LinkedIn, a félreismert segítő

2013.08.28. 09:57

A közösségi hálózatok között a LinkedInre szokás úgy tekinteni, mint az unalmas rokonra, aki a családi ünnepségen unalmas öltönyében álldogál a sarokban, és magányos, mert senki nem jár arra, akinek unalmasan mesélhetne az unalmas munkájáról. Ha így áll a helyzet, nem sokat várhatunk tőle. Holott az üzleti életben a LinkedIn az egyik leghasznosabb, leggyümölcsözőbb felület. A tévhitekről Pécsi Ferenc digitális médiaszakértővel beszélgettünk.

Pécsi Ferenc digitális médiaszakértőForrás: LinkedIn

Mit rontunk el, ha a LinkedInről van szó?

A leggyakrabban alapvetően félreértelmezzük. Bár nagyon sokan regisztrálnak, mert valahogy elterjedt, hogy ez fontos lehet, itt meg is áll az aktivitás. A többség online önéletrajz-gyűjteménynek tekinti, ahol igyekszik azokkal a módszerekkel ismerősöket gyűjteni, amelyeket a gyakran látogatott közösségi oldalakon megszokott. Annyi világos, az a feladat, legyen profilja, majd gyűjtsön ismerősöket. El is készül egy többnyire unalmas profil, el is kezdődik a gyűjtés, majd megállapítja, itt nem történik semmi, ez semmire sem jó. A magyar felhasználók nagy többsége regisztrál, majd hónapokig, olykor évekig az oldal felé sem néz. Tartok tréningeket, ahol ez rendre kiderül. Márpedig így nem működik.

A Linkedin nem álláskereső, hanem kapcsolatépítő platform. Az álláskeresés egyik legfontosabb eleme is a kapcsolatépítés. Ha innen lesz állásom, az csak a kapcsolatépítés hiányának a következménye. Nagyon késő egy vállalkozónak vagy reménybeli munkavállalónak akkor belekezdenie a profilépítésbe, amikor épp munkanélküli. Rengetegféle kapcsolatra lehet szüksége a marketingtől az értékesítésig. A Linkedin olyan, mint egy rendezvény, ahol kizárólag networking-szándékkal jelenünk meg, de erre a nemszeretem eseményre még csak el sem kell menni. Elég azt látni a hálózatban, ki kit ismer, hogy tud bemutatni ennek vagy annak. És ebben verhetetlen: ha kiszemeltem magamnak egy céget, ahol állást szeretnék kapni, roppant körülményes azt megguglizni, ki ott a HR-es. A Linkedinen azonban az is látszik, van-e a HR-essel közös ismerősünk. 

Hogyan érdemes elkezdeni az álláskeresést?

Irányított beállításokkal meg lehet találni, adott végzettséggel, készségekkel hol van esélyem. Ha pedig HR-es vagyok, hozzávetőlegesen be szeretném és be is tudom határolni, honnan akarok meríteni.

Hogyan kell kialakítani az ütős profilt?

Először is lássuk magunk előtt, miben tud segítségünkre lenni a LinkedIn: álláskeresésben és kapcsolatépítésben, mindezt pedig úgy, hogy bizalmat is ébresszek. Aki a profilomra kattint, hadd lássa, kicsoda, micsoda vagyok, hadd legyen annyira képben rólam, amennyire csak lehet. Profi benyomást kell keltenem, mint egy állásinterjún. És ahogy interjúra nem megyünk strandpapucsban, a profilkép is legyen hivatalos, teljesen normális. A macska és a bikini a Facebookon megállja a helyét, itt nem. Aztán meg kell tudni jól fogalmazni, mivel foglalkozom és miben vagyok jó, de úgy, hogy elüssön a millió hasonlótól. Sokan összekeverik a “ki és mi vagyok” kérdést a “mi a jelenlegi munkaköröm” kérdéssel. Az, hogy könyvelő vagyok, nem elég. Ellenben ha azt írom, könyvelő vagyok 15 éves vezetői gyakorlattal, folyékonyan beszélek japánul és középfokú nyelvvizsgám van finnből, minden részlet megjegyezhető. Olyan ez, mint az újságban a főcím. Az a fontos, hogy legyen benne a lényeg. Legyen vonzó, és mellette persze legyen igaz. Minden kis füllentés és túlzás százszorosan megbosszulja magát.

Melyek a gyakori hibák?

