A Lady Macbeth már a címével, a rosszra csábító Shakespeare-szereplőre tett utalással is előrevetíti, hogy itt bizony nem adhatjuk át magunkat önfeledten a romantikus intrikáknak. Keményebb élmény vár ránk, riasztóbb és ridegebb, akár a kies brit mezőket korbácsoló szélvész.
A viktoriánus vidéki Angliában színre lépő Katherine-t (Florence Pugh) épphogy a szabadban kószálástól tiltja el újdonsült férje, Alexander Lester (Paul Hilton), és apósa, Boris Lester (Christopher Fairbank), aki, ha lehet, még a fiánál is jobban megveti menyét.
A fiatal ara sivár elnyomásba, dögletes unalomba csöppen. Úgy kell erőt vennie magán, hogy ne aludjon el ülve a fogadásokon; férje hozzá sem akar nyúlni, legföljebb tisztes távolból maszturbál a meztelen lány látványára. Felüdülés, amikor a két férfit elszólítja otthonról a kötelesség; még üdvözítőbb, amikor Katherine összeakad az új lovászfiúval, Sebastiannal (Cosmo Jarvis). Sebastian egy dúvad – pont rá van szüksége. Hamar egy ágyban kötnek ki.
Láttunk már temérdek kosztümös drámát, sejteni véljük, mi lesz a folytatás. A szerelmesek boldogságának gátat vetnek a fojtogató társadalmi normák; Katherine beleőrül a kényszerű bezártságba. A Lady Macbeth kiindulópontja hasonló – szociális megfelelés kontra szabadságvágy –, mégis képes új szemszögből nézni, új irányba elvinni, ravaszul dekonstruálni a tizenkilencedik századi kamaradrámát. Úgy megfogni, mintha először látnánk ilyet.
Mi van, ha elkezdünk szimpatizálni a főhőssel, ám egyszer csak rémtettre vetemedik? Vajon Katherine a körülmények áldozata, vagy szociopata? Menet közben veszti el erkölcsösségét, vagy kezdettől benne lakozott az amorális kisördög, mint Walter White-ban Heisenberg? Vajon az elfajuló hatalmi játszmák ártatlan járulékos bábja-e Anna, a színesbőrű szolgálólány (Naomi Ackie), vagy maga is aktív intrikus?
A Katherine szerepében brillírozó Florence Pugh az év színészi felfedezettje.
Acélkemény, hajthatatlan, öntudatos. Nem apellál a szimpátiánkra, nem érdekli, mit gondolunk róla. Kicsinyes és akaratos; érzéki és érzéketlen. Fegyvere nem a grandiózus gesztus, hanem a célzott nüansz: kurta, gúnyos nevetései megsemmisítőek.
A filmfeltárja, hogy vezethet tragédiához a viktoriánus díszletek mögötti hierarchia és erőszak, de nem menti fel a ház úrnőjét; szimpatizál vele, de nem állítja be mártírnak. A Lester-házban kibontakozó, groteszkbe hajló, precízen komponált melodrámára Stanley Kubrick is, Park Chan-wook is büszke lenne.
A Lady Macbeth-et Magyarországon először a miskolci Cinefesten lehet megnézni szeptember 13-án és 14-én, az országos mozipremier szeptember 28-án lesz