Hetvenöt évvel ezelőtt mutatták be Carol Reed lázálomba forduló thrillerét, az Egy ember lemarad című brit film noirt, amely egy meghasonlott, rablás közben megsebesült IRA-tag odüsszeiáját mutatja be.

Carol Reed 1947-es filmje valójában olyan, mint egy expresszionista lázálomba forduló görög tragédia. Johnny McQueen (James Mason) egy közelebbről meg nem nevezett ír radikális csoport (az IRA) vezetője egy közelebbről meg nem nevezett ír városban (Belfast). Fél évvel korábban szökött meg a börtönből, s bár már rabsága és hat hónapnyi bujkálása alatt kételyei támadtak, hogy tán az erőszak nem a legmegfelelőbb eszköz az ír szabadság kivívására, három társával mégis kirabolja egy ipari malom pénztárát, de izgalma és tétovázása miatt megsebesíti egy őr, akit dulakodás közben megöl.  

Egy ember lemaradForrás: criterion

A sebesült Johnny kiesik a helyszínről menekülő autóból az egyik hirtelen bevett kanyarban – a társai pedig nem tudják visszasegíteni, mert a férfi elfut, és először egy légvédelmi pincében húzza meg magát, majd a vérveszteség és sebláz miatt sokszor hallucinálva, kitaszítottságtól és kételyektől gyötörve vándorol az éjszakában, hiába keresve menedéket az őt üldöző rendőrök elől, amíg rá nem talál a barátnője, Kathleen (Kathleen Ryan), aki megpróbálja egy hajó fedélzetére feljuttatni. A kikötő felé vezető úton megjelennek a rendőrök – Kathleen előveszi a fegyverét, és a semmibe célozva kétszer meghúzza a ravaszt, hogy együtt vesszen oda szerelmével a rendőrsortűzben.

A Frederick Laurence Green 1945-ben megjelent regényéből készült Egy ember lemarad az "ír vonatkozású" filmek klasszikusa, és a brit film noir iskolateremtő alkotása. Carol Reed két évvel későbbi remekművéhez, A harmadik ember-hez, és annak "utánérzéséhez", az 1953-as The Man Between-hez hasonlóan a stílusirányzat izgalma és a mélyben húzódó örökérvényű erkölcsi dilemmák, a magány és reménytelenség, a tehetetlen belenyugvás témái, valamint a modern ember halálba tartó vándorlásának baljós nagyvárosi kulisszái teszik ma is izgalmas alkotássá – és jóval kevésbé a film politikai dimenziója. 

Egy ember lemarad (James Mason)Forrás: criterion

Mindhárom filmben megszállt, szétszabdalt városokban bolyonganak az antihősök: A harmadik ember-ben a második világháború után megszállási övezetekre osztott Bécs, a The Man Between-ben a kettévágott Berlin, az Egy ember lemarad-ban a brit fennhatóság alá tartozó Észak-Írország fővárosa, Belfast a helyszín. Bécs az 1955-ös osztrák államszerződéssel visszanyerte függetlenségét, Kelet- és Nyugat-Berlin 1990-ben újraegyesült (az 1961-ben épített falat lebontották), 2005-ben az IRA vezetése bejelentette, hogy felhagynak a fegyveres akciókkal, s azóta Belfast is békésebb várossá vált. Reed nagyvárosi odüsszeiái mégis, ma is elevenen hatnak, de nem azért, mert annyira pontosan érzékeltetik a történelmi korszakot, amelyben készültek – hanem mert jóval túlmutatnak azon.

Az Egy ember lemarad esetében a nagyváros az elkerülhetetlen, sorsszerű erkölcsi besározódás és a végtelen magány helyszíne. Robert Krasker operatőr mesteri képsorain már jóval a végzetes dulakodás előtt hallucinatív erővel jelennek meg Belfast utcái és belső terei: a madártávlatból (vagy a cselekmény idejére való tekintettel, akár egy bombázó fedélzetéről) láttatott város imbolyogva mozgó nagytotálja; a többször is az idő fenyegető múlását jelző, torzult perspektívákból fényképezett Albert-óratorony; a szűk sikátorok; a főszereplő sorsával együtt "helyéből kidőlő" gyárkémény; a zaklatottan cikázó villamossínek és macskaköves úttestek vagy a szorongató, fullasztó kis szoba, ahol Johhny ismerteti a rablás tervét.

