Olvassunk az adósságcsapda előjeleiből

VÉSZ, Vállakozások Érdekvédelmi Szövetsége, vállalkozók egy szegedi ingatlan előtt
Vágólapra másolva!
Milyen lépésekből áll a bedőlés ijesztő folyamata? Például a bevételek alulmúlják a kiadásokat. Magas a bérleti díj és a fűtésszámla. Komolyak a reprezentációs költségek. Nőnek és szaporodnak az adónemek. A vásárlók jóval később fizetnek, mint amikor a szállítóknak és az alkalmazottaknak utalni kell. Sajnos, mint a reconcept blog friss bejegyzéséből kiderül, ezek konkrét macskakövek a cseppet sem sárga úton.
Vágólapra másolva!
Ha egy cég bedől, az soha nem kizárólag kívülről jövő csapás - számos lépéssel kivédhetjük Forrás: MTI

Egyszerre szorongató és biztató jel, hogy ezek finoman szólva nem egyéni problémák. Hogy van az tehát, hogy egyes cégeket sújt, mások viszont átvészelik? Csak a szerencsén múlna? Aligha. A logisztika, a partneri kapcsolatok, a termék, a célcsoport mind profilfüggő. Ahány cég, annyi probléma, nyitott kérdés, és annyiféle megoldás is. De mi a helyzet a pénzügyi folyamatokkal?

Gondolkodjunk más irányból

Mondhatnánk, hogy be kell hajtani a vevőköveteléseket, hosszabb fizetési határidőt kell elérni a szállítóknál, forgóeszköz-hitelt vagy támogatást kell szerezni. Remek ötletek, sokat is lehet olvasni róluk. Más kérdés, hogy aki valaha belevágott már életében mikro- vagy kisvállalkozásba, annak sokat nem kell ecsetelni, hogy ezek megoldási javaslatok mennyi eredménnyel kecsegtetnek manapság. Ezeknél sokkal fontosabb lehet az a szemlélet, amely a cég teljes üzleti tevékenységét áthatja, sőt a stratégiai vagy operatív tulajdonosi döntések mindegyikére hatással van. Árgus szemekkel kell lesni a pénzügyi folyamatokat, és minél magasabb szinten beavatkozni, ezzel lehet kezelni az alapvető kockázatokat. Ezt a következő példákkal illusztrálja a reconcept bejegyzése:

Nem vevőkről vagy szállítókról, hanem forgótőkéről és az ezzel kapcsolatos kockázatkezelésről kell beszélni.

Az adósságteher nagysága helyett a tőkeszerkezet és az állóeszköz-lekötés helyes szintjét, struktúráját kell vizsgálni.

A bevétel szintje csak a fix és változó költségek arányával együtt értelmezhető.

Néhány példa

Minél magasabb szinten vizsgál a döntéshozó egy problémát, annál több lehetősége van a pénzügyi nehézség kezelésére. A fenti kategóriák „kéz a kézben” járnak: ha egyikhez nem lehet hozzányúlni a rendszer vagy a körülmények adottságai miatt, akkor a társelemek változtatásán keresztül lehet hasonló hatást elérni. A fenti példákat kiegészítve:

Ha a forgóeszköz hitel nem elégséges és a szállítói finanszírozás is elapadt, akkor megoldásként kínálkozik a készletszint csökkentése, valamint a követelések likvidálása, felhasználása fizetésekhez.

Túlzott eladósodottság esetén meg kell próbálni megválni a finanszírozott eszközállománytól – természetesen a hitelezőkkel egyeztetve. A fennmaradó hitelt meg kell próbálni tőkeként kezelni, ennek megfelelő feltételekben megállapodni a finanszírozókkal és persze hosszú távon visszafizetni.

Kevés bevétel esetén megoldást jelenthet a fix költségek változóvá konvertálása. Ilyen hatású a tulajdonosi típusú pénzáramláshoz mind hasonlatosabb motiváció felkínálása munkavállalóknak, régi partnereknek, azaz a munkavállalók és szállítók számára tulajdonosi részesedés felkínálása vagy a szállítóknál magasabb ár elfogadása, ha elfogadják, hogy a kifizetés feltételtől függ vagy hosszabb időtávú.

Ezek ismert, bejáratott technikák, kemény és fáradságos munkával bevezethetők, eredményesen működtethetők. De számos más megoldás is felmerülhet.

Érdekes kérdés, hogy mikor lehet ezeket az eljárásokat még belső erőforrásokkal, viszonylag nyugodtan végigvinni és mikor van már szükség specialista szakértőre, aki „sebészként”, tisztán üzleti logika mentén elvégzi a beavatkozást. A módszertanok alkalmazása, visszamérése szaktudást és legfőképpen hasonló projektekből nyert tapasztalatot igényel. Ha ez vállalaton belül elérhető, akkor érdemes házon belül tartani a munkát. Ellenkező esetben célszerű megfelelő tudású és referenciákkal rendelkező tanácsadókat bevonni.

Mikor jön az a pillanat, amikor ezeket a kérdéseket fel kell tennie az ügyvezetőnek és a tulajdonosnak? Vannak-e jelei annak, hogy a cég pénzügyei rosszul kezdenek alakulni?

Nagyon nehéz iparágaktól, konkrét helyzetektől független „égi jeleket” felsorolni, amelyek észlelésétől számítva arról lehet beszélni, hogy a vállalat adósságcsapdában vergődik. Kiemelt fontosságú, hogy a tulajdonos és az ügyvezető rendszeresen és gyakran górcső alá vegye az alábbi pénzügyi mutatókat:

Ügyfelenkénti és termékenkénti számviteli eredményesség (fedezeti szintek),

Ügyfelenkénti és termékenkénti pénzügyi eredményesség (a készpénzben kifizetett és befolyt tételeket szemlélve),

Üzletági és vállalati havi készpénzáramlás egyenlege,

Kamatfizetési képesség, kamatfedezeti mutató,

Likviditási ráta és likviditási gyorsráta változása.

Lássunk tisztán

Ha bármelyik kategóriában tartósan kedvezőtlen az érték, akkor a tevékenység valamely eleme, üzletága vagy ügyfélkapcsolata bizonyosan nehézségekkel küzd. Ne csapjuk be magunkat! Ha tartósan csak veszteséget tudunk realizálni egy üzletben, ügyfélkapcsolatban vagy termékkel, és bizonyosak vagyunk abban, hogy a mérésünk pontos, akkor ki kell lépnünk! Készpénzt égetni ezekben az időkben megengedhetetlen luxus. Minden probléma megoldása elodázható azzal a mondással, hogy „befektetünk a jövőbe” vagy az „ügyfélkapcsolatba”, de két kérdésre mindenképpen pozitív választ kell tudnunk adni.

Elvégeztük-e a befektetés szakmailag megalapozott elemzését?

Valóban ki tudunk vonni annyi készpénzt a működésből, amennyit ez a befektetés megkíván?

A pénzügyileg ténylegesen jelentkező veszteség jóval agresszívabb a számviteli veszteségnél, hiszen a vállalkozás létét veszélyezteti. Nem pusztán felemészti a tőkét, hanem a készpénzbázis csökkenése miatt nem hagy forrást a kötelezettségek teljesítésére. Ez pedig egyenes út a bedőléshez.