Jean-Luc Godard 1930. december 3-án született Párizsban. Pályája kezdetén filmkritikákat írt a Cahiers du Cinéma című filmes szaklapba, 1956-ban már a legjelentősebb francia filmkritikusok közé tartozott. Ami azonban jobban érdekelte, az a filmkészítés volt.
Első nagyjátékfilmje, az 1960-ban Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével készült Kifulladásig a francia új hullám emblematikus alkotása lett.
A hatvanas évektől olyan klasszikusssá vált filmjei születtek, mint az Anna Karina főszereplésével készült Éli az életét, amely 1962-ben elnyerte velencei filmfesztiválon a zsűri különdíját, vagy a szintén Jean-Paul Belmondo és Anna Karina főszereplésével készült Bolond Pierrot és Az asszony az asszony, A kis katona, a Külön banda, A megvetés, az Alphaville és a Week-end.
Ekkorra a hírnév már annyira szárnyára kapta, hogy Hollywoodból megkeresték, rendezze meg a Bonnie és Clyde című, sikerszagú filmet. Godard nemet mondott. Ismertebb filmjei még a Made in USA, a Két-három dolog, amit tudok róla, A kínai lány, a Hímnem-nőnem, a Minden rendben, és az Új hullám.
Godard volt a legmerészebb a francia új hullám rendezői között.
Filmjeit mindig viták követték, az újítások végigkísérték pályafutását. Egy anekdota szerint, amikor egyszer rákérdeztek, hogy szerinte egy filmnek vajon kell-e, hogy legyen eleje, közepe és vége, azt válaszolta: persze, de nem feltétlenül ebben a sorrendben...
A világ filmművészetére nagy hatást gyakorló, rendkívül gazdag életműve több mint öt évtizedet fog át.
Számos filmes díjjal ismerték el, 1995-ben Locarnóban életműdíjat kapott, 2007-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2010-ben pedig az amerikai filmakadémia az Oscar-életműdíjat ítélte oda a francia rendezőnek. A francia film legendájáról 2017-ben életrajzi filmet forgatott Michel Hazanavicius, az öt Oscar-díjjal jutalmazott A némafilmes rendezője.