Nobel-díjas közgazdász: az euró gazdasági katasztrófához vezetett

Vágólapra másolva!

Ma már elsősorban a félelem tartja össze az euróövezetet, az euró pedig a jelenlegi formájában többet árt, mint használ, ezért több tagállam számára drágább a bennmaradás, mint egy esetleges kilépés – nyilatkozta Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a Social Europe nemzetközi gazdaságpolitikai portálnak.

Origo

Vágólapra másolva!

euró Joseph Stiglitz

A Világbank korábbi alelnöke szerint a közös európai valutát már a bevezetésénél elrontották, ennek következménye, hogy

az eurózóna két részre szakadt, és a gazdaságilag erős és gyenge tagállamok közötti különbség egyre nagyobb lett.

Ezért Stiglitz szerint ma két lehetőség áll az eurózóna előtt: vagy áldoznak a közös gazdasági intézményrendszerre, és bevezetik a közös eurókötvényeket, vagy „barátságos elválással” hagyják kilépni azokat a tagállamokat, amelyeknek az euró jelenleg csak veszteséget okoz.

A Nobel-díjas Joseph Stiglitz Forrás: AFP/Eric Piermont

Az első lehetőséget főként a németek ellenzik, mivel az euróövezet összes államának kötvényei mögött közös fedezet állna, amelyben nyilvánvalóan a német államkötvények adnák a legbiztosabb részt. A német kötvények (jelenleg negatív) kamata ezért megemelkedne, ezzel párhuzamosan azonban óriási segítséget kapnának a legeladósodottabb és legsérülékenyebb euróországok, amelyek jelentős mértékben csökkenthetnék az államadósságuk után fizetendő kamatokat.

Kudarcos válságkezelő programok

A Columbia Egyetem professzora szerint ma már szinte kizárólag a németek hisznek a megszorítások gazdasági hasznában, holott 2009 óta feketén-fehéren kiderült, mekkora károkhoz vezet, és zsákutcába terel. Stiglitz emlékeztetett arra is, hogy

a megszorítások politikájának kudarcát ma már a Nemzetközi Valutaalap is elismeri, és a makrogazdasági mutatók is egyértelműen alátámasztják: a deficit mérséklésének egyoldalú szajkózása magas munkanélküliséghez, a gazdasági fejlődés leállásához, sőt a recesszió mélyüléséhez vezetett.

Példaként említette, hogy Görögország GDP-je még ma is jóval a 2008-as szint alatt van, a fiatal munkanélküliek aránya 50 százalék körül alakul, és Spanyolországban sikerként tálalják, hogy a munkanélküliség már „csak” 20 százalékos.

Az euróövezet perifériájára szorult tagállamok (elsősorban Spanyolország. Portugália, Görögország, Írország) esetében az IMF egyébként többször is az Európai Bizottságra hárította a felelősséget, amiért a válságkezelő programokban még akkor is erőltette a megszorításokat, amikor azok hosszan tartó káros hatása már egyértelmű volt.

Stiglitz professzor szerint az euróövezet számára a gyengébb tagállamok kilépése, illetve az euró bevezetésének elhalasztása mellett

az úgynevezett „északi” és „déli” euró kialakítása is lehetőség lenne a kilábalásra.

Mint fogalmazott: a közös valuta gazdasági kudarchoz vezetett, mert helytelen gazdaságpolitikát írt elő a tagállamoknak, amelyektől ugyanakkor elvette a nemzeti fizetőeszközök árfolyamának alakítási lehetőségét és az alapkamat meghatározásának jogát.

Mint fogalmazott, az euróövezet gazdasága épp a rossz gazdasági irány miatt továbbra is stagnál, illetve „válságról válságra bukdácsol”, miközben az Egyesült Államok, ahonnan a 2008-as pénzügyi válság kiindult, már rég túljutott a nehezén, és stabil gazdasági bővülést mutat.

A lovak elé fogták a szekeret

A jelenlegi helyzetet több euróövezeti tagállam szempontjából az 1929-33-as nagy válsághoz hasonlította, sőt, mint fogalmazott, a helyzet számukra ennél is kedvezőtlenebb. Az eurózóna kialakítói ugyanis nem a politikai szolidaritást választották, hanem

„a lovak elé fogták a szekeret”, és olyan feltételeket vártak el a gyengébb tagállamoktól is, amelyet nyilvánvalóan csak gazdasági károkozással lehet teljesíteni.

A javulást szerinte rendszerszintű átalakításokkal lehetne elérni, amelyek már nem az államháztartási hiányt, hanem a munkanélküliség csökkentését és a gazdasági növekedést helyeznék a központba. Ezekhez az adatokhoz igazítanák többek között a monetáris politikát is, amely így képes lenne érdemi segítséget nyújtani a gyengébb tagállamoknak. Reformok nélkül – mint fogalmazott – az euróövezet gazdasági stabilitása forog kockán.