A románok válságban is csinálják a fesztivált

A 300 ezres lakosú Kolozsvár minden nyáron olyan világszínvonalú filmfesztiválnak ad otthont, amilyenről itthon csak álmodhatunk. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) 47 országból több mint kétszáz alkotást vetítenek, idén élő DJ-szett kíséretében mutatták be Fritz Lang legendás Metropolisának eddigi legteljesebb változatát, de a magyar jelenlét is erős. A népszerű román színészeket is felvonultató Bibliotheque Pascalt hatalmas várakozás övezte, Mundruczó A Frankenstein-terve pedig Cannes után itt tekinthető meg először. Az idei díszvendég Wim Wenders, a zárófilm pedig a Ceasescuról szóló háromórás dokumentumfilm. Helyszíni tudósítás.

Nyitóvetítés a Hősök terén, 1320 produkció (rövidfilmekkel együtt) összesen 77 helyszínen, vetítések a Művészetek Palotájában és a Nemzeti Színházban, a filmes világ legalább ezer meghívottja, az államfő köszöntő beszédet mond a díjkiosztó ünnepségen - budapesti méretekre nagyítva így nézne ki a TIFF.

A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál nevű dzsemborit már kilencedik alkalommal rendezik meg az Erdély fővárosának számító helységben. Az alapítók, a kolozsvári születésű Tudor Giurgiu producer-rendező és Mihai Chirilov filmkritikus viszont épp azért döntött 2001-ben a helyszín mellett, mert tapasztalatuk szerint egy Bukarest vagy Budapest méretű városban jelentőségét veszítené a fesztivál.

Kolozsváron így már kilenc éve minden a filmről szól június első hetében, de ami az illetékes elvtársakat illeti - Tudor Giurgiu szerint -, ők nem eléggé elkötelezettek. A fesztivál igazgatója a múlt pénteki megnyitón elmondta, hogy míg a filmekből szűkebb válogatást bemutató Szeben önkormányzata 4 millió lejjel (265 millió forinttal) támogatta a rendezvényt, a fő helyszín döntéshozói ennek csak a tizedét szavazták meg. A producer célzott arra is, hogy így nehéz lesz elérnie Kolozsvár önkormányzatának, hogy - mint tervezi - Európa kulturális fővárosa legyen a település tíz év múlva.

A romániai mozihálózat egyébként sanyarú helyzetben van, évről évre csökken a hagyományos mozik száma - a fesztiválvárosban például a hét belvárosi mozi közül három maradt. A magyarországi rendszerhez hasonló, intézményesített művészfilm-forgalmazás gyakorlatilag nem létezik. Igény viszont van a nemzetközi filmtermés krémjére - legalábbis a fesztivál tíz napja alatt. Idős kolozsvári hölgyek és urak nosztalgiával emlegetik, hogy a kilencvenes évek egypár blockbusterét leszámítva utoljára a hetvenes években látták ennyire tömve a mozikat és azt, hogy a jegyek egy-egy vetítésre már napokkal korábban elfogynak.

Ez volt a helyzet az idei, május 28-án startolt kiadás eddigi legnagyobb eseményén, a legendás Metropolis restaurált s így 170 percesre bővült változatának bemutatóján. A sci-fi ősének számító mozi talán a filmtörténet leggyakrabban megcsonkított, újra- és újravágott alkotása. Eredetileg mintegy 200 perc volt Fritz Lang disztópia-némafilmjének hossza, de már némileg rövidítve mutatták be, ám ezt a változatot hosszú évtizedeken át elveszettnek hitték. A Friedrich-Wilhelm-Murnau-Stiftung 2001-ben készült el egy 120 perces, restaurált verzióval, de 2008-ban a Buenos Aires-i filmmúzeumból előkerült egy még teljesebb változat, így további harminc perccel lett hosszabb a mű.

A Metropolis-vetítés közönsége

Kolozsváron ezt a változatot mutatta be a TIFF német kulturális alapítványok támogatásával - az eseményre zsúfolásig telt a város legnagyobb, ezer férőhelyes moziterme, de úgy, hogy az ülőhelyekről lemaradt nézők megtöltötték a közlekedőfolyosókat is. A bemutató világpremiernek számít, mert idén februárban Berlinben és Frankfurtban az eredeti zenével volt látható a mű, Kolozsváron viszont Antonio Bras élő DJ-produkciója kevert alá ambient, downtempo, industrial és trance ritmusokat, rockzenei hangmintákkal fűszerezve. Bras soudtrackje csak fokozta azt a hatást, hogy nem filmtörténeti relikviát látunk, hanem olyan, a moziszékhez szögező, időtlen mesterművet, ami a húszas-harmincas évek értetlensége után most futotta ki magát igazán. Ami a vetítés után következett, azt a 20. század közepi pártkongresszusi tudósítások modorában így lehetne jellemezni: hosszan tartó, szűnni nem akaró taps.

