Woody Allen letiltott filmjében idősebb rendezőre bukik egy 21 éves szépség

Woody Allen négy filmre írt alá az Amazonnal, melyek közül az elsőt, az Egy esős nap New Yorkban-t - és vele az egész megállapodást - rögtön maguk alá temették a MeToo-val újjáéledő régi (annak idején megcáfolt) szexuális zaklatási vádak. Ahogy a Hollywoody történet-ben is a franciáknál robbant kasszát Allen karakterének vakon rendezett filmje, úgy a rendezőt most a valóságban is Európa mentette meg, legalábbis míg Amerikában nem tűzték műsorra az Egy esős nap New Yorkban-t, most idehaza is megérkezett a mozikba.

Kereken ötvenedik filmjét látva viszont megkockáztatjuk, a 83 éves Woody Allen késői munkáinak színvonalán akár javíthatna is, ha nem sikerülne neki minden évben elkészíteni egyet. Allen sosem volt egy Terrence Malick (aki húsz évet is várt a Mennyei napok és Az őrület határán között), 1966-os debütálása óta szinte minden évben láthattunk tőle valamit, de egyre ritkábban van már annyi mondanivalója, mint a Játszd újra, Sam!, az Annie Hall, a Manhattan és a Hannah és nővérei idején.

Timothée Chalamet Forrás: Cinetel

Az Egy esős nap New Yorkban a legsajátosabb (vagy kevésbé hízelgőn: önismétlőbb) filmjei sorát gyarapítja a négyszeres Oscar-díjas szerzőnek. A film, mint címe is elárulja, Allen imádott városában játszódik, amiért ugyanennyire rajong főhőse, Gatsby (Timothée Chalamet) is. A fiú mégis elmenekült egyetemre a metropoliszból, annyira ki nem állhatja szupergazdag anyját (Cherry Jones) és sznob társaságát. Jár egy szintén dúsgazdag családból származó, gyönyörű arizonai lánnyal, Ashleigh-vel (Elle Fanning), aki egy nap megkapja élete nagy lehetőségét: az egyetemi lapnak ő készíthet interjút a legendás rendezővel, Roland Pollarddal (Liev Schreiber).

Elle Fanning, Jude Law és Liev Schreiber Forrás: Cinetel

Az interjúra visszautaznak New York City-be, ahol Gatsby egész hétvégén romantikázna Ashleigh-vel, számításait viszont nem a szakadó eső húzza keresztbe, hanem Roland Pollard, aki komoly alkotói válsága közepén szemet vet a 21 éves szépségre. És nem csak ő tapad Ashleigh-re, hanem a forgatókönyvíró, Ted Davidoff is (Jude Law), valamint egy jóvágású, bulvárhős sztárszínész, Francisco Vega is (Diego Luna). Gatsby azért nem marad társaság nélkül: belefut gimis exe húgába, az időközben gyönyörű nővé cseperedett Shannonbe (Selena Gomez), és persze anyját és elit köreit sem tudja sokáig elkerülni.

Elle Fanning Forrás: Cinetel

Bár a film a MeToo-mozgalom beindulása előtt készült, Allent láthatóan már korábban is foglalkoztatták a szexuális visszaélések: a filmszakma nagyágyúi és éppen 21 éves (egy jelenetben még személyit is mutató) női rajongójuk kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt, legalábbis a művészlélek rendező múzsára, a házasságát sirató író támaszra, az üresfejű színész szexre vágyik, a nő pedig leginkább a hírnevet akarja megérinteni, és végül csalódnia kell. Gatsby azon morfondírozik, vajon mit esznek a nők az idősebb férfiakon, a film azonban nem ad válaszokat efféle kérdésekre, Allen inkább főhőse jellemfejlődésére fókuszál.

Elle Fanning Forrás: Cinetel

A karakter meglehetősen tipikus alteregója Allennek: neurotikus, koravén, melankolikus és szellemes humorú entellektuel, régi filmek és korok rajongója, aki előtt ezúttal nem is a két nő közti választás tornyosul a legnagyobb kihívásként, hanem a szüleivel és értékrendjükkel való szembenézés. A buborékban nevelkedett főhős egyfajta megkésett felnőtté váláson esik át (amire pedig rímel, hogy közben Ashleigh is veszít illúzióiból). A 23 éves, máris Oscar-jelölt Timothée Chalamet (Szólíts a neveden, Csodálatos fiú) ideális alleni főhős, nagy kár, hogy hiába várjuk majd a következő közös filmjüket (legalábbis a gázsiját ő is jótékony célra adományozta a MeToo nyomására). Nem marad el tőle alakításban az egyik ámulatból másikba eső, a sztároktól megbabonázott Elle Fanning (aki egyébként pont 21 éves, mint a karaktere) és a felvágott nyelvű, érzékien vonzó hősnőt alakító Selena Gomez sem.

Ahogy mondani szokás, a szerzői rendezők mindig ugyanazt a filmet készítik, és ki példázná ezt jobban, mint a híresen nosztalgikus és egocentrikus Allen, akinek új filmjében a színészgárda jelenti a legfőbb újdonságot. És a rengeteg eső: Gatsby persze korántsem az első alleni hős, aki imád esőben sétálni (neurotikussága dacára fittyet hányva a megfázás veszélyére), de az eső még sosem kapott ilyen fontos szerepet Allen-filmben (legalábbis a címet is ez dominálja). A film javarészében úgy esik, mintha dézsából öntenék (esőgéppel, súlyos cseppekben), ami e sorok írójára különös hatással volt: a stáblista legördülésekor csak arra tudtam gondolni, hogy "de szörnyű lesz kimenni ebbe a pocsék időbe", így aztán meglepetésként ért, hogy odakint semmi nyoma esőnek. Az eső tehát egészen biztosan nincs mindenkire olyan romantikus hatással, mint Woody Allenre, és az is sokat elmond a filmről, hogy én legfeljebb erről fogok emlékezni rá.