedő csónakból is gondolkozás nélkül kiment. Az ígéret földjének hitt olaszországi kisvárosban azonban már ő sem tudja megvédeni a barátját.
Carpignano egy bevándorlók lakta olaszországi városrészben találta meg az Ayivát alakító amatőr Koudous Seihont, akinek saját története inspirálta a rendezőt. Seihon elképesztő erővel van jelen a vásznon függetlenül attól, hogy éppen narancsokat vagdos le a fáról, vagy a webkamerán keresztül könnyes szemekkel nézi a boldogan táncikáló kislányát.
Ayiva a végsőkig küzd azért, hogy szerződéses munkát és rendes lakást szerezzen, mert csak így maradhat az országban, és hozhatja magával a lányát. Carpignano jóvoltából fájdalmasan megértjük azt is, hogy ennyire hátrányos helyzetből, a jelenlegi állapotok között ez még egy olyan embernek is szinte lehetetlen, mint amilyen a keményen küzdő és talpraesett főhős.
A Mediterranea önmagában is nagyszerű film, de
a jelenlegi helyzetben egyszerűen kötelező lenne mindenkivel megnézetni,
mert bevándorló hősének sorsán keresztül közelebb hozza, és ezáltal átélhetőbbé teszi azt, ami a nálunk is megforduló rengeteg menekülő emberrel történik.
Ayiva életét látva senki sem fogja azt gondolni, hogy bárki is jókedvében adja a fejét az életveszélyes vándorlásra, és mond igent a teljesen kiszámíthatatlan jövőre. A film emellett választ ad jó néhány olyan kérdésre is, aminek ismeretében elfogadóbbak lehetünk a hozzánk érkező emberekkel.