Nagy problémát jelent, hogy a magyar felhasználók csak csekély hányada tudja jól alkalmazni a summary szekció előnyeit. Ezt a részt ki lehet hagyni, sokan meg is teszik, pedig bizonyos szempontból a summary a profil lényege. Itt kell összefoglalni néhány sorban mindazt, ami lejjebb következik részletesen. Ez a boksz helyettesíti a motivációs levelet. A többi felsorolás-jellegű.

Miért ugorjuk ezt át?

Mert nem automatikusan kitölthető, mert munkás, mert itt írni kell, megszerkeszteni egy kisebb összefüggő szöveget. Nem véletlenül nem kötelező. A felhasználók gyakran összetévesztik a munkahelyüket és azt, mihez értenek. A címsorba még nem kell beleírni azt a cégnevet, amelyik éppen foglalkoztat, mert ennek rólunk kellene szólnia, kivéve ha a sajátom, vagy világnagyság, tehát minimum a Google. De ha harmadik beosztott vagyok Iksz BT.-nél, annak nincs jelentősége.

Miért ennyire fontos az eleje? Az ember azt hinné, a munkahelyei és a készségei árnyaltabb képet adnak a szakmai múltjáról.

Azért, mert ha a kép, a főcím és az összefoglaló stimmel, nőnek az esélyei annak, hogy a munkaadó a többi részleten is végigmenjen. Ezért a folytatás variálódhat az egyéni képességek szerint: ha a Harvardon végeztem és büszke vagyok rá, akkor kerüljön ez az adat előre. Ha impozánsabbak a munkahelyeim, mint az iskoláim, kezdődjön az önéletrajzi rész azokkal.

Mennyit számít az, amilyennek mások megszavaznak a LinkedInen?

Az endorsement sokak számára verseny, pedig annál jóval komolytalanabb. Aki valaki mellett ily módon tanuskodik, kimondatlanul elvárja, hogy a másik a kölcsönösség jegyében visszatanuskodjon mellette. Sokan kabinetkérdést csinálnak belőle, de túlzott jelentősége nincs. Vagy nem nagyobb, mint a Facebookon a lájknak.

Pedig mindenkinek fontos, hogy más is hitelesítse, ne csak ő saját magát.

Amerikában, Németországban az ajánlás mint módszer nagyon működik. Itthon a HR-esek nem véletlenül tekintenek el tőle olyan könnyen: pici az ország, valamilyen ajánlást körülbelül mindenki tud szerezni.

Tegyük fel, hogy minden egyes tanácsát megfogadtam, most már félig magához tért a profilom. Hogyan tudom beindítani az élénk közösségi életet körülötte?

Kétféleképpen lehet megnyomni az engagement gombot: ha jelen vagyok csoportokban, illetve a státuszfrissítésekkel. A csoportok ötvözik a Facebookot és a szakmai fórumokat, ott huszonnégy órás beszélgetés folyik, ha abba bekapcsolódunk, az áramlásban veszünk részt. A státuszfrissítések azonban még többet tehetnek a felhasználóért. Olvastam egy érdekes cikket, írok róla három bevezető gondolatot, linkelem magát az anyagot, és ezt megteszem naponta kétszer. Mivel ez nem a Facebook, jóval kevesebb az ismerősöm, a kapcsolati hálóm összetétele azonban a cél szempontjából remek. Itt nem vettem fel a gyerekem hajdani óvónőjét, sem a felbukkant általános iskolai osztálytársaimat. Nekik a Facebookon, vagy a Google +-on a helyük. Ha a publikációimat a Facebookon osztom meg, az nagyjából vaktában ellőtt töltény, nincs sok értelme a szakmai posztolásnak. Itt viszont számíthatok az ismerőseim professzionális érdeklődésére. Ha publikáltam egy anyagot, érdemes megnézni, ki kattint rám közvetlenül utána. Róluk ugyanis megállapíthatom, nagy eséllyel hatott rájuk, amit írtam. A LinkedInen transzparens, ki kattint a profilomra – beállítás kérdése, és emailt is kapok róla –, és ha valaki megnézett, sanszos, hogy én is megnézem az ő profilját. A kölcsönös érdeklődés meglehetősen hasonlít az offline világban a névjegykártya-cserére. Ezek után lehet írni az illetőnek. Ez is egy lehetőség arra, hogy jó irányba mozduljanak el a kapcsolataim.