Nagy volt a tülekedés a Saul fia utolsó cannes-i vetítésén

Saul Fia, Cannes 2015
Vágólapra másolva!
Vasárnap negyedszerre vetítették le Cannes-ban az agyondicsért magyar versenyfilmet, a Saul fiát. A híre olyan gyorsan terjedt, hogy óriási tülekedés és hangoskodás közepette lehetett csak bejutni az utolsó vetítésre. Az Origo riportere is ott állt a sorban.
Vágólapra másolva!

Sajnos a repülőgépem csütörtökön nem szerette volna, hogy elérjem a Saul fia sajtóvetítését, majd az ismétlések mindig ütöttek valamit, így kénytelen voltam az utolsó pillanatra halasztani az időközben kisebbfajta cannes-i szenzációvá vált magyar film megnézését.

Röhrig Géza a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

Ennek az a hátránya, hogy az utóbbi pár napban már rengeteget hallottam és olvastam a filmről és több fontos mozzanatot is akaratlanul elspoilereztek a sorban álló ismerősök, valamint amikor Cannes-ban elkezd terjedni, hogy egy film, amitől eredetileg senki nem várt sokat, kiváló, az ismétlő vetítésekre alig lehet bejutni.

Ugyanakkor annyi pozitívum van abban, hogy késve tudtam megnézni a Saul fiá-t, hogy szemtanúja lehetettem annak, hogy Nemes Jeles László filmje három nap alatt tényleg a fesztivál egyik legfelkapottabb filmje lett.

Arany Pálma- vagy Zsűri nagydíja-esélyesként emlegetik, és a kritikusi vélemények alapján a versenyprogram eddigi legjobban fogadott filmje.

A Screen International összesítésében 2,8 csillaggal vezet (négy a maximum, de azt nagyon ritkán osztogatják) a Film francais által felkért kritikusok közül pedig a legtöbben szavaztak neki eddig Arany Pálmát.

A Screen International összesítése az eddig bemutatott cannes-i versenyfilmekről Fotó: Varga Ferenc - Origo

Azt viszont nagyon furcsálltam, hogy a szervezők miért nem számítottak a rohamra, ha előzőleg látták a filmet. Elvégre az oké, hogy elsőfilmesként Nemes Jeles délutáni vörös szőnyeges premiert kapott, amin nyilván nem pávázott ott Naomi Campbell vagy Bai Ling, de az összes többi versenyfilm utóvetítését a négyszáz férőhelyes Salle du Soixantième-ben tartják a díszbemutató másnapján.

A Saul fia viszont két nappal később a jóval kisebb Bunuel terembe szorult. Nem csoda, hogy

a beengedés előtt elszabadultak az indulatok

és a gyengébb belépőkártyás látogatók hangosan fújoltak az elsőbbséget élvező napisajtó képviselőire.

Végül nem tudom, hogy hányan rekedtek kint, de egy sort VIP-vendégeknek tartottak fenn, ahol ott ült például a nagyon szimpatikus címszereplő Röhrig Géza (aki, ha a film nem nyer nagyobb díjat, mondjuk Arany Pálmát, vagy a zsűri nagydíját, biztos befutónak tűnik a legjobb férfi alakítás díjára) valamint Alain Resnais múzsája, Sabine Azéma. Ő egyébként az Arany Kamera-zsűri elnöke, azaz ő dönt arról, hogy melyik a legjobb első film idén Cannes-ban, az összes szekcioból válogatnak, nem csak a hivatalos programból.

A Saul fia könnyen lehet, hogy megnyeri a Arany Kamerát, bár általában, ha a film a fő szekcióban is számíthat elismerésre, akkor az elsőfilmes díjjal inkább más, kevesebb nyilvánosságot kapott rendezőre próbálják ráirányítani a figyelmet. Díjak ide vagy oda, Nemes Jelesnek sikerült a bravúr:

napok óta egész Cannes erről a filmről beszél.