Egy ember lemaradForrás: criterion

Reed filmjének főszereplője kívül esik a hétköznapi normalitáson, radikális republikánus, rabló és gyilkos, akinek éjszakai vándorlása a halál felé vezet – általánosabban, az Egy ember lemarad az elmagányosodó, semmibe vetett, morális bizonytanságban élő, egzisztencialista modern ember példabeszéde. 

A végzetes éjszaka alatt Johnny több emberrel is kapcsolatba kerül – de mindenkinek, még azoknak is, akik szimpatizálnak a republikánusok ügyével, megvan a maga oka, hogy megtagadja tőle a segítséget, és a látomásoktól, hagymázas gondolatoktól gyötört haldokló Johnny kénytelen megérteni, hogy voltaképpen egyedül áll a világban, legfeljebb a halálhoz kaphat maga mellé társat.

Egy ember lemarad (James Mason és Kathleen Ryan)Forrás: criterion

Reed eleve ügyesen kiemelte a történetet az észak-ír radikális szabadságharc konkrétumaiból. Nem pusztán azzal, hogy a filmben egyetlen szereplő sem nevezi nevén az IRA-t. Hanem rögtön a cselekményt a stáblista után felvezető szöveges interttel. 

A történet egy észak-írországi városban zajló politikai zavargások hátterében játszódik. Nem a törvény és az illegális szervezet harcával foglalkozik, hanem csak az emberek szívében dúló konfliktussal, amikor váratlanul belekeverednek  – szól a szöveges felvezető, amely egyszerre nevezi meg és teszi világossá a néző számára a történet politikai hátterét, de rögvest ki is vonja onnan, egyértelművé téve, hogy a látottakban az általánosabb pszichológiai és társadalmi vonatkozások a fontosak. 

A korabeli közönség és a frissen megalakult brit filmakadémia is értette Reed általánosabb érvényt célzó üzenetét: a film 1947-ben a nyolcadik helyre került a 10 legsikeresebb alkotás között a brit mozikban, és elsőként nyerte el az azóta az egyik legrangosabb filmes elismerésként emlegetett BAFTA-díjat. 

Márpedig mégis egy olyan filmről van szó, amelynek központi alakja finoman szólva is britellenes. 

Igaz, az Egy ember lemarad nagyon is szem előtt tartja az angolok szemszögét. A kerettörténet legalábbis britpárti: az ír republikánus épp azután követ el rablást és gyilkosságot, hogy már nem annyira biztos abban, az erőszak a megfelelő eszköz a politikai célkitűzések megvalósításához – vagyis a kételyei hamar beigazolódnak: a terrorista módszerek elkerülhetetlen velejárója az ártatlanok halála is. Majd látjuk sorban elbukni Johnny társait, végül őt magát és szerelmét – a film konkrét politikai üzenete tehát világos: az IRA tagjai (legyenek bár magánemberként mégoly szimpatikusak) bukásra vannak ítélve, az ügyüket nem lehet erőszakkal érvényre vinni.

Egy ember lemarad (Kathleen Ryan és James Mason)Forrás: criterion

Ez persze csak a kerettörténet. James Mason kiváló alakítása, Robert Krasker expresszionista fényképezése, az izgatott vágások (Fergus McDonell), William Alwyn feszültségteremtő kísérőzenéje – és mindaz, ami a tökéletességig emeli Reed rendezését, egyetlen célt szolgálnak: az ember önmagával való végső szembenézésének spirituális ábrázolását.

Reed filmjének legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes kijátszani a néző politikai meggyőződéseit, egy pillanat alatt szimpatikussá teszi Johnnyt mindenki számára, és szinte az utolsó jelenetig ügyesen fenntartja a férfi megmenekülésébe vetett nézői hitet. Mert a nagyvárosi néző óhatatlanul magára ismer: épp így vándorol, keres menedéket, és reméli, hogy végül lesz, aki felemeli magához és begyógyítja sebeit, eloszlatja kételyeit.