Bővül a mangalica és a szürkemarha piaca

Vágólapra másolva!
A magyar állattartás jövőjét az őshonos fajták jelenthetik természetes tartási módjuknak köszönhető magas minőségükkel, amelyre egyre nagyobb igény mutatkozik világszerte. A mangalica sertés és a szürkemarha iránti keresletnek csak a közel kétszeres ár és az állomány lassú növekedése szab határt.
Vágólapra másolva!

A mangalica és a szürkemarha fő erőssége abban rejlik, hogy jól tűrik - illetve igénylik - a természetes tartási körülményeket. Ennek köszönhetően húsuk magasabb élvezeti értéket biztosít az ipari fajtákénál, és nagyobb arányban tartalmaz vitaminokat, vasat és ásványi anyagokat - mondta Nógrádi Katalin, az [origo] dietetikus szakértője.

Az egészséges táplálkozás sarkalatos kérdés napjainkban, a fogyasztókban kialakult az igény a természetes termékek iránt, a magasabb ár azonban korlátozza a piacot.

Az árkülönbség legfontosabb oka, hogy az őshonos fajták lassabban - közel kétszer annyi idő alatt - érik el a vágósúlyt, mint korszerű társaik, ezt pedig meg kell fizetni a tenyésztőknek. A mangalica élősúly alapján mért, kilogrammonkénti felvásárlói ára 340-350 forint, szemben a modern sertés 270-290 forintos árával. Sertéshúst 800 és 1890 forint között vásárolhatunk a kiskereskedelemben, míg a mangalica kilogrammonkénti ára 1200-tól 2800 forintig terjed. A szürkemarha ára 1500 forintnál kezdődik, míg a bélszínért 4500 forintot kell fizetnünk, ami 500 forinttal drágább az ipari marhánál - derült ki az [origo] piaci körképe során.. Ennek tudható be, hogy ugyan nagy az érdeklődés, de az értékesítéseknek kevesebb, mint 10 százalékát teszik ki az őshonos húsáruk.

A minőségi különbség a mangalica esetében a hús zsírtartalmának finom, márványos jellegű eloszlásában és a különleges ízben rejlik, amely kitűnő pecsenye és pörkölt alapanyaggá teszi azt. A magasabb zsírtartalom csak a tőkehúsra jellemző, a feldolgozott termékeket - mivel általános előírt arányok alapján készülnek - mindössze jobb kulináris értékük különbözteti meg az ipari fajtáktól.

A szürkemarha rendkívül jó igásállatnak számított: szikár termete miatt húsának szárazanyag tartalma magas, jóval kevesebb vizet tartalmaz az ipari fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során. További értékes tulajdonsága, hogy a legeléskor elfogyasztott ősgyeppel és gyógynövényekkel a szervezetbe kerülő értékes anyagok a húsban is megtalálhatók.