Drasztikus csökkentésre szorul az európai acéltermelés

Legalább 25 százalékos csökkentésre lenne szükség az európai acéltermelésében a szektorban a gyártókat képviselő szervezet szerint. A cégek már így is komoly költséghátrányban vannak a globális versenytársakhoz képest, amit a politikailag támasztott termelés fenntartási nyomás csak tovább erősít.

Legalább 25 százalékkal kellene csökkenteni az összeurópai acélkibocsátást, véli Wolfgang Eder, az európai acélipari gyártók szervezetének elnöke. Eder szerint a csökkentés elkerülhetetlen, ha a nagy cégek továbbra is meghatározó szerepet szeretnének játszani a globális acélpiacon.

A szervezet felmérése szerint évente megközelítőleg 210 millió tonna kibocsátással rendelkeznek az európai társaságok, ebből pedig 40-50 millió tonna eladatlan marad, ami a nagyjából 25 százalékos túltermelésnek felel meg. Az OECD felmérése 2007-től 2011-ig vizsgálta a termelést, amikor is éves szinten 26-123 millió tonna felesleg keletkezett a gazdaságban.

A termelés tehát valamilyen módon csökkentésre szorulna, azonban a kormányok, illetve politikusok sok esetben megakadályozzák a szektor leépítését, mivel stratégiai szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak számukra. A világ legnagyobb acélipari cége, az ArcelorMittal az elmúlt év végén ütközött ellenállásba a francia kormánnyal, amikor napvilágot látott az a hír, hogy a Florange városában lévő egységének egy részét be kívánja zárni.

Eder szerint a kormányoknak nem a piaci környezet következtében megvalósuló gyárbezárások, valamint létszámleépítések ellen kellene harcolnia, hanem megteremtenie azokat a piaci feltételeket, amiben az európai vállalatok hatékonyan tudják felvenni a versenyt globális versenytársaikkal.

Az európai acélipari cégek elsősorban a béreket terhelő magas járulékok miatt kerülnek versenyhátrányba, de az észak-amerikai cégek a villamos-energiáért, valamint a gázért is kevesebbet fizetnek a palagáz forradalom miatt, mint európai versenytársaik.

Mi az a palagáz?

A palagáz (angol nevén: shale gas) olyan hagyományos gáz, ami talaj alatti pala képződmények apró üregeiben, csatornáiban, réseiben található. Az innovatív fejlesztések révén ma már könnyedén kibányászható a nyersanyag, leginkább hidraulikus repesztéssel. Az eljárás során először függőlegesen lefúrnak a talajba, majd horizontális irányba folytatják a fúrást. A kialakuló "lyukba" a csöveken keresztül különböző vegyi anyagokat juttatnak, amivel hajszálrepesztéseket végeznek a talajban. Ezután a kiszabaduló gázt pedig kivezetik, összegyűjtik. Ez a kitermelési módszer leginkább az USA-ban támogatta a gázkitermelés felfutását. Egy ilyen rendszer felépítése 20 millió dollár körüli összeget emészt fel, ugyanakkor problémát jelent, hogy gyors a kutak kiszáradás sebessége. A Post Carbon Institute kalkulációi szerint 24 hónapon belül az ötödére zuhan vissza a kutak teljesítménye.

A változások viszont úgy néz ki lassan elkezdődnek a vállalatoknál, a csalódást keltő negyedéves számokat nemrég közzétevő német ThyssenKrupp például az elmúlt hónapban jelentette be költségcsökkentési tervét.

A szakember szerint az elkövetkező 5 év kardinális lesz az európai társaságok számára, akik kedvezőtlen piaci feltételek mellett teljesen a háttérbe szorulhatnak a globális piacon, komoly károkat okozva ezzel az egész európai reálgazdaságnak, ha nem történik valami változás.