Valahol a cégemre egy befektető vár

A vállalkozások lelkesen keresik a befektetőket - jó hír, hogy az érdeklődés kölcsönös

Ha a gazdasági siker útjába hengeredő problémák és akadályok kerülnek szóba, a vállalkozások meglepően egybehangzóan hivatkoznak a forráshiányra. Nem mintha nem volna reális a leírás: tőkét szerezni kemény dió. De léteznek forgatókönyvek arra, honnan tudhatjuk, ki a mi emberünk, hol érdemes keresnünk, és mit várhatunk tőle.

A vállalkozások lelkesen keresik a befektetőket - jó hír, hogy az érdeklődés kölcsönös Forrás: RIA Novosti/Ruslan Krivobok

Ezekkel a gondolatokkal nyílt meg a Piac és Profit „Befektetőkereső. Indulás, fejlesztés befektető segítségével” című konferenciája csütörtökön, Horgos Lénárd, az M27 Absolvo partnere előadásával. A kkv-kat érthető módon foglalkoztatja, mi a különbség az egyes befektetők között, ki mekkora projektet finanszírozna. A felkészülés hosszú és összetett folyamat, nincs az a segítőkész tipp, amelyet ne tudna hasznosítani az ambiciózus vállalkozó.

Hol tart a cégünk?

Épp azért, hogy reálisan felmérhesse, mekkora eséllyel talál befektetőt, minden cégvezetőnek elemi érdeke világosan látni, az úgynevezett vállalati életciklusok közül épp melyiket éli. Ahogy a cég növekszik, terjeszkedik, egyre érettebb, egyre többet ér. Így hát a cégvezető első feladata, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg, léptesse előre a vállalkozást az életciklusokban. Ha túljutottunk a kezdeten, amikor már nem a termék létrehozása a cél, hanem a növekedés, esetleg a nemzetközi bővülés, egyre több forrást kérhetünk a befektetőktől. A legkisebb bevonható forrás a magvető finanszírozás, volumene néhány 10 ezertől néhány 100 ezer euróig terjed. A startup speciális műfaj, Horgos Lénárd szerint legalább 1 millió eurót kell költeni arra, hogy beinduljon.

Milyen befektetőkhöz lehet szerencsénk?

A potenciált, az ígéretet, a tehetséget támogató 3F – friends, family, fools – kategóriával olykor átfedésbe kerülnek az üzleti angyalok. Ők olyan magánszemélyek, akik valahonnan valahogyan forrást gyűjtöttek, többnyire értenek az iparághoz, és most az az ötletük támadt, hogy vagyonuk egy részét korai vállalkozásba fektetik. Nem milliárdokról van szó, 10-20-30-50 millióról. Fontos tudni, hogy az üzleti angyalnak nincs befektetési kényszere, magánjátékról van szó, az utolsó pillanatban is visszaléphet akkor is, ha a tárgyalásokon minden jól alakul. Elég, hogy aludjon rá egyet, vagy aláírás előtt másképp lássa a felesége. Az üzleti angyalok ritkán szállnak be már menő vállalkozásokba, az ő specialitásuk az első lökés.

Ha a vállalat már termék- vagy szolgáltatás-szinten bizonyított, jó eséllyel kacsingat egy kockázati tőkealap felé. Intézményesült, strukturált formával van dolgunk, csapatostul, befektetési igazgatóstul, ahol a pénzügyi folyamatokat a Nemzeti Bank felügyeli. Az alapot jellemzően a korai fázis érdekli, épít a visszajelzésekre, elvárja, hogy a cégnek már legyenek valóságos vásárlói. Számítani kell arra, hogy hónapokig, olykor egy-másfél évig is elhúzódhat a döntés. „Kérem a jövő hétre”, „Szeretném megkapni júniusig”, ilyesmit ne mondjunk nekik, nem szeretik. Kötött protokoll szerint működnek, anélkül nincs befektetés. És garantáltan ki akarnak majd szállni: a megforgatott pénzt valahonnan megkapja, és hozammal vissza kell adnia. Olyan konstrukcióba nem fog belemenni, ahol nem látja az exit feltételeit és lehetőségét. Kényszerítheti a vállalkozást a közös értékesítésre, ebben a jog is az ő oldalán áll.