Antonio Bras a Metropolis-vetítés alatt DJ-zik

Szerdától magyar vonatkozású különleges eseményekkel bővült a TIFF. A már hagyományosnak számító magyar napon a kolozsvári fesztiválkedvencnek számító Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal-ját vetítették ugyanott, ahol a Metropolis-t (ebből látható, hogy a szervezők tömegekre számítottak). A filmet maga a rendező mutatta be, és amúgy nem csoda, hogy ekkora várakozás övezi, hiszen Hajdu a román filmszínészet legjobbjaiból castingolt.

Hajdu Szabolcs és Mátyássy Áron a magyar nap sajtótájékoztatóján

A szervezők továbbá azzal büszkélkedtek, hogy "egyenesen a cannes-i vörös szőnyegről" érkezett szerda estére Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című alkotása. A film a fesztivál legkülönlegesebb helyszínén, egy 17. századi épület tágas, négyszögű udvarán volt látható - tapasztalatunk szerint ezen a szabadtéri helyszínen a legjobb a hangzás és a vetítés minősége. Szintén a magyar napon láthatta a közönség a tavalyi Szemle-nyertes Utolsó idők-et, a Nem vagyok a barátod-at, a Kaméleon-t és a Puskás, Hungary című dokumentumfilmet - ez utóbbit szintén szabadtéri helyszínen, a Fő téren, a restaurálás alatt álló Mátyás-szobor szomszédságában.

Csíkos Kitty, Mundruczó Kornél és Frecska Rudolf a cannes-i vörös szőnyegen tíz napja

A magyarországi filmőrülteknek még nem késő átszervezniük a hétvégi programjukat. Szerdán érkezett Kolozsvárra a fesztivál díszmeghívottja, Wim Wenders. A közönség a Kívül tágasabb című, 2005-ös filmjének vetítésén (a Bibliotheque Pascal után) találkozhatott a rendezővel, aki még pár napot marad a városban, ugyanis mesterkurzust is tart, és szombaton átveszi a TIFF életműdíját.

A szervezők szerint idén kifejezetten olyan filmes személyiséget - és nem sztárt - hívtak meg, aki nemcsak a fesztivállátogatók fotóiért verseng (mint tavaly Claudia Cardinale), hanem akivel el lehet beszélgetni a rendezésről, az európai művészfilmről, a független filmgyártás kulisszatitkairól. Wendersnek három filmje látható ezekben a napokban: a már említett Kívül tágasabb-on kívül az 1991-es Világ végéig (Until the end of the world) és az 1980-as Nick filmje (Nick's Film). A TIFF legnagyobb bohémja, Mihai Chirilov művészeti igazgató elmondása szerint azért válogatta be pont ezt a három filmet, mert ezek esetében inkább valószínű, hogy még nem vadászta le valamelyik fájlmegosztó oldalról a filmbarát közönség.

Sam Shepard, Wim Wenders és Jessica Lange a Kívül tágasabb forgatásán

Kolozsvár a TIFF alatt mutatja a legjobb arcát. A belvárosban és a plázamozikban egyből ki lehet szúrni a fesztiválozókat. A résztvevők életkora tizenkét évtől a kilencvenig terjed - az előbbi korosztálynak gyerekfilm-sorozat, az utóbbinak régi idők mozijai pörögnek. A nagy klasszikusok közül élő zenekari kísérettel lehetett például látni két Drakula-verziót 1931-ből, és Emeric Pressburger 1948-as moziját, a Vörös cipellők-et.

Közönség a Vörös cipellők vetítésén

A hétvége nagy durranásai a szabadtéri vetítések lesznek, mert végre kora nyáriasra fordul az idő. A fesztivál zárófilmje is a hivatalos cannes-i programból érkezik (a Riviérán versenyen kívül vetítették). Andrei Ujica több száz órányi felvételt nézett végig Románia 1989-ben kivégzett despotájáról, így állt össze a háromórás Nicolae Ceausescu önéletrajza. "Végső soron a diktátor nem egyéb, mint olyan művész, akinek lehetősége van az önzését teljes mértékben érvényesíteni a gyakorlatban. Csak esztétikai kérdés, hogy Baudelaire-nek, XIV. Lajosnak vagy Nicolae Ceausescunak hívják" - mondja filmjéről a rendező, aki eddig soha be nem mutatott képsorokat halászott elő a román közszolgálati tévé, a TVR és a nemzeti filmarchívum, az ANF tekercsei közül.

Egy kocka a Nicolae Ceausescu önéletrajza című filmből

Jellemző a TIFF merészségére, hogy egy ilyen eposzi hosszúságú, erősen politikai töltetű dokumentumfilmmel zárja a fesztivált - és a korábbi kilenc év tapasztalatai alapján a szervezők számíthatnak arra, hogy ismét több százan rekednek a mozin kívül, és a vetítés végére sem csappan a nézőszám. Értékelésünk elfogult, de mivel a TIFF filmünnep, nehéz fogást találni rajta - melegen ajánlható azoknak, akik az eddigiektől valami teljesen elütő Erdély-emléket szeretnének begyűjteni június 6-tal bezárólag.