Az európai startupok világuralomra törhetnek. A francia technológiai szektor például még sosem volt ilyen jó formában, amit jól mutatnak a friss IPO (tőzsdei bevezetések) bejelentések, valamint az elmúlt 3 hónap jelentős tőkebeáramlása – a hazánkban is ismert BlaBlaCar például 200 millió dollárt kapott.
Ezen felbuzdulva a TechCrunch elemzője megvizsgálta a több mint 100 millió eurós piaci értékkel rendelkező, 1996 után alapított európai startupokat. Csak a számokat tekintve az látszik, hogy 56 olyan cég van, amely értékeltsége meghaladja az 500 millió eurót, és ezek között 42 „unikornisnak” számít, vagyis legalább 1 milliárd euróra értékeli a piac.
Érdekesebb azonban a mód, ahogy ezek az európai társaságok az élre törtek. Régóta él az a hit, hogy az innováció elsősorban a kutatás-fejlesztési tevékenységekhez kötődik. A tanulmány viszont arra jutott, hogy
a vizsgált startupok sikere mögött sokkal inkább az üzleti modellek megújítása áll.
A vizsgált vállalatok 63 százaléka ugyanis valamilyen szolgáltatásban végrehajtott innováción alapul, míg csupán 37 százalékukra jellemző a technológiai újítás.
A Spotify vagy az éppen IPO-t bejelentő Deezer például nem állt elő új tömörítési formátummal, hanem „egyszerűen” csak megújította a zeneterjesztést. Az Asos sikere pedig szintén nem valamilyen technológiai innovációban rejlik, hanem abban, hogy új módot talált a piacra jutáshoz a ruha eladóknak.
Jóllehet elsőre az tűnne logikusnak, ha a sikerre törő vállalatok arra törekednének, hogy az úgynevezett B2B (Business-to-Business) modellt alkalmazva, közvetlenül más társaságoknak adják el a termékeiket, hiszen a nagy cégek racionális vásárlóknak tűnhetnek, és talán könnyebb is kitalálni, hogy pontosan mik az igényeik. Mindazonáltal a helyzet az, hogy
az európai sikersztorik 76 százaléka mögött a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolatra épülő modell (Business-to-Consumer, B2C) áll
– gondoljunk csak a Shazam vagy a Skype példájára.
Az elemzés szerint ennek hátterében alapvetően két ok húzódik meg. Egyrészt a vállalati világban érzékelhető egy erőteljes kockázatkerülés, vagyis Európában nem túl könnyű innovatív termékeket és szolgáltatásokat eladni nagy cégeknek.
Másrészt kettős előnyei is van a B2C modellnek. Egyrészt a hálózati hatások előidézése, másrészt pedig a fogyasztók közvetlen igényeinek megfelelő fejlesztések lehetősége.
A kutatás mindemellett azzal is foglalkozott, hogy kik állnak az egyes sikertörténetek mögött. Az alapítók életrajzait tekintve az látszik, hogy
a 100 milliónál többet érő startupok alapítóinak átlagéletkora 32 év.
Emellett kitűnik, hogy az alapítók általában 2-4 év munkatapasztalattal a hátuk mögött kezdenek bele a startupba, és ez a tapasztalat általában vállalkozói. Ezt erősíti, hogy a vizsgált vállalatok 61 százaléka mögött áll legalább egy olyan ember, aki már rutinos vállalkozó.
A vizsgálatok szerint a startup lét végét az esetek 56 százalékában a vállalat értékesítése jelenti, de a 44 százalékos IPO-arány (a hazai vagy az amerikai piacon) igen szépnek tekinthető. Érdekes megfigyelni, hogy az értékesítések esetében a legtöbben az „új gazdaság” olyan szereplőihez kerülnek, mint az Apple, az Amazon, a Facebook, a Google, a Groupon, a Microsoft, a TripAdvisor vagy a Yahoo. A „hagyományos gazdaság” területéről a média (különösen az Axel Springer), a bank- és a biztosítási szektor a legaktívabb.
Mindez pedig összességében azt jelenti, hogy bár az európai környezet igencsak speciális, semmiképpen sem szabad elfelejteni, hogy az öreg kontinens egyre vibrálóbb innovációs környezettel bír.