Nagy halakra vadászik a legmagasabb befektetési forma, a private equity. Ez régiónkban igen ritka, Horgos Lóránt szerint kifejezetten ujjong a piac, ha sor kerül rá. Ezt a befektetőt a piacvezető érdekli, nagy néha beéri a második szereplővel.

Külön kasztot képeznek a stratégiai befektetők. Ezt a csoportot nem a haszon érdekli, hanem a szakmai vetület. többnyire olyan vállalatokról van szó, amelyek már régóta tevékenykednek, megnőttek, még keresnek valamit, olykor technológiát, máskor piacot. A profit egyáltalán nem elsődleges számukra, annál inkább a szinergia. Egészen kis üzletek is szóba jönnek, ám itt a legnagyobb a tranzakció volumene, vélhetően 100 százalékos tulajdonrészre törekszenek. Ha ugyanis segít nekik az így megtalált technológia, nem fogják akarni, hogy pár év múlva visszavásároljuk a részünket, és mivel nem a profitot tartják szem előtt, nem akarnak kiszállni. Ha tehát stratégiai befektetővel üzletelünk, készüljünk fel, a cégünk egyszer csak már nem a mi cégünk lesz.

Hol laknak a befektetők?

A forráshiány jól ismert panasz – lásd fenn –, arról már ritkábban hallani, hogy legalább 35-40 intézmény keresi a befektetéseket. A rövid válasz tehát a közcímre az, rendezvényekre kell járni. Az alapok megjelennek ezeken az eseményeken, felkínálják a portékát, vállalkozókkal akarnak találkozni. Melegen ajánlott továbbá tanácsadókkal beszélni, ők ismerik a szcénát, érdekük tudni, ki kihez illik. És azt is, ki kit hol talál.

Hogyan válasszunk?

Szempontjaink: méret, iparág, fázis – ne fecséreljük az időt arra, ami ezen kívül esik. Érti-e a kiválasztott befektető az iparágat? Be tud fektetni a szabályzatuk alapján? Ötletet is finanszíroz, vagy csak akkor érdekeljük őt, ha pozitív a cashflow? Ha eddig az agráriumban tevékenykedett, nem biztos, hogy rá beszélnünk a biotechnológiára. Ő maga is jobban érti, amibe eddig fektetett. Személyt és szervezetet vizsgáljuk. Ha az illető azóta megégette magát és kiábrándult, az probléma. De akkor is fontos megnézni, mibe fektetett odáig, mert akkor tudjuk, hogy érti a területet.

Hogyan rajzolhatjuk meg a befektetőnk profilját?

Két irányban is le tudjuk ellenőrizni. Hátrafelé megvizsgáljuk a beszállítóit, előre szemrevételezzük a vevőit. Kétféle oldalpillantást is vethetünk: kik a versenytársai, illetve kik a stratégiai partnerei. A célcsoport akkor is lehet azonos, ha az értéklánc nem az: ugyanannak ad el a bútorgyártó, mint a klímakészítő. Avagy más-más területen mozgunk, de kezdhetnénk egymással valamit: miénk a balkáni piac, övék a nyugati, csináljuk hát mostantól együtt.

Ehhez persze egyszer csak fel kell tárni a bizalmas információt, a befektető pedig az utolsó pillanatban is elállhat az üzlettől. Ahhoz a bödönhöz kell közel engedni őket, amelyet alapvetően nem mutatnánk meg nekik, de ez a lépés mégsem csak sebezhetővé tesz minket. Ha ugyanis kiszagolja, hogy azért vagyunk motiváltak a tárgyalások során, mert finanszírozási problémáink megoldását várjuk tőle, az csúnyán leveri a cégünk értékét. Ezért is előny, ha mi ismerjük a piacunkat, és be tudjuk őt oda vezetni.